Hat akkor jojjon egy kis osszefoglalo az elmult nehany honapunkrol.

Hol is kezdjem? Talan a sulival. Aron tavaly tavasszal betoltotte az 5. eletevet, igy szeptembertol iskolaba ment. Egeszen pontosan Kindergarden-ba. Annyira nem ijeszto, mint ahogy tunik elso olvasasra. Ez az osztaly egy amolyan otthoni sulielokeszitonek felel meg kb, vagy egy ovoda nagycsoportjanak. Jatekosan tanulnak, a termukben van jateksarok, computer sarok, konyv sarok es van nehany nagy asztal, ahol korben ulnek a kis szekeken es ugy tanulnak.

Aron kulfoldi leven teljesen teritesmentesen kapott egy un. ESL tanart is. Ez a szolgaltatas minden nem angol anyalnyelvi iskolasnak jar es el kell, hogy mondjam, SZUPER! Gyakorlatilag egy amerikai magantanar heti haromszor csak Aronnal foglalkozik. Raadasul mi olyan szerencses helyzetben vagyunk, hogy kifogtunk egy igeretesnek tuno szuper kis tanarnot! Latom benne a fiatalos lenduletet es a pedagogust egyben! Kulon felhivott mar tobbizben, hogy elujsagolja, mennyire jol haladnak Aronnal stb stb... O Ms B, igazi kincs!

Ami az osztalyfonokot illeti...nos nem ilyen szerencses a helyzet, de errol nehany sorral kesobb irok.
Ami meg nagyon pozitiv, hogy szerencsere hazi feadattal meg nem terhelik oket (azaz minket), es nem is feszitett a tempo. Nincs tulzott nyomas sem tanulon se tanaron. Meggyozodesem, hogy ez az egyik legfontosabb kitetele az eredmenyes tanitasnak/tanulasnak.

No, akkor jojjenek a mumusaim :)

Eloszor is meg mindig kiakaszt az etkezesi rendszer. Pontosabban az 5 eves kortol kezdodo agymosas, amely tobbek kozt az allando fogyasztasra sarkallja a gyereket. Minden gyermek rendelkezik egy kredit kartyaval. Igen kedves holgyeim s uraim, jol olvassatok. (Egy szamot kapnak a kolkok, amely szam teljesen kreditkartyakent fungal, egeszen pontosan -$15 ig lemehet a gyerek...annyi, hogy nincs kamat, de igaz, azonnal vissza kell fizetni) Itt ovodas koru gyereknek kredit kartyat adnak, amivel megvasarolhatja az ebedet a menzan. Az ebed milyensegere / minosegere nem terek ki, hiszen az szerintem minden orszagban hagy kivannivalot maga utan. Ami szamomra aggaszto es megdobbento, hogy 5 eves gyerekek ele kiszorjak a jegkremet/csokit/sutit miegymast...de ne rohanjak igy elore. Tehat egy ebed menu $2,70 be kerul es lehet valasztani 3 ital kozul, 2 foetel kozul, 2 zoldseg koret kozul, valamint 2 gyumolcs kozul. Ezzel a reszevel semmi bajom, SOT! Amivel sulyos problemaim vannak, az az iment emlitett teljesen felesleges edessegek kinalata...ami mellesleg nyilvan nincs is benne az ebed menu araban. Tehat egyertelmu BIZNISZ, raadasul a kisgyerek egeszsege karara... mar megint! Eleg konkretan sugallva a FOGYASSZ BAROM,  FOGYASSZ! at.
Es nyilvan, amikor a gyereked igy jon haza a sulibol 15szorre 
-Anya, szaz es szaz osztalytarsam suliban vette az ebedet, es Anya annyira jo illata volt! Es tudom vmi szamot mondanak be a neninek, es nekem nincs olyanom ugye???

Na, most ilyenkor nyilvan nincs szived minden nap a mega egeszseges hazi foztodet "ratukmalni" es persze, hogy megesik rajta a szived. Igy tortent velunk is, heti egy bunozest engedelyezunk :) De minden alkalommal megkerdezi (mi meg mazlistak vagyunk, hogy megkerdezi), hogy ice creamet is vehet e?? Olykor olykor azt is engedelyezem. De ha nem engednem, es tojna a fejemre a gyerek, komoly gondban lennek...

Ami meg nem tetszik, a tanarok hozzaallasa, vmint pedagogiai eszkozeik hianyossaga!
Amerikarol beszelunk ugye, tehat rettegunk a pertol. Ily modon kezzel labbal vedik magukat. Nem tudnak/mernek fegyelmezni, helyette idiota uzeneteket kuldozgetnek, amolyan tenyleiras formaban. Mikor eloszor kaptam az "Aron makes noises" es tarsait fingom nem volt, hogy pontosan mi is a teendom ilyenkor, azontul, hogy9 elkepedtem, hogy egy 5eves kisfiu hangokat ad ki...??????? Naneeeee

Aztan nehany emailvaltas utan rajottunk, hogy semmi teendo nincs. A tanar fel, hogy bepereli a szulo, tehat o nem fegyelmez, nem szol ra, (es ugy tunik, hogy a mi jelenlegi ofonk nem is igen kepes lekotni a kolkoket) viszont kuldi a helyzetjelenteseket, amiket mi lattamozunk azt ennyi :)

Meg egy gondolat az iskolarol. Itt evente tanarvaltas es teljes gyerek osszekeveres van. Tehat minden evben minden gyerek szinte tok uj a masiknak es minden evben mas a tanar is. Utobbinak latom jobban az ertelmet, hisz jelen helyzetunkben pl en baromira orulok, hogy uj eselyt kapunk jovore es bizom benne, hogy ezuttal egy Mrs Tanyat vagy Ms B t fogunk ki! (Ovis tanitoneni es ESL tanitoneni).
Az, hogy a gyerekeket is keverik,  90%ban nem tartom jonak, sot lehet hogy inkabb 100... Nem gondolom, hogy egy 5-6-7stb idos kislanynak vagy kisfiunak az tenne jot, hogy minden evben elveszitse az elozo evi legjobb haverjat es megint kezdhesse elorol az ismerkedest. Nekem csucs altalanos iskolai osztalyom volt, mi mai napig EVENTE osszejarunk es szuper a hangulat...Ez egy kulonleges kor szerintem, amikor kulonleges kapcsolatok szuletnek. Nem mondanam klasszikus ertelemben vett baratsagnak, de vhogy jobban ismerjuk egymast mint sajat magunkat. Es ez egy megmagyarazhatatlanul jo erzes! Hogy mondjam, JO EGYUTT veluk!
Ez sajnos nem lesz Aronnak, persze tudom, rengeteg szinten felbecsulhetetlen pluszt kap majd ugyanakkor!

No, ennyit az iskolakezdesrol. Majd ev elore haladtaval biztosan lesznek ujabb tapasztalatok, amiket erdemes lesz megosztani.

Akkor jojjon a csaladi eletunk. Kis pletyi ;)
Ha minden jol megy, Aron kistestvere ide fog erkezni VA ba iden tavasz vegen. Kb a felenel jarok most es hala az univerzumnak, mar nem fatol faig kozlekedek 2 zacskoval. Az eleje szokasos remalom volt, Aron 2 naponta elo is allt jobbnal jobb otletekkel, hogy mit s hogyan kene csinalni, hogy ne hanyjak annyit. Pusztan irantam erzett szeretetbol javasolta, hogy szedjuk nyomban ki azt a kisbabat, mert ugyis csak hanyok tole. Illetve sokoldalu erdeklodest is mutatott pl a kisbaba etkezesevel kapcsolatban. Egyik kiados ...om utan kovetkezo beszelgetes zajlott koztunk :
-Anya. Most komolyan azt eszi a kisbaba, amit Te megettel?
-Igen, szivem.
-Hat akkor tenyleg mondom, ez nagyon veszelyes, mert ez okadek!!!

Vagy:
-Erik odanezz, Anyukam most hanyik. Es kepzeld eloszor felkohogi a kajat, aztan odaadja a kisbabanak!

Hasam novekedesevel egyenes aranyossagban no Aron feltekenysege is.
-Anya, most komolyan ennyire torodsz ezzel a kisbabaval???

egyszer konkretabb is volt:
-Anya Te nagyon varod ezt a kisbabat??
-Igen kicsikem varom. Miert Te?
-En nem annyira.
-De miert?

**Es itt amolyan beletorodos flegmasra vett figurat kepzeljetek el**
-Mert elore tudom, hogy nekem kell majd gondoskodni rola!

:))))

Azert vannak kevesbbe vicces reszei is termeszetesen a terhessegnek/szulesnek.
Sajnos egy nagyobb vagyon lesz az Ujgyerek. Most nem is megyek bele reszletesebben mert csak a vernyomaaomat novelem, amire pont most pont nincs szuksegem. Plusz azt gondolom, uram elo fog rukkolni egy minden apro reszletre kiterjedo bejegyzessel, ha mar tul leszunk mindenen.
Legyen annyi eleg, hogy gyomorforgatoan irrealisan magas osszegek repkednek...egy egy 5 perces mosolygos terhes gondozasert...es akkor meg az ultrahangot vagy lab et nem is emlitettem... meg nagyon az elejem vagyunk, s maris potom 1500$nal jarunk plusz a havi $400 dollaros biztosito elofizetes. ;) 
Ugyanakkor semmi meglepi nem ert minket, abszolut tisztaban voltunk vele, hogy egy vagyon lesz, igy vallaltuk, ugyhogy P.L., avagy pofam lapos! ;)

Szerző: Nikili  2016.01.10. 18:31 24 komment

A Blog.hu valami idióta játékot játszott velem, és kb e bejegyzés egyharmadát volt csak szíves megjeleníteni, miután bemásoltam  a saját doksijaim közül. Kaptam egy vészjelzést és azonnal cselekedtem, íme a teljes bejegyzés....

*********************************************************************************************************************************


Vége a nyárnak!!! Ez szörnyű nehéz nekem lelkileg feldolgozni, hisz ismertek. Nade mint ilyen, nyomban alkalmam is van egy szösszenetnyi életjelet kibocsátani magunkról.

A nyár csodásan telt - nem is tudom, tud e máshogyan - végigpillangóztuk az összes haver medencéjét, beleértve a sajátunkat is, azután sütöttünk/főztünk/bográcsoztunk/komolyan ittunk/obégattunk/táncoltunk/kereókiztunk/hennázTattunk/arcfesTettünk/bícseztünk és asszem kb ennyi, nem hagytam ki semmit, csak a poszt címadóját :D
Szóval még sivatagoztunk is bibibiiiii.
No, akkor itt most hadd időzök egy cseppet, mert meggyőződésem, hogy igazságtalanság lenne a 9 napos vakációnkkal szemben, ha csak úgy félvállról ippeghogy említeném..

Nem beszélve arról, hogy ha 6 napon át napi 10-14 órát kibírtam a popomon a kocsiban csücsülve,  egy órácska már csak belefér, hogy leírjam a leírhatatlan élményt, amit szereztünk!

Idén nyáron azt hiszem mondhatom ferjem s magam nevében is, hogy megelégeltük a IAD-BUD-IAD útvonalat. Félreértés ne essék, imádunk hazalátogatni, de azért lássuk be, szívmelengetésen/degeszrezabáláson és rommáiváson kívűl nem sok új inger éri az embert.
Így tehát döntöttünk! Idén vakációzunk, de igazit!

Apjuk, mivel ő már néhány mérföld lépés előnyre tett szert egy 16 évvel ezelőtti USA körutazás során, remekűl összeállította az utitervünket. En bőszen vigyorogtam, és rendkívűl izgatottan vártam a megvalósulást...

Terv következő volt : repülővel Las Vegasba, ott szállás 9 éjre, szintén ott auto bérlés és naponta elkirándulás ilyen csodákhoz, mint
Death Valley
Grand Canyon
Sequia
Los Angeles (of course HOLLYWOOD & Beach)
Bryce Canyon
Előtte, utána, közben igény szerint pihinap

Következő lépés volt megtalálni a legjobb 'dealt', hát Árpádnak sikerült. Okok, tudom tudom, ajándék lónak meg blogban vakációról szóló bejegyzésnek ne nézd...!, de muszáj leírnom, mert valóban meghökkentően csalogatók a vegasi árak...
Szóval repjegy oda s vissza plusz 9 éj szállás a Strathosphare hotelban = $300

*** Nehogy most megkérdezze vki, hogy "per fő?" :))) ***

Ezt egyébként hallottam régebben is, hogy LV ban szinte ingyen/ingyen szállsz meg, mivel a sok okos amerikai meg más nemzetiségű jackpoton/rouletten/pokeren meg tudj' tököm min, de kifizetik az "ingyenélők" szállásait is!

Ezúton egyébként szeretném is megragadni az alkalmat, hogy szívemből megköszönjem minden kedves játékosnak, hogy ott lehettünk!

Nade kanyarodjunk vissza eredeti témánkhoz..UTAZÁS.

Szóval repjegy, szállás pipa, Árpi az autót is elintézte még itthonról. Úgyhogy nagyjából már csak várni kellett Az Utazás napját. Eljött :)
Áron brutál excited volt, mondjuk míg meg nem érkeztünk a csillogóvillogó Las Vegasba, addig konkrétan meggyőzhetetlen volt arról, hogy nem Magyarországra megyünk. Szentül hitte, hogy DCből repülővel csakis Mo ra lehet utazni :)

Leszálltunk szószerint a casinok közé. Aki már volt Vegasban, tudja, hogy a repülőtér konkrétan majdnem a Strip en van. Önmagában már ez óriási élmény szerintem.
Kivergődtünk pöttyet fáradtan a repülőből majd szembesültünk a ténnyel, hogy azonnal játszhatunk, ha szeretnênk, mert reptér is tele van masinával. Nem szerettünk, igy elindultunk nagy hévvel egy irányba bőröndfelvét reményében.. Nem ragozom, de nem volt annyira egyértelmű , igy egy finom órás bóklászássak megtóldottuk az éjféli érkezésünket. OK bőrönd meg lett, mindem szupi, akkor irány az autokölcsönző hely. Nna, ott volt a másik finom egy óra toldàs, kb akkora sor volt, mint annak idejen a Nyugati Nagy Postánál este 7kor...
Gyerek egyébként tündérien bírta, hiába ZSENI! :))))

Aztam kocsiba behuppan es irány a hotel. Beléptünk a szarràlégkondizott csengőbongó színesen villogó casinóba, mire Áron ennyit mondott, amolyan "há pofám leszakad" stílusban:
'Öregeem. Hàt itt meg ilyen a walmart???!!'
Gyerekek hajnal 2 ide vagy oda...BEHUGYOZTUNK ;)

Aztan el is szállt a jókedvünk, amikor a hotel recijén lévő kígyózó sort megláttuk. Még csak a könnyes szemű "kicsi gyerekkel vagyunk, léciléci" t se vethettem be, mert minden második várakozó kisgyerekes család volt. Nade brutto hajnali 3ra ágybakerültünk. Yess.

Nap 1: pihenő erősen, pool, séta stripen,  fat tuesday ozás (ez egy haláli cucc. Margaretat lehet kapni marha vékony hosszúkás pohárba, és ami a lényeg Vegasban az UTCAN flangálhatsz vele kedvedre!), hotelunk tornyába felliftezés stbstb...
Fotozás!!!

Nap 2 : Death Valley
Hát hölgyeim es uraim, ez egy csoda volt!!! Mi egyèbként úgy voltunk vele, ha Death Valley (Halál Völgye) es sivatag, akkor augusztus es déli tizenkettő! Na most kérem akkor ezt probálom illusztrálni. Szauna közeli hőmérsékleten gyalogolsz a homokdűnéken, és közben 50 km/h szellő fújdogál, ami megtévesztően hasonlít a legforróbb fokozatra állított hajszárítóból kiáradó levegőre.
Gondolom mondanom sem kell, hogy rosszul lettem, 5 éves gyerekünk tízszer jobban bírta...Uramnak csak annyit mondtam vérvörösen, hogy muszaj visszamennem a kocsihoz, gyerek az övé innentől. Majd szauna tempóban 'loholtam' vissza a légkondis autohoz... Azert kozben persze aktivan szégyelltem magam, amikor légkondi és kocsi előtti időkre gondoltam.. De megmondom, nekem ugy még nem kellett légkondi, mint ott, akkor. Ezután mentünk további helyeket felfedezni a völgyben. És csodák csodákat követtek... Azok a gyönyörű hegyek, a kis  sivatagi szikla szurdékok, a kiapadt sóstó helye, az ördög golf pályája...Istenem sorolhatnam..2 hetet simán el tudnánk csak ott túrázgatni...
Este visszapattantunk a kocsiba, 10 liter vizzel magunkban (életemben annyit meg nem ittam egységnyi idő alatt, mint aznap) s elindultunk vissza Vegasba. Másnap korán kelés, iràny a Grand Canyon...

Nem tudom voltatok e már úgy vele, hogy csak mentek mentek, tudjátok, hogy valami nagy durranást fogtok látni, de valahogy annyira szürreálisnak tűnik az egész, és mikor már szinte eljuttok a 'most mi van, ennyi az egész??!!' érzéshez, akkor hirtelen BAAAAAAAAAAAAAAMMMMMMMMMMMMMMMMMMMM elétek tárul valami csoda...levegő után kapkodtok, na meg a fényképező után...és csak álltok és bámultok, és le vagytok nyűgözve és nem hiszitek el, hogy ilyen van, hogy ez konkrétan azon a bolygón van, ahol születtél...

Én valahogy így éreztem magam, mikor odaértünk. Csalfa ám, mert amikor beérsz a nemzeti park parkolójába, onnan még kicsit sétálni kell kellemes cserjés parkokon keresztül...abszolut nem tudod elképzelni, hogy pár perc és seggre ülsz, mert olyat látsz, amit még soha, de még csak ahhoz foghatót sem...

Meg van az az érzés is, amikor a tizenkettőezerötszázharminchatodik kép után is úgy érzed, hogy ezt felesleges fotozni, MERT SEMMIT nem ad vissza??? Na én ott ezt is éreztem, aznap...

Áront azért persze jobban lenyűgözték a veszélyes sziklamászási lehetőségek apjával, mint a kanyon maga, de így legalább mindenki megtalálta a maga lenyűgözősét..

Miután kigyönyörködtük magunkat ismét, vissza a kocsiba és 5 órás kocsikázás valamint 7 szaffi kiolvasás után visszaérkeztünk a szállásra.

Nap 3. Nagy fába vágtuk a fejszénket, szinte szó szerint ezúttal! Mai  célunk ugyanis Sequoia National Park volt. Avagy a giant mammut fenyők országába látogattunk el. Szállásunktól ez helyezkedett el legmesszebb, kicsit azt hiszem így utólag már túlvállaltuk magunkat. 7 óra volt az út csak oda!

Túráink során ez volt az a hely, amire így utólag azt mondtam, hogy nem ért meg ennyi autókázást. Persze ez is hasra esős volt, tényleg brutálisan nagyok azok a fák, tényleg óriásiak azok a mamut fenyők, de valahogy engem az annyira nem fogott meg. Klassz kirándulós hely, senki ne értsen félre, de nem utaztam volna 16 órát összesen, hogy lássam, ha tudom előre, hogy milyen.

Hajnali 3 ra értünk haza, hulla merev fáradtan mindannyian. Itt meg kell emlitsem a tèrkép szerint 30 percesnek tűnő de valójában másfélórás brutális szerpentin utat, amire rátévedtünk hazafelé, gondolván, hogy cseppet levágjuk az utat.
Atyaég, olyan szarul utoljára akkor voltam, amikor Áronnal 10 hetes terhes lehettem. Gyerek jobban bírta, szerintem mondjuk külön drukkolt, hogy tartson még ki a kanyargós út legalább 2 szaffi erejéig, mert ezúttal megengedtük neki, hogy mese formájában megtekintse! Figyelem eltereléshez tökéletesen bevált.
Mindössze egy félreállással megusztuk, (igen igen miattam kellett, most mit csináljak??!! Ha egyszer menni kell, akkor menni kell...) és hazaértünk. Huh nem volt egy gyalog galopp, annyi szent.

És másnapra már egy laza LA út le volt zsírozva Koriékkal (magyar család LA ban laknak, forumról ismerjük egymást, és pofátlanul bepróbálkoztam a "Kori, nagyon pofátlanok lennénk, ha egy éjszakát megszállnánk nálatok?" kérdéssel. És ha hiszitek ha nem, IGENT mondott, de csipőből...megint ezek a nem segítőkész magyarok mi? :D )

Nap 4.&5.
Szóval szerda reggel vagy kicsit később mint reggel neki indultunk az angyalok városának... Szerencsésen odaértünk, meleg gulyás leves és friss éppen kisült házi kenyér fogadott.

Áron azonnal hozzátapadt a 10 éves Gergőhöz és onnantól kezdve Áront nemigen érdekelte Hollywood felirat meg ilyen apróságok, csak Gergővel akart focizni :)

Mivel Kori gyermekfelügyelettel is megspékelte a vendéglátást, így nyugodtan Apával édeskettesben flangálhattunk a Hollywood sign alatt, nézhettük meg egyenként a csillagokat a blvd on és szelfizhettünk naplementébem a híres kilátónál. Koriéknak azóta se győzök hálálkodni!!

Másnap eredetileg egy kiszáradt sóstót akartunk megtekinteni, de végül változtattunk a terven. Miután leugrottunk a beachre LA ban, és megbeszéltük, hogy de most csak sétálunk ott egyet, aztán irány a sóstó. Aztán fél óra múlva már ruhában félig benn voltunk gyerekkel a hullámok közt, úgyhogy Apa gyorsan bedobott 3 órára parkoló pénzt, átöltöztünk és irány a tenger :) gyerekkel ki nem jöttünk vagy 3 órán keresztül. IMÁDTUK!!! Áron fáradhatatlanul ugrált az óriás hullámok tetején :) öröm volt nézni!

Hazafelé gondoltuk teszünk egy kitérőt a kedvenc halál völgyünknél, méghozzá azért, hogy megkukkoljuk az éjszakai tökéletes sötétséget. Állítólag a völgy olyannyira mentes mindenféle fény szennyeződéstől, hogy ott tökéletes éjszakai fényeket lehet látni, ha jókor mész, még a tejutat is látod szabad szemmel.

Sajnos pont telihold volt, amikor mi mentünk, így a tejútról lemaradtunk, de olyan holdfényt még soha nem láttunk, amit akkor és ott. Árnyékot vetettünk a Hold fényénél. Csodálatos volt!

Nap 6. Azaz az utolsó kirándulós nap before  going 'home'.
Bizonyos Bryce Canyon volt az aznapi célpont. Mivel a mammut fenyőkhöz vezető örökkévalóságnak tűnős szerpentin út még 'dulván' (csak hogy idézzek egy kicsit "Brian élete" ből is) élt bennem, ezért hisztiztem be Bryce Canyonhoz vezető úton, amikor Apa lábujjhegyen megjegyezte, hogy szerény véleménye szerint ismét egy kissé kanyargós úton kell menni, de ne aggodjak, tuti nem lesz olyan durva. Ahha. Hát aggodtam, és követeltem, hogy forduljunk vissza.
Miután (HÁLA ÉGNEK NEM TETTÜK) kénytelen voltam egy finom sztrájk ba kezdeni. Miközben szebbnél szebb kisebb canyonokon haladtunk végig én amolyan igazi idegesítő p...csásan egy darab képet sem készítettem, sőt mikor Árpádom rámlesett egy egy pillanatra még a szemem is behunytam...mondvan, hogy tuti megint mindjart rosszul leszek..

Odaértünk és nem lettem rosszul, csak elvarázsolva... Miután felmértem a helyzetet, gyorsan kiengeszteltem Apat és már indultunk is neki a csoda túrának... Bryce Canyonba le lehet menni gyalogosan es valami csoda, de komolyan. Nincs turista szaga, igazából kb csak mi voltunk és a gyönyörűbbnél gyönyörűbb szikla"szobrok". Megint csak  levegő és fénykêpező után tudtam kapkodni.
Mondtam is Apanak, hogy az a szerencse, hogy ragaszkodtam hozza, hogy jöjjünk ide, és nem fordultunk vissza idő előtt… :) Egyetértett!

Végül eljött a búcsú ideje. Kis pool kis ez az. Majdnem össze is adattuk magunkat Elvissel, na csak igazi amcsi FAKE módra, de gondoltuk inkabb elisszuk azt a 135 dolit .
El is látogattunk immáron törzshelyünkre a Fat Tuesday nevű 'gyors büfébe', ahol beszereztünk egy közel 3 literes mohitot rendkívűl hosszukás múanyag flakonban.

Még egy gyors felliftezés a hotelunk tornyába, ahonnan elénk tárult a csillogó villogó nyüzsgő vegas, majd irány a reptér. Ott Áron bevallotta, hogy O A LasVegast jobban szereti, mint Amerikát! :))))))

Egy finom 5 órás ut után reggel 8 ra megérkeztünk DCbe. Tamas már várt reánk, majd aztán Timi is finom meleg ebéddel .

Hát mit mondhatnék...?!

FRENETIKUSAN JO VOLT!

 

Szerző: Nikili  2015.10.24. 02:27 1 komment

Egy évvel ezelőtt kerestek meg minket, egészen pontosan Árpit a greencard.blog.hu n .

Emlekszem, epp a "regi haz"nál (Gyerek igy hivja a bérelt apartment, amiben 2,5 evig laktunk) levo medence kornyeken setalgattunk, amikor ferjem meseli, hogy kepzeljem csak el, irt neki egy srac a blogon, szinten zoldkartya lotto nyertesek. Naluk is egy kisfiu van, es azt fontolgatjak, hogy Raleigh be koltoznek.

Ha emlékeim nem csalnak még poénkodtunk is, hogy ha Raleigh mégsem jön be, akár ide is költözhetnének.. hahaha "Friss hus" mindig jol jön egy kis társaságban.

Pláne, hogy akkor már tudtuk a rémhírt, miszerint Juliék itthagyni készültek...

Aztán meg is feledkeztünk az egészről, mígnem megint kérdeztek valamit Apától, amiből aztán egy egész tisztességes levélváltás  nőtte ki magát.

Aztán szép lassan, ahogy teltek a hónapok, egyre többször került az új család szóba, s egyre inkább úgy gondoltuk, hogy jó lenne, ha ideköltöznének első körben.
Nyilván csak, ha van kedvük hozzá.
Volt!

Aztán, mikor megvettük a  IAD-BUD-IAD jegyet, rögvest értesítettük is őket, hogy egy bambira összefuthatnánk az egyik altalunk igen kedvelt vendégláto egységben. Kapva kaptak az alkalman, úgyhogy meg is beszéltünk egy VAKrandit négyesben.

A bambizás abszolut kellemes volt, ahol gyorsan fel is ajánlottuk nekik, hogy aludjanak nálunk első nap, hogy másnap tudjam kicsit kalauzolni őket erre arra, ügyeket intézni.

Ezek után eltelt néhány hónap, és jelentem, már kettő egész hete Richmond oxigéndús levegőjét szívják, amire eddig még panasz nem jött!

De ne ugorjunk ennyire előre...
Tehát 2 hete pénteken úgy 10am körűl felhajtottak a kocsi felhajtóra (micsoda nem várt fordulat mi?).
Áron természetesen dolgozó asztalára tapadt, ki nem jött volna a hobby szobából !
(semmi paraszt vakítás nincs a szoba elnevezèsében, csupán csak szülői elővigyázatosság. Abban a pillanatban, ahogy játszó szobának neveznénk az extra nappalinkat, Áron azonnali hatállyal visszavonná a használati jogainkat!)
Tehát ott tartottam, hogy Áron rátapadva a dolgozó asztalára nagyon "csinált vmit", csak hogy ne kelljen oda se néznie, meg se szólalnia.
Majd, amikor személyre szóló kérdést kapott, válaszként azonnal bebújt az egyik dobozába (Áron megszállott karton doboz gyűjtő).

Mi, szülők azért megszólaltunk, és 15 perc elteltével már csak arra figyeltem fel, hogy Áron épp a szobáját mutatja Eriknek, majd még 15 perc és már lego harcoztak...

Aznap Aron nem ment oviba... (ezek a sorozatos váratlan fordulatok..?! )

A napunk igen sűrű volt. A skacok lego harcot kis poolozassal öblítették le, majd mentunk walmartba, ide-oda, aztan este Aron ballagására be az oviba.

Igen, mert kozben a mi hulliganunk elballagott am! Szeptembertol indul a suli, jesszus maria??!!

Nade vissza az eredeti témámhoz.. Aznap estére még persze hogy szerveztem egy spontan grillt nalunk.
Ettunk ittunk, majd ismet spontan megbeszeltuk, hogy jojjenek velunk Timiek masnap Myrtle Beachre (Del Karolinaba), ha nincs vmi fix programjuk .

Nem volt, hát jöttek.

Myrtle Beach hogy jon a kepbe? Egy eve tul gyorsan rabolintottunk egy hirtelen dealre telefonon. Csak ma es csak neked 170$/2ej 2 csaladnak, es csak egy 90 perces agymosást kell cserébe vegighallgatnod.
Semmi kötelezettseg stb..
Na szal ez most, azaz 2 hete lett aktualis. Ariekkal mentunk, s csatlakoztak igy spontan Timiek is.

Maga a part amugy semmi extra, pont olyan randa, mint VA Beach (ami 1,5 órára van), viszont a hőmérséklete a víznek??!! WOW!!! Az WOW volt...gyerekek olyen forro oceanban meg nem jartam... Ennyit szamítana valoban az a 6 óra délnek??

Persze az előadast sem usztuk ám meg. Itt ezt bazi komolyam veszik. Ha nem jelensz meg, ugy rád-charge-lnak még egyszer annyit, amennyit fizettél, mint a huzat.. Szal mi megjelentunk urammal. Aron választhatott idiota előadás avagy 'a beach haverokkal' között... Itt ismét váratlan fordulat következett ;)

Csak az érdekesség kedvéért írok néhány sort az amerikai üdülési jogos rábeszélősen meggyőzni probálós könnyen nem feladós managert odahívós es úgy jobban meggyőzni próbálósról.
Reggel 9re volt idopontunk, mert azt előre kérni kell ám! Ajtoban mar ott lestek majd lecsaptak rank a cápák!
Méteres vigyor "Hiiiiiii how are we doing on this sunny day?"
Onnan már nem volt visszaut, beléptunk az oroszlan barlangba...ott vartunk 5 percet kb meg uszkve 20 szerencsetlennel egyutt, **továbbiakban áldozat** majd nev szerint szolitott a szemelyre szabott sajat kulon bejaratu cápánk. Hála az univerzumnak, mi egy aranyos 20 eves kis fiókát kaptunk, es Apjuk mindjart a legelején magához ragadta szot, s finoman ám de annāl határozotabban tudatta kis fiokával, hogy már tudjuk, hogy nem fogunk venni semmit, szal mindannyian jobban jarunk, ha a leheto legrovidebbre fogjuk.. OK, mondta lebiggyesztett ajkakkal beletörődően majd bevezetett minket a nr 2 terembe. Ott egyutt voltunk a tobbi áldozattal megint csak. Annyi különbséggel, hogy minden áldozat mellé odakucorodott (szó szerint) a személyi shark ja és marha spontan/természetes beszélgetést kezdeményezett az éves jövedelméről, foglalkozásárol, vacation szokásairól stb... (Eves jovedelem amugy csak ocska vicc volt, a tobbi viszont igaz).

Aztan egyszercsak belibbent egy 180 magas vekony vágásu 50es éveit taposó fekete figura hófehér öltönyben es rögtön lazázós viccelődősre vette a formát. A szemelyi sharkok kiszivárogtak, de külön megnyugtattak minden áldozatot előtte, hogy ahogy vicces fehéröltönyös végzett, visszajönnek értünk es usgyi a 1-2-1 meetingre velük... Igen, jól sejtitek, 100% os nyugalom árasztotta el testünk lelkünk összes porcikáját.

Előadás egesz tulelheto volt. Mentes volt minden nemű személyes megalázástól, kínos nekedszegezett kérdéstől.

Mikor vége lett, ahogy ígertek, ott vártak rank, áldozatokra a cápák, és immáron mint régi jó barátokat ujfent üdvözöltek és máris vezettek/tereltek a nr3 terembe. Az pont olyan volt, mint a multiknal a nagy egybe ircsik. Sok kis ketrec egymás mellett. Lehuppantunk a helyunkre, majd fiokanak megint elmondtuk, hogy nem lesz deal, mondta, hogy erti, de neki stepbystep vegig kell menni a kis lepesein...de megint megnyugtatott, hogy max 90 percet fog rabolni tolunk.. nem ragozom, 3 FUCKEN ÓRÁN át nem adták fel... huh..NEVER EVER!!
Gyerekek, amikor a manager is odajött...??!! Hat az kész. Olyan uzleti tervet dobott hirtelen ossze ott nekunk fejjel lefele tükörírásban, hogy majnem megvettük a 40.000 dolláros üdülési jogot 1500$ fenntartasi költséggel, mindennel egyutt!
De amugy Nem!!, megint vicceltem .
A manager egyebkent kb sejtette, hogy mi a "tuti nem" vevők vagyunk. Konkrétan nem is teljesen értettük, mert azután, hogy mi határozott es kellőképpen artikulált YES el válaszoltuk meg a "You guys are not gonna buy anything today, no matter what we r gonna say, am I right here?" kérdést, még egy órát ott ültünk...

Nem is szaporitom a szót. Ha vkinek kételyei lennénnek, nem, nem vettunk semmit :)

Viszont rohantunk a beachre a többiek utan... Este klassz kis grillezes, szigoruan alkoholos fogyasztas mellett, majd gyors ejszakai poolozas skacoknak, s szunya.

Aztan vissza RVA. Azóta, mint már korábban említettem, eltelt 2 hét és még itt vannak .

Mi, és ahogy elnézzük mindenki a kis bandánkból ott segít, ahol tud! Ha már mi megszenvedtük magunkra utalva az első három hónapot, hát màs ne tegye, ha nem muszáj!

Szerző: Nikili  2015.06.16. 03:35 4 komment

Par napja, hogy vettem egy szepnek tuno nagy dinnyet, amit aztan baratokkal akartunk elpusztitani. Kellokepp be is harangoztam, kolkok mar sorban alltak, mikor felnyitottam s lattam, hogy konkretan tök... En meg sose lattam ilyet. Olyan szinten volt megrohadva, hogy azonnali hatallyal likvidaltam a kukaba!

Aztan egyik apuka kerdi, megvan e a szamla?! Hat mondom veletlenul, pont igen. Mire javasolta, hogy szambazzak vissza a bevasarlo egysegbe, lobogtassam meg a szlat, es vissza adjak a penzt.

Homlokomra csaptam, hat persze!! Erdekes, hogy lassan 3,5 eve elunk itt, es meg mindig nem feltetlenul evidens szamomra, hogy itt elhiszik az embernek, amit mond, es azonnal "orvosoljak" is a kellemetlenseget.

Nosza, masnap Aronnal be is ugrottunk az egyik utbaeső walmartba, es mentunk a "customer service" feliratu pulthoz, ahol szokas szerint 10 meter szeles mosollyal vartak minket.
Elpanaszoltam, hogy dinnye aron vettem egy savanyu tokot, mire a fiatalember suru elnezesek kozepette mar tette is vissza a kartyamra a penzt.

Miutan megkoszontem kedves segitseget, kerdeztem tole, hogy legkozelebb is, ha netan ez tortenik velem, eleg lesz csak a szamla, nem kell bizonyitek, ne hozzak el egy darabot a rohadt dinnyebol? Ekkor ijedten ramnezett, majd hirtelen elmosolyodott, mint aki rajott, hogy vicceltek vele (pedig ezuttal nem), es ennyit mondott "Mam, your word is the proof!"

Vajon mukodne, ha otthon is a szavunk lenne a bizonyitek?! En hiszem, hogy egyszer otthon is eljő ennek az ideje!

Szerző: Nikili  2015.06.02. 01:59 2 komment

 

Mai témám tiszta professional lesz. Egyből a munka hősének érzem magam :).

Mivel vészesen közeleg a második munkahelyi évfordulóm (szégyen és gyalázat!!), így gondoltam leírom ezen a téren ezen idő alatt szerzett tapasztalataimat. Általánosításokra érzékeny kedves olvasókat megkérem fokozott óvatossággal olvassák alábbi sorokat! ;)

Nos tehát, mint említettem 2 éve lassan, hogy munkát vallaltam itt USAban. Szerencsém volt tobb teruletet is "meghódítanom" (huh, mindjárt bele is lovalom itt magam), es azt vettem eszre, hogy vannak bizonyos játékszabályok/trükkök, amik teljesen munkakör függetlenek, és ha ügyesen okosan betartod őket, akármi/vagy -ki is lehet belőled.

Egyik ilyen trükk az amcsik kedvenc szava: "busy". Ezt a jollyjoker kártyát ajánlott minden kollegaval, s főleg managerekkel folytatott csevegés alkalmával legalabb 3szor beolvasztani a szövegkörnyezetbe, és mindenképp 1szer az üdvözlésbe!
Demonstralom utobbit:

Mr Smith=manager: Hi John, how are you today?
John=kispont :  Hi Mr Smith. Thanks for asking, you know busy busy as always! And how about you? Mr Smith?
Mr Smith : SamO samO, busy as usual.

Amcsik irtózatosan szeretik hangoztatni, milyen elfoglaltak es mennyi dolguk van.
Nalunk pl van minden nap reggel egy meeting, ahol semmi masrol nincs szo, mint arrol, hogy epp ki mit csinal aznap.

Első időszakban vizsgadrukkos voltam, aztan rajottem, hogy semmi ertelme izgulni..legabb is ezen. Ezek telleg csak azt mondjak el, amit mellesleg mindenki tud is, hogy ki mit csinal. Housekeeping manager elmondja, hogy takarítanak a szobalányok (milyen váratlan fordulat, nem?! :) ), a recis vezető elmondja, hogy sok check in t csinalnak ma, F&B vezető elmondja, hogy az etteremben ebed lesz ma, es en szinten elmondom, hogy epp bérszámfejtést csinalunk, es termeszetesen mindenki tobbszor nyomatekosan elmondja, hogy milyen nagyon busy epp :)
Aztan a GM (ugyvezeto) leolvassa kis chart jarol, hogy hany szazalekon leszunk ma, es gyorsan siet mindenki a dolgara mert nagyon b...

Másik nagyon fontos trükk:
Bármelyik főnök feldob egy megoldandó feladatot mondjuk szombaton,vasarnap,vagy ejjel, szal barmikor, UGORJ RÁ ha tudsz! Senkit nem erdejel, hogy vegul megoldod e. Amire viszont mindenki emlekezni fog, hogy dejo guy ez a Jani, azonnal ugrik, ha gond van. Ezt szeretjuk!
Arpinak konkretan nem egy "mosogatóból" avanzsalt IT "kollegaja" van. Arpi aszonta, ket napos training utan en jobb lennek :D Lehet ez nem mond sokat, úgyhogy segítek,

Azert nyilvan a "felkarolt IT" bandara nagyreszt fogalmazzunk ugy, hogy hulyebiztos feladatokat biznak csak. Azert szervereket csak uram "heggeszt"... de megis bosszanto nem?! Gondolom ők persze maskepp gondoljak ;)

Persze vannak épp ellenpéldák is. Nem is kell, messzire menjek, kapásból 3 embert tudok, akik "szart lapátoltak" es igazgató lett belőlük, más szavakkal "megcsinálták az amerikai álmukat", és mellesleg nem is csinálják rosszul.

Ehhez a ponthoz tartozik az is, hogy természetesen ez az oda-vissza járható. Azaz pontosan ugy, ahogy egy "nap" alatt leszel mosogatobol ITs, lehetsz ITsbol megint mosogato...

Harmadik trükk ( nem is tudom, melyik nyerje el az "idiotizmus"  főcímet..?!) :

Barhova mesz irodan/epuleten belul, ROHANJ mint a veszett kutya! 
Megvannak azok a regebbi amerikai sorozatok, ahol az iroda epuleteben mindig mindenki rohadtul siet valahova?! Na hat beszarás, de télleg így van... Eleinte jókat kacagtam rajta, mostanra már kimondottan kiütést kapok tőle....
'Imadom' pl, amikor 3nal tobb asztalunk van az etteremben, es a kollegaim kenyszeredett szukseget erzik, hogy rohanva jussanak el A bol B be, lehetoleg minel tobb trutyis tányérral kezükben, lehetoleg minel nagyobb mocskot krealva maguk mogott, mert ugye baromi "busy"k lettünk hirtelen... grrrrrrrr

Na be is fejezem, bocsi, de rohannom kell! ;)

Szerző: Nikili  2015.06.02. 01:56 Szólj hozzá!

4 hete megrendeltuk a poolt, ami egy hetet pihent az eloszobaban dobozban. De kettővel előbbi hétvgén nekiesett Apjuk.

Mivel Sz es B bácsi ránkerőltették segítségüket, amit mi nagy duzzogva elfogadtunk, vasárnap már ott állt keszen a pool. Áron onnantol kezdve csak a jeges csapvízben óhajtott lubickolni :) 
Ěn a kisujjamat mertem csak bedugni kezdetnek, és vasarnap nem is jutottam beljebb.

Marha hideg tud lenni a csapvíz.

Azóta eltelt kis idő, és 30 C lévén rendesen melegedett a medence vize is. Olyannyira, hogy szerdán már együtt lábtempoztunk Kishulliganunkkal.
Azt hiszem $200 nyi befektetest bőven megért. Áron alig várja a szülinapi pool party-ját, amit júniusban tartunk.

Idén egyébként több szempontból is különleges lesz a bulija.
Először is a saját kertünk szolgâlhat végre helyszinűl! Masodszor kéznél lesz egy pool is, ami nem is oly kicsinyke. Továbbá idén először tartunk vegyes=nemzetközi bulit, hiszen meghívunk minden kishavert, aki van. Barátikörből, oviból egyaránt. Sőt még Mrs Tanya es Mrs Linda is ott lesznek (ovis tanarnéni es igazgato néni).
Majd végül de cseppet sem utolso sorban egy új család is résztvesz a mulatságon.
Korábban már azt hiszem említettem, hogy kis Amerikába szakadt "családunk" gyarapodni fog egy nagyon szimpatikus házaspár és 7 éves nagyfiuk szemelyeben.
Ők is a "rohadt mázlisták" club tagjai, szintén zöldkártya lotto nyertesek.

És blog.hu nak köszönhetően ránktaláltak, így gyorsan "lecsaptunk" rájuk, és idecsábítottuk őket az Univerzum közepébe, a Nagy Richmondba :)

2 hét és itt vannak. Egyelőre gondolom megy a lázas szelektálás. Ilyenkor fel-felelevenednek a 3,5 évvel ezelőtti indulás előtti pillanatok... Huh, bevallom nem cserélnék velük. Persze biztosan ez is, mint minden más, egyénfüggő, de nekem tényleg fizikai fájdalom volt 30 évet kilökni a vöröskereszt konténerbe... Én amolyan beteges gyűjtögető vagyok. Komolyan mondom teljesen kikészülök, ha valamit helyhiāny vagy egyéb akadály miatt ki kell hajítanom. 
Hátha egyszer jo lesz meg valamire...

Erre mondta volt barátnőm férje, hogy MINDEN, amihez 3 évig hozzá sem értél, KUKA! Amugy igaza van tényleg, de nekem akkor se megy. Kivéve, ha épp 4 db bőrönddel készülünk átköltözni egy másik kontinensre.

Visszatérve tehát várjuk őket is meg a bulit is :)

Amit még roppantmód várok, az az, hogy friss, kertből szakított retek/paradicsom/paprika kerüljön a reggelink mellé.
Igen végre kikeltek a magocskák, amit meg Áronommal ültettünk 3 hete. Már csak azt kéne kitalalni, hogy hol is lesz a végleges helyük. Van ra kb 2 napunk :)

Ja igen, mert projektben kifogyhatatlan kiscsaladunk. Merészeket kell álmodni, nem?! A házban amugy kicsit lelassultak az események... Hálószobát idestova 2 hónapja tartjuk nájlon alatt... Mivel az általam merészen megálmodott és kiválasztott színkombo merészebb lett, így még mindig nem dőlt el a falszín sorsa.
Maradjon?? Fessuk at???

Ezen csekély dilemmán felül még a háloszoba bútort sem sikerült beszerezni. Úgyhogy maradt a nájlon és doboz...
Pedig már legalább 3 héttel ezelőtt befejeztük elvben :/

Dehát aki építkezett munka mellett, s a tett helyszínén is élt, az tudja minden bizonnyal, miről beszélek.

Mindegy, a fő, hogy nyár van, pool van. Nagy baj már nem lehet :)

Jaj, meg szerintem nem is meséltem, hogy áll a játszótere is Aronnak. Mialatt otthon voltunk, A. leboltolt nekunk egy free jaccit. Egyik szomszédjuk adta tovább, már kinőtték a gyerekek. Egész nagy fa jaccu, csuzda, hinta, kisbunker. Minden, ami kell. Na, ez volt 2 héttel ezelőtti projekt. Szintén B bacsi segédletével :). Bográcsba bedobtunk par kg burgonyát, azt mig a fiuk osszeraktak a "puzzlet" mu megfőztük a paprikás krumplit .

Jók ezek a "bulik" :), jók ezek a nyarak  )

Szerző: Nikili  2015.06.02. 01:50 Szólj hozzá!

Régóta tervezek egy külön bejegyzést írni az "unoka és nagymama kapocs 8000 km távolságból" témában.

Az Anyák Napja-nál megfelelőbb apropot keresve sem találhattam volna erre, így hát megosztom Veletek az én Kisfiam és az én Anyukám közti kapcsolat milyenségét. 
Azt hiszem legjobb, ha dió héjjban leírom Anyu és Áron történetét a kezdetektől, azaz Áron születésétől.
Anyukám világ életében értem élt, ha szabad így fogalmazni. Nekem nincs testvérem, így az egész szeretet/törődés/gondoskodás/aggódás csomagot én kaptam. Amikor sok sok csalódás/pofára esés/és még sorolhatnám után végre rátaláltam az igazi szerelemre, talán boldogabb volt mint én és hátradőlve már csak az unokáját várta :)
Aki nem váratott sokáig magára, ami azt illeti ,sőt.. Kicsit tervezettnél előbb is jött, de hát a gyerek sosem tud jókor jönni, s ennek ellenére mindig a legjobbkor jön!
Szóval miután Áron megszületett Anyukám teljes gőzerővel kivette a részét a gyerekkel kapcsolatos MINDENBEN! Anyu nem amolyan "ugyulu bugyulu" nagymama, aki megrázza háromszor a kis csörgőt és sikít, ha vmi bűzlik. Anyu tisztába tett, etetett, kaját készített, éjjeleket bevállalt, amikor beteg volt a gyerek hogy mi tudjunk aludni, mind e mellett persze ugyulu bugyulu, játék, marháskodás is volt bőven. Anyu beleásta magát, hogy mi miért jó vagy rossz a gyereknek. Hogy éjjel ha felsír, bizony ugrani kell hozzá, mert soha helyre nem-vagy csak vért izzadva hozható sebeket ejt az a szülő a gyerekben, aki ezt elmulasztja ilyen olyan abszurd magyarázatra hivatkozva. De ebbe most nem is megyek bele, ez nem egy bejegyzésnyi téma..
Ahogy cseperedett a gyerek, Anyu és közte valami láthatatlan és szétszakíthatatlan varázs látszott kialakulni. Nem tudom másnak nevezni: a MINDENE LETT! 
Anyu majdnem minden nap jött hozzánk, és nem tudom elmondani mennyi segítséget kaptam Tőle! Ő mindig készen állt, bármiről is legyen szó! "Babukám, persze jövök!" Mindig ez volt a válasz, bármilyen kínom-kérésem volt :)
Pont emiatt is nagyon féltem, amikor megtudtuk, hogy költözünk ki, hogy mi lesz??!! Áron hogy fogja viselni Anyu hiányát, és Anyu hogy fogja viselni Áron hiányát?!És én hogy fogom viselni Anyu hiányát??!! És uristen mi lesz, ha Áron "elfelejti" Nagyit???? Nagyi ebbe belehalna...
Végül úgy döntöttünk, hogy kiköltözésünkkor megkérjük Anyut, jöjjön velünk és töltse velünk az első három hónapot. 
És annak ellenére, hogy ez sajnos nem úgy sült el, ahogy szerettem volna, a gyereknek nagyon sokat jelentett, hogy itt volt Nagyi velünk. Nekem is türelmesebbnek kellett volna lennem Anyuval szemben, és beleélni magam az ő helyzetébe, de ez akkor nem ment. igazából nem ment sem nekem, sem Neki. Mindegy, lezártuk, túléltük, most nem is erről akarok írni, hanem ami azóta van, és egyre jobban van...
Szóval miután hazament Anyu, szintén féltem, hogy hogy fogom rávenni a 2 éves gyerekünket arra, hogy skype előtt "üljön és dumcsizzon" Nagyival?! Aztán mint minden, ez is megoldódott. Egyet nem csináltunk sosem, sosem kényszerítettük (sem Anyu sem én), hogy márpedig jöjjön oda a skype elé köszönni, puszit küldeni stb. A gyerek mindig önszántából jött, ha jött. Persze volt olyan, hogy nemigen volt kedve épp "bájcsevegni", de többször volt az, hogy egyszerűen bekapcsoltuk és ment szinte egész délelőtt a skype. Hol odaröhant valami játékot megmutatni, hol reggeliztünk, s közben azért többnyire egy helyben is ült a gyerek, hol ugribugrált a képernyő előtt.
Áron közben nagy kisfiúvá cseperedett, és jelen pillanatban ott tartunk, hogy Ő hívja Nagyit skpy-on.
Nagyi ugyanis megint telibetalált! 
Neten kutakodott, hogy milyen klassz kisregények is vannak idősebb gyerekeknek. Igaz, Áron még csak 4 éves volt, de a kisregények, amiket Nagyi el kezdett neki felolvasni, gyereket szó szerint ODARAGASZTOTTÁK a képernyőhöz. 
Minden a "Hold járóval" kezdődött, amit Anyu pár éve hozott ki neki ajándékba. Ha jól emlékszem 28szor olvastuk ki.
Ezen felbuzdulva kezdte Anyu felvásárolni/kikölcsönözni az összes jó ajánlást kapott könyvet.
Szóval jött "Titi" összes kötete, "Emil és a detektívek", "Pepe és barátai", "OZ a nagy varázsló" végül, de korántsem utolsó sorban a mindent elsöprő "Rumini", aminek I. és II. kötetét is fejenként 5ször 5ször olvasta már fel neki Anyu.
És itt muszáj megemlítenem, hogy amikor arról beszélek, hogy felolvas Anyu, akkor nem holmi 20-30 perces szösszeneteket képzeljetek el, hanem komoly 2, sőt 3 órás regény olvasásról van szó. Persze ehhez hozzátartozik, hogy Anyu szenzációs mesemondó! Sokszor még mi is azon kapjuk magunkat, hogy ott ácsorgunk Áron mögött fakanállal/szerszámmal kezünkben és hallgatjuk már 20 perce Miklós király, Zuzmaragyarmat uralkodójának megmentését...
Áron már sokszor köszönést kihagyva csak ennyit mond Anyunak "Nagyi olvassál, Nagyiiiiii olvassááááál!" :) És Nagyika csak olvas és olvas és olvas, és Áron már messze messze jár a ragacsos tengeren, ahol sok sok veszélyes kalandban vesz részt Rumini társaságában...
És az én Anyukám fáradhatatlan, legyen akár éjjel 12h otthon. 
Amit persze Áron is tud :) 
Múltkor is, amikor otthoni idő szerint hajnal 1kor szottyant kedve Ruminizni gyereknek és leállítottam mondván, hogy hagyjuk már Nagyit aludni, majd hívjuk holnap, Áron azonnal közölte, hogy én nem jól tudom, mert Nagyi azt mondta neki "Áronkám, kicsikém, ugye tudod, hogy Nagyit bármikor hívhatod?!Éjjel-nappal!Ha alszom nem baj, majd felébredek, aztán meg majd visszaalszom", so Anya akkor hívhatjuk most is, hiszen mondta, hogy majd visszaalszik, nem baj! :))))
Szóval visszatérve az aggodalmamra, ahogy teltek múltak a hetek, majd hónapok, végül évek, egyre kevésbé aggódom amiatt, hogy esetleg Áron "lemond" Nagyiról. Látom, hogy az a bizonyos láthatatlan kapocs, ami őket kettőjüket összeköti, 8000 km távolságból sem tudott lazulni, sőt!
Hát ilyen az én Anyukám...
Bárcsak viszonozni tudnám valaha!!!
A mai bejegyzésnek igazából két oka volt. Egyik az, hogy végre leírva is lássam, hogy micsoda szuper Nagyink van, másik pedig, hogy talán segítettem/ötletet adtam hasonló cipőben járó Anyatársamnak!
Szerző: Nikili  2015.05.17. 15:09 2 komment

Tegnap keserves sírásra lett mindenki figyelmes az étteremben. Egy 3 év körüli kislányt probált édesanyja betuszkolni az étterembe reggeli reményében. Ámde kislánynak nyilván valóan más tervei lehettek, amit Éds'anya nyilvánvalóan nem támogatott.

Ennek eredményeképp amolyan tisztességes és alapos dachiszti kerekedett ki. Szegény Anyuka, aki valószínűsíthetően baromi éhes és megkockáztatom egy cseppet ideges volt, próbálta a végsőkig sugározni a végtelen nyugalmat, ami természetesen nem létezett sosem, majd 20-30 perc masszív hiszti utan egyszer csak elpárologtak a helyszínről.

3 éves gyerek hisztizik, ebben semmi újdonság nincs, szerintem.

Ami érdekes volt számomra, egyben ezért is teszek említést az egész eseményről, az az emberek reakciója, beleértve ebbe a 3 gyerekes kolléganőmet is.

Akkora felhajtás nőtte itt ki magát percek alatt, hogy csak tátottam a számat majd szememet. Hol Hannah rohant vmi banánnal, hol kis thai kolléganő rázott vmi muzlis dobozt, hol Shany próbalkozott szinezővel figyelmet elterelni mert idézem kolléganőmet "I'd rather be at a caraccident, then listening to that screaming'.

Mindeközben persze lemoshatatlan megvetés telepedett rá az arcukra, mondván "Thats not OK, thats not OK at all!!"

Először nem értettem, mire gondolnak pontosan, majd mikor megkérdeztem, felháborodva amolyan "Are you serious??" arckifejezéssel válaszoltak, hogy nyilvánvalóan az egész hiszti nem ok, mint olyan, pláne egy étteremben, meg persze az Anyuka nem OK, hogy "she lets her do it", hiszen ez zavarhatja a többi békésen reggeliző vendéget, meg egyébként is ez csak nevelés kérdése, mert az én gyerekeim...

Ahha mondom, de azt már nem mertem megkérdezni, hogy mik is a pontos elvárások ilyenkor.

Egyébiránt Hannah es Fay felháborodását még csak csak megértem, elobbi Edesanyam korabeli, utobbi en korosztalyom, egyikőjüknek sincs csaladja, viszont utálják a gyerekeket.

Ami megdöbbentett, hogy a 3 gyermekes kolleganőm is teljesen abnormálisnak vélte, hogy egy gyerek hisztizzen közterületen, mert az o gyerekei ilyet SOHA nem csinaltak es nem csinalnanak...

Mélyebben jobbnak láttam nem belefolyni egy eszmecserébe a bizonyos dackorszakról, s annak minden negatív es még negatívabb oldaláròl. Tovabba azt se akartam kérni Shany től, hogy tegye a kezét a szívére és úgy ismétepje meg, hogy az ő gyermekei SOHADESOHA nem csináltak ilyet! Valamint azt sem fejtettem neki ki, hogy attol, hogy egyesek tagadják a dackorszak létezését, még létezik, és nincs benne semmi extra.. Tul kell elni, ennyit tudsz tenni Te, mint szülő! Azzal viszont nyilvánvalóan nem segítesz Anyatársadon, ha az aktuális szenvedő alanyba még egy élezett kést is beledöfsz a tekinteteddel! Nyilván őt is őrületbe kergeti épp Élete értelme, Anyuci szemefénye. Nem kell növelni szerencsétlen feszkoját...

5 éve gondolkodom teljesen máshogy a gyerekekről. Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva pont Áron születésével esik egybe

Anyaként néhány éves tapasztalatomra bátran támaszkodva kijelenthetem tehat, hogy szerény véleményem szerint dac/hiszti-korszak márpedig van, volt, s lesz, amig világ a világ!

Ami mások véleményét illeti, azzal kapcsolatban pedig a következőre jutottam: 3 fő csoport határolódott el elég markánsan egymástól. (Fidesz kontra MSZP szinten szinte).

Csapat 1: szülők, akik bevallják

Csapat 2: szülők, akik (hogy is fogalmazzak, hogy ne használjam a 'hazudnak' kidefejezést) nem ragaszkodnak az igazsághoz es utolag már elítélnek

Csapat 3: nem szülők, akik mélyen elítélnek (de rájuk nem kell haragudni, hisz nem tudjak mit cselekszenek, csakhogy Jézust is idézhessem egyszer egyszer)

Áron előtt oszlopos tagja voltam a hármaskának. Abszolut egyetértettem azzal, hogy ez igenis CSAK NEVELÉS kérdése. Az én gyerekem tuti ilyet soha nem fog csinálni, majd megmutatom! Olyannyira belelovaltam magam saját teóriámba, hogy meg voltam győződve, hogy egy két ismerősünk nem normális a gyerekkel, Mert annak bizonyosan oka van, hogy az a gyerek hisztizik órákon át, ezt kétnaponta háromnaponta megismételve...

Ez a véleményem egészen Áron 2,5 éves koráig nem változott. No ott jött a kopp :) Mert bizony, akárhogyan is az én gyerekem sose, meg én majd megmutatom, meg uggyanmár, mindenki tudja, hogy ez csakis nevelés kérdése...Bizony beköszöntött a masszív és teljesen értelmetlen hisztik korszaka!

Oly régmúltnak tűnik, pedig nem is olyan rég volt, amikor ott álltam megdöbbenve a klotyóban mert 2,5 éves Életünk értelme fulladásig hergelte a hisztijét, amiért nem engedtem neki, hogy a wc ben uszkáló székletét kiemelje onnan s összegyúrja, hanem nemes egyszerűséggel lehúztam azt!

Ilyen esetekben (persze ilyen soha többé nem fordult ám elő, ezt is csak a poén kedvéért kitaláltam :D ) tényleg nem tudtam, hogy röhögjek vagy bömböljek... Aztán elmúlt ez is elmúlt, mint minden..

Amugy nyilván minden kornak meg van a magam "szépsége", persze ezt mond annak az Anyukának Apukának, aki áll az étteremben az üvöltő gyermeke mellett :)

Minden szeretetben s érzelmi biztonságban cseperedő gyermeknél előbb vagy utóbb beüt a krah. Kinél rövidebb kinél hosszabb időre..

Sors iróniája amúgy, hogy pont aznap Árpi elémtolt egy brilliáns index cikket.

Íme a cikk, ha valakit érdekel :

http://m.divany.hu/poronty/2015/04/30/a_dackorszakra_nincs_gyogymod_de_egyszer_veget_er/

Hát akkor hisztire fel :b no és persze TGIF

 

Szerző: Nikili  2015.05.08. 21:50 7 komment

Végre valahára rászántam magam es nekiesek az idei Mo látogatásunkról szóló bejegyzésnek!

Ebből kiderült gondolom, hogy idén ismét hazalátogattunk nehany hetre kishazankba!

Kezdem a legelejen. Miert pont marciusban? Miutan a csaladi kupaktanacs eldontotte, hogy iden anyagi megfontolasbol lehet, hogy kihagyjuk az Europai Vakacio-t, helyete inkabb "kirandulunk" egyet a Nyugati parton, en azzal a svunggal ra is tapadtam a kayak ra.

Pusztan kivancsisagbol beutogettem kulonbozo datumokat es megdobbenve tapasztaltam, hogy marcius es november honapra roppant jutanyos aron lehet jegyhez jutni. Ezt a felfedezest megosztottam Urammal is, aki nagyon orult felfedezesemnek, csupan nem ertette a celjat..

No, par nap mulva gyerek eldontotte a kerdest az "Anya, mi azert nem megyunk most a Magyarorszagra, mert az nagyon nagyon nagyon NAGYON sok penz, es nekunk olyan nincs??" kerdessel... Mindehhez persze tagra nyilt kis szemecskek...

Jo, ezen a ponton eldolt idenre is a "sorsunk". Hazamegyunk, Dontottuk el!

Igy hat csaladi kupaktanacs eldontotte, hogy megis megyunk, de marciusban, mert akkor klasszisokkal olcsobbak a jegyek tenyleg.

Nagyjabol kineztem egy datumot, es most jott a nehez resz... Arpi munkahelye.. Errol iden nem szamolok be tul reszletesen, hiszen tavaly megtettem, csak nehany szo erejeig.

Fenomenalis otletem tamadt: Arpi tavolrol dolgozhatna, s ily modon nem kene 5 het szabit kivennie, ami nincs is, meg amit se adnanak SOHA ki egyben, meg ha lenne is..

Arpi mikor felvetette fonokenel, az szeles mosollyal megkoszonte, es kerte, kuldjon egy emailt is azert rola. Fonok irodajabol kifele menet Arpi biztos volt benne, hogy fatalisan felreertette ot a fonoke, ugyhogy gyorsan megirta az emailt, amire mar nem jott oly "mosolygos" valasz. Lenyeg a lenyeg, hogy fonok azt ertette, hogy Arpi kivesz 2 het szabit, ami alatt vegig tavolrol dolgozna.

Upsz :)

Node vegul sokerult egy egesz emberi "deal"t kialkudni. 2 het szabi szabi, 1 het remote melo. Ez osszesen 3 teljes het 3 majdnem teljes hetvegevel!

Gyerek meg en 5 hetemhez kepest meg mindig bakfity, de sokkal tobb mint a semmi!

Fonok ezekutan kerte Arpit, keszitsen egy reszletes tervet arra az egetrengeto 1 hetre, hogy megis mit tervez csinalni. Ezt is megcsinalta, s ezekutan approved!

Ezutan gyorsan le is csaptunk a jegyekre!
Ennyit az elomunkalatokrol.

Otthon:
Hat iden valahogy nem sikerult olyan felhotlenre a nyaralas. Valahogy tobb stressz volt, ilyen olyan oknal fogva, meg hat az egeszsegugyi vonalon is voltak gondok...Nem is oly csekelyek. Arpi erkezesunk utan kezdte kozepesen rossz natha szeruvel. Torokfajas, enyhe laz, kohoges. Par napra ra en is bekapcsolodtam, csak gondoltam megspekelem egy kis övsömörrel. Igen jol latjatok! Hat nem csodas?!

Erdekes ez a betegseg amugy, amivel nem mellesleg az ugyeleten kotottem ki, mert annyira fajt az egesz orcam. Ja mert hol mashol jott volna ki rajtam, ha nem az arcomon. Szemem egy hetig ugy bedagadva, hogy ki sem birtam nyitni, de ez volt a kisebb bajom. Rosszabbul erintett, hogy konkretan megveszt, ugy fajt maga az arcom, es szemem belulrol.

Betegeskedesrol tobbet nem, de ugyeletroli mindenkepp szeretnek irni!

Vasarnap delelott volt (epp ferjem batyjaeknal vendegeskedtunk), amikor Arpi ugy dontott, bemegyunk az ugyeletre, mert itt vmi nem stimmel. Neten annyit talalt, hogy SOTE borgyogyaszati ugyeletere elvben lehet menni. A kocsiban ulve azert felhivtam oket, hogy egyaltalan fogadnak e. Nagyon kedves holgy volt a doktorno, mondta, menjunk be, megnez mindenkepp.

Odaertunk, nemsokra ra szolitottak is. Beleptem a kis utott kopott rendelobe, ahol a kedves hangu doktorno megkert keszitsem ki a Taj kartyamat, amig kiszalad egy percre.

Huha, emiatt mar ket napja izzadtam, hogy mi lesz, ha dokinoz kell menni, es kerik a Taj szamot??!! Mert aki nem olvast esetleg, mi mar kijelentkeztunk az orszagbol, tehat se taj kartya, se szemelyi.

Vettem nagy levegot, es nekikezdtem magyarazni, hogy hat az ugy van, hogy mi kijelentkeztunk...stb.

Kis doktorno megnyugtatott, semmi gond, jo lesz az EU s biztositasom is...
:)
Miutan tisztaztuk a foldrajzi tartozkodasokat, mondta, hogy mo djam be a nevem, hatha benn vagyok a rendszerbe. Benne voltam... a doktorno nemhogy teljesen ellatott -- lletve beutalt azonnali szemeszeti vizsgalatra is , mert az ovsomor vaksagot okozhat, amennyiben arcon, szem korul jon ki --, de a vegen kozolte, hogy semmit nem kell fizetnem...

Meg egyszer kiemelnem itt, hogy ER on voltunk!!!
Richmondban csak azert, hogy atkelsz az ER ajtajan fizetsz egy finom $700 belepot...de ekkor meg nem latott el senki, nem is latott senki...

SOTE utan azonnal rohantunk a Bajcsy szemeszeti ugyeletere, ott mar "barna" voltam a rendszerben, igy merhetetlen bocsanatkeresek kozepette kozolte az ablaknal ulo neni, hogy sajnos kell fizetnem...
3 db ezer forint volt.....

"Most mi van Manci? Maris haza akarsz koltozni??" :) Kerdezte Arpi korhazas tura utan :)

Akarhogyan is nezzuk, ha ennek ki kellett jonnie rajtam, a leheto legjobb helyen tortent... Kinn vagyon lett volna :(

Es bevallom barmilyen orulten hangzik, vegul jo elmenykent maradt meg bennem ez az egesz ovsomor mizeria!

Betegeskedesen kivul masra is maradt azert persze idonk, ha nem is annyi, mint amennyir szerettunk volna.

Voltak nalunk pl Juliek!!! Csodas volt, a kis nagy baratok (Aron es Marcuska) pontosan ott folytattak, ahol majd egy eve abbahagytak! Aronon lattuk, hogy felvillanyozodott a hir hallatan, hogy jonnek Marcusek hozzank.
Jo volt egyutt lenni, igaz csak ket nap volt, igaz, epp bedagadt pofaval kozlekedtem, de megis!

2 napig persze masszivan gyozkodtuk oket, hogy par evre jojjenek ma vissza :)

Jo lenne, hianyoznak..meg mindig..

Volt egy erdekes vakrandink is egy parral. Hogy kik ok? Szinten zoldkartya nyertesek, nagyon szimpi csalad!
Ha minden jol megy, junius 7 en , Aron szulinapi bulijan mar Timi gyartja a kulonbozo crazy arcokat a kolkoknek (arcfestes formajaban) :) !

Aztan szokasos baratno/haver jaras is megvolt.

Gyerek meg bekoltozott Nagyihoz kb 5 hetre. Kicsit tartottunk is tole, hogy mi lesz itt a visszatereskor. Anyukam olyan  teljeskoruen tud kenyeztetni, ahogy senki a vilagon, allitom. :)
De cseppet sem bantuk, Aron ragyogott, es hasonloan Anyukam es Papoka!

Jo volt igy latni oket egyutt! Hat hazudnek, ha azt mondanam, hogy nem szakad meg a szivem ilyenkor, de azert tobbe kevesbbe sikerul helyre"pofoznom" magam. Muszaj mindig emlekeztertni magam, hogy miert is jottunk ki, mi is a celunk?! S, ha ez megvan, utana konnyebb.

Aron egyebkent 3. napon eoallt hatalmas otletevel "Anya, arra gondoltam, hogy Te Apaval visszamesz Amerikaba, en mev itt maradok Nagyival orokre, ok? "

Es mikor megkerdeztem, hogy megis mihez kezdenek en nelkule, es mi lesz, ha nagyon sirok, mert annyira hianyzik nekem?!, eloallt a masik gondosan kidolgozott tervvel "Anya, hat ne aggodj. Felszallsz az airplane re, es idejossz Magyarorszagra, meglatogatni"

Nos, gondolom nincs szukseg ecsetelnem, hogy erezte magat gyerek otthon.

Ezek utan gondolhatjatok, hogy be voltam tojva a visszauttol, meg a vissza"szoktatastol". Amde, hiszitek vagy sem, gyerek hosiesen vegigcsinalta a visszautat, kezdve a hajnali 3:45kori kelessel.. Igen, iden kicsit korai jaratra sikerult jegyet venni. De tenyleg, le a kalappal Aron elott, aki szo nelkul felkelt, oltozott! Utoljara kert meg egy kis labmasszirozast Papokatol, Nagyit mehlgolelte, megcsokolta es azt mondta neki "Kis Nagyikam! Ne szomorkodj, skype on sokat foglak hivni!"

Meg most is konnyezek, ahogy irok rola..

Na, de tuleltuk, es most ujra itt vagyunk, es jo erzes ez is. Mashogy jo, de jo! Sutott a nap, amikor leszallt a gepunk DCben, Apa mar izgatottan vart minket. Volt nyakbaborulas, es persze Aron megkapta a repteri meglepest, ahogy O hivja :) egy raketakilovo taviranyitos autot!

Hazafele meg egy gyors IKEA latogatas, mert feltunk, hogy nem faradunk ki elegge aznap, es nem fogunk tudni aludni este... :D
Amugy haloba neztunk butorokat.

Aztan irany Richmond :)

Masnap egy gyors es spontan bogracsbuli frissen facsart palinkaval, aztan vissza a regi kerekvagasba...

And here we go...again

Szerző: Nikili  2015.05.02. 21:01 Szólj hozzá!

Tavaly biztos emlékeztek a sì beszámolóra. Kétszer egy napot voltunk Semmeringen (itt Wintergreen nek hivjak :)) ) és szuper volt! Áronnak szüksége volt egy órára és 3-4 szaloncukorra és már szó es segítő kéz nélkül csúszott.

 

Nos idén belecsaptunk a lecsóba. Szövetkezvén B.ékkal nekivágtunk az 5 órás autoutnak Snowshoe irányába! Kibéreltünk egy takaros kecot 2 hálóval és uzsgyi...

 

A kölkök már az együtt"lakás" puszta gondolatától bezsongtak, szal alaphangulat volt, hogy ugy mondjam.

 

Ahogy odaértünk, azonnal átöltöz és indul síelni!

 

Az átöltöz résznél, ha megengeditek. időznék néhány mondatnyi másodpercet. 

Nem tudom, hogy velünk van e a hiba, vagy ez igy normális, de hogy a mi gyerekünknél ez egy 'f....ing nightmare', ahogy itt mondanák, az tuti! Áron meg van szerintem róla győződve, hogy az öltözködés egy, a felnőttek által kreált teljesen indokolatlan és irritaló időhúzás, amely rendszeresen vmi óriás fun előtt történik... És mint ilyen, ökörködik, haverjait (akik esetleg vmi eltévedt véletlen folytán szótfogadnának a szülőknek) természetesen bevonva a baromkodásba..stb. Igy az amugy sem egyszerű sícucc felvétele elhúzodott mintegy 30-50 percig terjedő intervallumra.... Kezdő hangulat minden reggel megvolt, ezt gondolom mondanom sem kell :))

De persze első nap még élt bennünk a remény, hogy kb 18h ra totál kifulladnak a kölkök, beájulnak, mi meg zsugázunk, filmet nézünk, dumálunk. Ehelyett... este 21:30 kor úgy kellett őket egy féldeszkával meglegyinteni, na úgy bealudtak... 4. nap végén már erősen el kezdtük kérdőre vonni fegyelmezési eszközeink hatékonyságát...:)) És komolyan fontolgattuk az elektro nyakörv lehetőségét :))) Ez vicc, mielőtt vki rankhìvja a gyermekjólétit!! :)

 

Azért a nüanszokat persze gyorsanhamar kárpótolta a finom friss fehér hó, és mindenki pikkpakk regenerálódott!

 

Fent említett kis szépséghibától eltekintve, egyszerűen FELEMELŐ volt az a pár nap! Kölköknek is, nekünk is kellett kb egy nap belerázódni, de aztán.... Áronnal már konkrétan nem tudtam tartani a tempot... Gyerek nekiállt ugratni...IGEN, ugratni kisebb akadály pályakon.. Azt hittem beszarok!!

 

Elképesztően ügyesek ezek a kis sportemberek. Félelemérzet, mint olyan, ismeretlen számukra, és a világ legtermészetesebb dolgaként állnak lécre/board ra, és úgy csúsznak, mintha így születtek volna.. De komolyan, "shitting cat"-elő gyereket még sose láttam...:))

 

A helyről pár szót. Hát nem egy Alpok, ami a kinézetet illeti, de egyszer megteszi... Viszont szuper pályák vannak, ami a technikai részt illeti, és nekünk ez volt a szempont!

 

Ami még érdekes, hogy egy ekkora sí resorton van 2, azaz kettő darab Hütte...

Ausztriát meglincselnék, ha nem lenne minimum 500 méterenként egy kis szívmelengetésre lehetőség, és akkor ne említsem azokat a jó öreg after ski partikat... Azok nélkül is lehet persze élni, csak nincs értelme ;)

 

Azert nem kell megijedni, magyar Apukak megoldották a napi minimum sör mennyiség bevitelét!

 

Egy szó mint száz, Jó vót nna!

Szerző: Nikili  2015.03.11. 16:02 Szólj hozzá!