A Blog.hu valami idióta játékot játszott velem, és kb e bejegyzés egyharmadát volt csak szíves megjeleníteni, miután bemásoltam a saját doksijaim közül. Kaptam egy vészjelzést és azonnal cselekedtem, íme a teljes bejegyzés....
*********************************************************************************************************************************
Vége a nyárnak!!! Ez szörnyű nehéz nekem lelkileg feldolgozni, hisz ismertek. Nade mint ilyen, nyomban alkalmam is van egy szösszenetnyi életjelet kibocsátani magunkról.
A nyár csodásan telt - nem is tudom, tud e máshogyan - végigpillangóztuk az összes haver medencéjét, beleértve a sajátunkat is, azután sütöttünk/főztünk/bográcsoztunk/komolyan ittunk/obégattunk/táncoltunk/kereókiztunk/hennázTattunk/arcfesTettünk/bícseztünk és asszem kb ennyi, nem hagytam ki semmit, csak a poszt címadóját :D
Szóval még sivatagoztunk is bibibiiiii.
No, akkor itt most hadd időzök egy cseppet, mert meggyőződésem, hogy igazságtalanság lenne a 9 napos vakációnkkal szemben, ha csak úgy félvállról ippeghogy említeném..
Nem beszélve arról, hogy ha 6 napon át napi 10-14 órát kibírtam a popomon a kocsiban csücsülve, egy órácska már csak belefér, hogy leírjam a leírhatatlan élményt, amit szereztünk!
Idén nyáron azt hiszem mondhatom ferjem s magam nevében is, hogy megelégeltük a IAD-BUD-IAD útvonalat. Félreértés ne essék, imádunk hazalátogatni, de azért lássuk be, szívmelengetésen/degeszrezabáláson és rommáiváson kívűl nem sok új inger éri az embert.
Így tehát döntöttünk! Idén vakációzunk, de igazit!
Apjuk, mivel ő már néhány mérföld lépés előnyre tett szert egy 16 évvel ezelőtti USA körutazás során, remekűl összeállította az utitervünket. En bőszen vigyorogtam, és rendkívűl izgatottan vártam a megvalósulást...
Terv következő volt : repülővel Las Vegasba, ott szállás 9 éjre, szintén ott auto bérlés és naponta elkirándulás ilyen csodákhoz, mint
Death Valley
Grand Canyon
Sequia
Los Angeles (of course HOLLYWOOD & Beach)
Bryce Canyon
Előtte, utána, közben igény szerint pihinap
Következő lépés volt megtalálni a legjobb 'dealt', hát Árpádnak sikerült. Okok, tudom tudom, ajándék lónak meg blogban vakációról szóló bejegyzésnek ne nézd...!, de muszáj leírnom, mert valóban meghökkentően csalogatók a vegasi árak...
Szóval repjegy oda s vissza plusz 9 éj szállás a Strathosphare hotelban = $300
*** Nehogy most megkérdezze vki, hogy "per fő?" :))) ***
Ezt egyébként hallottam régebben is, hogy LV ban szinte ingyen/ingyen szállsz meg, mivel a sok okos amerikai meg más nemzetiségű jackpoton/rouletten/pokeren meg tudj' tököm min, de kifizetik az "ingyenélők" szállásait is!
Ezúton egyébként szeretném is megragadni az alkalmat, hogy szívemből megköszönjem minden kedves játékosnak, hogy ott lehettünk!
Nade kanyarodjunk vissza eredeti témánkhoz..UTAZÁS.
Szóval repjegy, szállás pipa, Árpi az autót is elintézte még itthonról. Úgyhogy nagyjából már csak várni kellett Az Utazás napját. Eljött :)
Áron brutál excited volt, mondjuk míg meg nem érkeztünk a csillogóvillogó Las Vegasba, addig konkrétan meggyőzhetetlen volt arról, hogy nem Magyarországra megyünk. Szentül hitte, hogy DCből repülővel csakis Mo ra lehet utazni :)
Leszálltunk szószerint a casinok közé. Aki már volt Vegasban, tudja, hogy a repülőtér konkrétan majdnem a Strip en van. Önmagában már ez óriási élmény szerintem.
Kivergődtünk pöttyet fáradtan a repülőből majd szembesültünk a ténnyel, hogy azonnal játszhatunk, ha szeretnênk, mert reptér is tele van masinával. Nem szerettünk, igy elindultunk nagy hévvel egy irányba bőröndfelvét reményében.. Nem ragozom, de nem volt annyira egyértelmű , igy egy finom órás bóklászássak megtóldottuk az éjféli érkezésünket. OK bőrönd meg lett, mindem szupi, akkor irány az autokölcsönző hely. Nna, ott volt a másik finom egy óra toldàs, kb akkora sor volt, mint annak idejen a Nyugati Nagy Postánál este 7kor...
Gyerek egyébként tündérien bírta, hiába ZSENI! :))))
Aztam kocsiba behuppan es irány a hotel. Beléptünk a szarràlégkondizott csengőbongó színesen villogó casinóba, mire Áron ennyit mondott, amolyan "há pofám leszakad" stílusban:
'Öregeem. Hàt itt meg ilyen a walmart???!!'
Gyerekek hajnal 2 ide vagy oda...BEHUGYOZTUNK ;)
Aztan el is szállt a jókedvünk, amikor a hotel recijén lévő kígyózó sort megláttuk. Még csak a könnyes szemű "kicsi gyerekkel vagyunk, léciléci" t se vethettem be, mert minden második várakozó kisgyerekes család volt. Nade brutto hajnali 3ra ágybakerültünk. Yess.
Nap 1: pihenő erősen, pool, séta stripen, fat tuesday ozás (ez egy haláli cucc. Margaretat lehet kapni marha vékony hosszúkás pohárba, és ami a lényeg Vegasban az UTCAN flangálhatsz vele kedvedre!), hotelunk tornyába felliftezés stbstb...
Fotozás!!!
Nap 2 : Death Valley
Hát hölgyeim es uraim, ez egy csoda volt!!! Mi egyèbként úgy voltunk vele, ha Death Valley (Halál Völgye) es sivatag, akkor augusztus es déli tizenkettő! Na most kérem akkor ezt probálom illusztrálni. Szauna közeli hőmérsékleten gyalogolsz a homokdűnéken, és közben 50 km/h szellő fújdogál, ami megtévesztően hasonlít a legforróbb fokozatra állított hajszárítóból kiáradó levegőre.
Gondolom mondanom sem kell, hogy rosszul lettem, 5 éves gyerekünk tízszer jobban bírta...Uramnak csak annyit mondtam vérvörösen, hogy muszaj visszamennem a kocsihoz, gyerek az övé innentől. Majd szauna tempóban 'loholtam' vissza a légkondis autohoz... Azert kozben persze aktivan szégyelltem magam, amikor légkondi és kocsi előtti időkre gondoltam.. De megmondom, nekem ugy még nem kellett légkondi, mint ott, akkor. Ezután mentünk további helyeket felfedezni a völgyben. És csodák csodákat követtek... Azok a gyönyörű hegyek, a kis sivatagi szikla szurdékok, a kiapadt sóstó helye, az ördög golf pályája...Istenem sorolhatnam..2 hetet simán el tudnánk csak ott túrázgatni...
Este visszapattantunk a kocsiba, 10 liter vizzel magunkban (életemben annyit meg nem ittam egységnyi idő alatt, mint aznap) s elindultunk vissza Vegasba. Másnap korán kelés, iràny a Grand Canyon...
Nem tudom voltatok e már úgy vele, hogy csak mentek mentek, tudjátok, hogy valami nagy durranást fogtok látni, de valahogy annyira szürreálisnak tűnik az egész, és mikor már szinte eljuttok a 'most mi van, ennyi az egész??!!' érzéshez, akkor hirtelen BAAAAAAAAAAAAAAMMMMMMMMMMMMMMMMMMMM elétek tárul valami csoda...levegő után kapkodtok, na meg a fényképező után...és csak álltok és bámultok, és le vagytok nyűgözve és nem hiszitek el, hogy ilyen van, hogy ez konkrétan azon a bolygón van, ahol születtél...
Én valahogy így éreztem magam, mikor odaértünk. Csalfa ám, mert amikor beérsz a nemzeti park parkolójába, onnan még kicsit sétálni kell kellemes cserjés parkokon keresztül...abszolut nem tudod elképzelni, hogy pár perc és seggre ülsz, mert olyat látsz, amit még soha, de még csak ahhoz foghatót sem...
Meg van az az érzés is, amikor a tizenkettőezerötszázharminchatodik kép után is úgy érzed, hogy ezt felesleges fotozni, MERT SEMMIT nem ad vissza??? Na én ott ezt is éreztem, aznap...
Áront azért persze jobban lenyűgözték a veszélyes sziklamászási lehetőségek apjával, mint a kanyon maga, de így legalább mindenki megtalálta a maga lenyűgözősét..
Miután kigyönyörködtük magunkat ismét, vissza a kocsiba és 5 órás kocsikázás valamint 7 szaffi kiolvasás után visszaérkeztünk a szállásra.
Nap 3. Nagy fába vágtuk a fejszénket, szinte szó szerint ezúttal! Mai célunk ugyanis Sequoia National Park volt. Avagy a giant mammut fenyők országába látogattunk el. Szállásunktól ez helyezkedett el legmesszebb, kicsit azt hiszem így utólag már túlvállaltuk magunkat. 7 óra volt az út csak oda!
Túráink során ez volt az a hely, amire így utólag azt mondtam, hogy nem ért meg ennyi autókázást. Persze ez is hasra esős volt, tényleg brutálisan nagyok azok a fák, tényleg óriásiak azok a mamut fenyők, de valahogy engem az annyira nem fogott meg. Klassz kirándulós hely, senki ne értsen félre, de nem utaztam volna 16 órát összesen, hogy lássam, ha tudom előre, hogy milyen.
Hajnali 3 ra értünk haza, hulla merev fáradtan mindannyian. Itt meg kell emlitsem a tèrkép szerint 30 percesnek tűnő de valójában másfélórás brutális szerpentin utat, amire rátévedtünk hazafelé, gondolván, hogy cseppet levágjuk az utat.
Atyaég, olyan szarul utoljára akkor voltam, amikor Áronnal 10 hetes terhes lehettem. Gyerek jobban bírta, szerintem mondjuk külön drukkolt, hogy tartson még ki a kanyargós út legalább 2 szaffi erejéig, mert ezúttal megengedtük neki, hogy mese formájában megtekintse! Figyelem eltereléshez tökéletesen bevált.
Mindössze egy félreállással megusztuk, (igen igen miattam kellett, most mit csináljak??!! Ha egyszer menni kell, akkor menni kell...) és hazaértünk. Huh nem volt egy gyalog galopp, annyi szent.
És másnapra már egy laza LA út le volt zsírozva Koriékkal (magyar család LA ban laknak, forumról ismerjük egymást, és pofátlanul bepróbálkoztam a "Kori, nagyon pofátlanok lennénk, ha egy éjszakát megszállnánk nálatok?" kérdéssel. És ha hiszitek ha nem, IGENT mondott, de csipőből...megint ezek a nem segítőkész magyarok mi? :D )
Nap 4.&5.
Szóval szerda reggel vagy kicsit később mint reggel neki indultunk az angyalok városának... Szerencsésen odaértünk, meleg gulyás leves és friss éppen kisült házi kenyér fogadott.
Áron azonnal hozzátapadt a 10 éves Gergőhöz és onnantól kezdve Áront nemigen érdekelte Hollywood felirat meg ilyen apróságok, csak Gergővel akart focizni :)
Mivel Kori gyermekfelügyelettel is megspékelte a vendéglátást, így nyugodtan Apával édeskettesben flangálhattunk a Hollywood sign alatt, nézhettük meg egyenként a csillagokat a blvd on és szelfizhettünk naplementébem a híres kilátónál. Koriéknak azóta se győzök hálálkodni!!
Másnap eredetileg egy kiszáradt sóstót akartunk megtekinteni, de végül változtattunk a terven. Miután leugrottunk a beachre LA ban, és megbeszéltük, hogy de most csak sétálunk ott egyet, aztán irány a sóstó. Aztán fél óra múlva már ruhában félig benn voltunk gyerekkel a hullámok közt, úgyhogy Apa gyorsan bedobott 3 órára parkoló pénzt, átöltöztünk és irány a tenger :) gyerekkel ki nem jöttünk vagy 3 órán keresztül. IMÁDTUK!!! Áron fáradhatatlanul ugrált az óriás hullámok tetején :) öröm volt nézni!
Hazafelé gondoltuk teszünk egy kitérőt a kedvenc halál völgyünknél, méghozzá azért, hogy megkukkoljuk az éjszakai tökéletes sötétséget. Állítólag a völgy olyannyira mentes mindenféle fény szennyeződéstől, hogy ott tökéletes éjszakai fényeket lehet látni, ha jókor mész, még a tejutat is látod szabad szemmel.
Sajnos pont telihold volt, amikor mi mentünk, így a tejútról lemaradtunk, de olyan holdfényt még soha nem láttunk, amit akkor és ott. Árnyékot vetettünk a Hold fényénél. Csodálatos volt!
Nap 6. Azaz az utolsó kirándulós nap before going 'home'.
Bizonyos Bryce Canyon volt az aznapi célpont. Mivel a mammut fenyőkhöz vezető örökkévalóságnak tűnős szerpentin út még 'dulván' (csak hogy idézzek egy kicsit "Brian élete" ből is) élt bennem, ezért hisztiztem be Bryce Canyonhoz vezető úton, amikor Apa lábujjhegyen megjegyezte, hogy szerény véleménye szerint ismét egy kissé kanyargós úton kell menni, de ne aggodjak, tuti nem lesz olyan durva. Ahha. Hát aggodtam, és követeltem, hogy forduljunk vissza.
Miután (HÁLA ÉGNEK NEM TETTÜK) kénytelen voltam egy finom sztrájk ba kezdeni. Miközben szebbnél szebb kisebb canyonokon haladtunk végig én amolyan igazi idegesítő p...csásan egy darab képet sem készítettem, sőt mikor Árpádom rámlesett egy egy pillanatra még a szemem is behunytam...mondvan, hogy tuti megint mindjart rosszul leszek..
Odaértünk és nem lettem rosszul, csak elvarázsolva... Miután felmértem a helyzetet, gyorsan kiengeszteltem Apat és már indultunk is neki a csoda túrának... Bryce Canyonba le lehet menni gyalogosan es valami csoda, de komolyan. Nincs turista szaga, igazából kb csak mi voltunk és a gyönyörűbbnél gyönyörűbb szikla"szobrok". Megint csak levegő és fénykêpező után tudtam kapkodni.
Mondtam is Apanak, hogy az a szerencse, hogy ragaszkodtam hozza, hogy jöjjünk ide, és nem fordultunk vissza idő előtt… :) Egyetértett!
Végül eljött a búcsú ideje. Kis pool kis ez az. Majdnem össze is adattuk magunkat Elvissel, na csak igazi amcsi FAKE módra, de gondoltuk inkabb elisszuk azt a 135 dolit .
El is látogattunk immáron törzshelyünkre a Fat Tuesday nevű 'gyors büfébe', ahol beszereztünk egy közel 3 literes mohitot rendkívűl hosszukás múanyag flakonban.
Még egy gyors felliftezés a hotelunk tornyába, ahonnan elénk tárult a csillogó villogó nyüzsgő vegas, majd irány a reptér. Ott Áron bevallotta, hogy O A LasVegast jobban szereti, mint Amerikát! :))))))
Egy finom 5 órás ut után reggel 8 ra megérkeztünk DCbe. Tamas már várt reánk, majd aztán Timi is finom meleg ebéddel .
Hát mit mondhatnék...?!
FRENETIKUSAN JO VOLT!
