Ahogyan már múltkoriban ígértem, néhány szó arról a sokat emlegetett halloweenről :)

Remélem ezen írásaimat egynapon majd gyönyörű kisfiunk is elvolassa, és majd jól felnéz ránk azért a kitartásért, amit felé tanusítunk öltözködés gyanánt...Történt ugyanis, hogy halloween szent napján, Apa munkából fáradtan hazaérve azonnal átadta magát a családi idillnek, és máris ugrott, hogy segítsen felöltöztetni gyermeket a kosztümbe (olasz gengszter, bajusszal). Namost gyerek sikító üvöltésbe kezdett csak úgy spontán, hogy ő márpedig nem hajlandó segíteni cseppet sem, és NEM FEJÖJTÖZNI ANYAAAAAAAAA, mondogatta..

"Nade Kicsikém, nem akarsz csokikat gyűjteni a kis vödröcskédben?" "NEM, Anya..inkább itt benn játszani" Na most, ilyenkor mit lehet tenni, amikor hándrid pröszentre tudod, hogy imádni fogja kölök a gyűjtögetést, de egyszerűan ha a 17 kilós gyerekem elhagyja magát, plusz még hisztizik, azért lássuk be, komoly munkát igényel nem visszaüvöltve rá felöltöztetni... A BAJUSZ RAJZOLÁSRÓL MÉG NEM IS BESZÉLTEM...Hát Apával egymásra néztünk, és azt mondtuk, HA TÖRIK HA SZAKAD, ez a gyerek ma igenis útnak lesz eresztve a kis vödrével és imádni fogja az éjszakát :) No, így is lett! Óriási hiszti, üvöltés alatt/után ráerőszakoltuk jelmezét, majd monoton sírás közben megrajzoltam azt az édes kis bajuszt (amit nem mellesleg megemlítenék, hogy imádtak minden házban :) ), és elindult kiscsaládunk trickortreat elni :)

Lakásunkból kilépve kicsit gyanus volt, hogy senkit nem látunk az utcákon az apartment negyedben..Apa mondta előre, hogy ő háttérben fogja a filmezés szerepét vállalni, semmi esetre ne képzeljem, hogy ő bárhova is becsenget, és mégannyira se képzeljem, hogy 5 méteren belül jön bármilyen ajtó kinyílik :) Nos ezt teljes mértékben tiszteletben tartván rögtön az elején el kezdtem hisztizni, hogy márpedig igenis ez egy közös program, és nagyon köszönöm hogy ennyire segítőkész, mikor megbeszéltük, hogy együtt csináljuk :DDD

Az a jó, hogy az én férjem ezeken mindig hangosan tud röhögni, és gyorsan felvilágosít arról, hogy ha további hiszti terveim vannak, akkor nagyon szívesen visszavonul és elfogyaszt "bánatában" néhány jópofa sört :) Mivel pontosan tudom, hogy az én melankólikus+flegmatikus férjem sörrel SOHA nem viccel, így ezt komolyan veszem, és valahogy egycsapásra ilyenkor abbamarad a hisztirohamom is :D (lábujjhegyen megjegyzem a mi házasságunk ezért tökéletes, mert tudjuk kezelni egymást :) )

Hiszti elmúlásával egyre csak azt vettük észre, hogy mindenki akit látunk beöltözve gyorsan behuppan a kocsijába, és nyargalnak is el valahova...Kezdett leesni, hogy ebben a negyedben lószar nem lesz, nemhogy trickortreat, úgyhogy gyorsan egy mentő "B" tervet ki kell eszelni, míg gyerek be nem dobja a törülközőt :) Felhívtuk Mártonékat, akik mondták, hogy menjünk oda hozzájuk, csak hát ők kb 20-30 percre vannak tölünk, és ez az egész azért nem tart túl sokáig. 6 kor indul, és kb sötétedésig illik csengetni..Mit tegyünk mit tegyünk?? Miközben kezdett a hisztirohamom második felvonása kibontakozni, Apa bepakolt minket a kocsiba, és elindult velünk a környező utcákra..Mondjam vagy mutassam? :) Természetesen tele volt a környék...hogy kikkel: pókember, seriff, szellem, denevérember, királylány és még folytathatnám..Anya (azaz én teljesen megnyugodtam), azonnal kipattantunk Dodóval (gyerekünk egyik beceneve), és máris nyargaltunk az legközelebb eső házhoz, ahol égett a villany, gyerek becsöngetett, majd fegyelmezetten várta, míg ajtót nyitottak, és fennhangon nekikezdett csak kicsit mégis suttogva és felémfordulva "tikotit"...Gondolom nem kell mondanom, hogy gyerek imádta, és kb este 8kor úgy kellett elmagyarázni neki, aztán megzsarolni konkrétan a zsákmánnyal, hogy márpedig, most már késő van, és nem illik már csengetni..És Kicsikém, ott nem is ég lámpa..."De anya én játom, ott vijágít vajami, bisztos, ott is van finomság Ájonkának"

Örömmel, és elégedetten jelenthetem, hogy vödrünk majdnem megtelt, és gyerekünk természetesen minden nap ezzel kel ezzel fekszik.."Anya, akkoj még ehetek egy finomszágot? CAK EGYET!!!???"

Dehát ezért gyerek vagy mi? nem?

Azt gondolom nem kell mondanom, hogy megint APA mentette meg az estét :)))

Könklúzió: Annyi baromságot átveszünk USA tól, amire tényleg semmi szükség, mert annyira erőltett, és gagyi az otthoni változat..AKKOR EZT MIÉRT NEM????ezt imádnák a gyerekek...komolyan annyira édesek! ááá látni kell, akkor tudja csak az ember, miről beszélek!

már megint azt kell, hogy mondjam EGY NULL USA JAVÁRA

Szerző: Nikili  2012.11.05. 23:00 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://amerika.blog.hu/api/trackback/id/tr654892767

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása