November 14-én szombaton, mintha összebeszéltünk volna, reggel 6-kor kipattant a szemünk. Ehhez egy pöttyet hozzájárulhatott az a tény, hogy immáron ismét időutaztunk, ezúttal MST (Mountain Standard Time) be. Magyarul 2 órával korábban van, mint otthon (I mean RVA ban). Ki korán kel, korán fenn van és mindenre is van ideje! Osztottunk szoroztunk és úgy döntöttuk, hogy az aznapra betervezett hegymászást elhalasztjuk egy nappal a meglehetősen erős szél miatt. Helyette utazunk 7 órát (ez oda és vissza értendő) és lisztfürdőzünk egyet a White Sand National Parkban. Hegymászó réteges outfit lecserél beach szerkóra, szendvicseket elkészít és indulhat a buli! 

Elképesztően gyönyörű, izgalmas látvány fogadott. Hófehér homok, ameddig csak a szem ellát, két oldalról gyönyörű hegyekkel körbevéve! Mondtam már, mennyire imádom a természetet??? Bolygónk összes városát elém pakolhatná valaki, akkor is csak a természeti csodák érdekelnek! Egyszerűen nem tudok betelni velük... 

Szuper felvételek születtek homokangyal készítésről, Ivánka betemetéséről, homokcsúszdázásról, homokban hempergőzésről meg csak úgy a tájról...

Nem mondom, miután "kiráztuk" a kölköket autóba szállás előtt, otthon még 1 kg homok ömlött ki a zoknikból per láb! De megérte! 

Másnap szintén korán keltünk, a szél is megkönyörült rajtunk, úgyhogy semmi nem állhatott utunkba! Hegyi cucc fel, 2 hátizsák beüzemel, 2 gallon viz, sok tábla csoki, pár csomag keksz, némi backup pulcsi/széldzseki BE és irány a Guadalupe Mountain National Park! Hogy melyik túrát néztük ki? Hát belecsaptunk a tojásos lecsóba, avagy mi nem szarral gurigázunk kérem..

A CÉL : GUADALUPE PEAK 

Hát akkor hagy mutassam be Guadalupe Peak-et. Ő Texas legmagasabb csúcsa a maga 8749 lábával vagy, ha úgy jobban tetszik 2667 méterével. Az út hozzá nem könnyű és rövid, viszont hosszú és megeröltető. Összesen 8,4 mérföld / 13,5 km! A tábla szerint 6-8 óra alatt lehet megtenni. Nem! Nem felejtettük el, hogy gyerekkel vagyunk! Áronban teljesen biztosak voltunk, hogy nemhogy simán megcsinálja, de még élvezni is fogja! Ivánnál már rezgett a magabiztosságunk léce...de állítólag a pudding próbája az evés, nem? Hát mi egyből tripla adagot toltunk le a torkunkon és 

BÜSZKÉN MONDHATOM MINDKÉT FIU ERŐN FELETTIT TELJESITETT EZEN A NAPON!!!! 

Csak a miheztartás végett tehát a szóbanforgó dedek 10 és 4 évesek!!!!!!!

Áron konkrétan felajánlotta, hogy az egyik hátizsákot a maga 6 kg-jával viszi ő hegynek fel. Elfogadtuk az ajánlatot. A kicsi 10 perc után, pont ahogy kalkuláltuk, közölte, hogy soha többet nem mászik hegyet és azonnal forduljunk vissza, majd utána a maradék 8 óra 50 percet egy pisszenés nélkül tette meg! Igen 9 óra volt az aznapi kiruccanásunk. 

Írtam, hogy a túra a megerőltető besorolást kapta, nos a csúcs előtt 2 centivel kb szembesültem vele, hogy mit is takar ez. Amikor elfogy a lábad alatt a nem kicsi szakadék mellett bevàjt túra "út" és konkrétan a 45 fokban magán a sziklán folytatódik a "zöld" jelzés... Természetesen bepánikoltam és közöltem drámai nyomatékot nem sajnálva a hangsúlyozásból, hogy "Kizárt, hogy továbbmegyek, LESZAROM A CSÚCSOT, nem akarok megdögleni és a gyerekeket sem engedem tovább!" Fogtam magam és egy a maga nyomorult módján biztonságosnak tűnő sziklavájatba befészkeltem magam a fiukkal együtt. Árpi szemében láttam a "De ne már Manci!!! Hát látni már a csúcsot!!", úgyhogy tudtára adtam, hogy felmehet nyugodtan, de tudjon róla, ha baja lesz  kinyírom! Abban a pillanatban, ahogy Árpi továbbmászott, Iván (igen a 4 éves..???)  zokogásbsn tört ki, hogy dehát Ő is fel akart menni a csúcsra... nehezen, de végül egy fél tábla csoki megnyugtatta. Nem telt bele néhány perc, Árpi már vissza is ért a kis off road "tábor helyünkre". És itt váratlan fordulat következett. Már sosem tudjuk meg, hogy a mandulás étcsoki vagy Ivánka könyörgő szemei győztek meg, de végül csak felmentünk mind! IGEN MEGCSINÁLTUK!

Lefele szinte repültünk már, néhol majdnem szó szerint amúgy. Igen fáradtak voltak már a lábaink... Az érzés, ami elárasztott a túra után, az leírhatatlan volt!!!!! 

November 16 hétfő a pihenésről szólt..no meg a vásárlásról. Amikor krumplipüré a főétel, ott sejted, hogy itt az ideje egy nagy bevásárlásnak már.

Kedden pont 5. napja boondock-oltunk, tehát sejthető volt, hogy a friss víz tartályunk kifele, az elhasznált víz tartályaink meg befele telnek. Meg hát ugyan a 2 pohárban való fürdésnek is megvan a maga bája, azért jóból is megárt a sok..ugye... Így gyorsan kerestem s találtam is tőlünk 8 percre egy kempinget full hookup-pal. Oda áttoltuk a biciklit egy éjszára és alapos zuhanyzás hajmosás után tisztalappal mehettünk vissza másnap az előző már jól bevált Chosa Campsite boondock helyünkre.

Még aznap munka/suli után nekivágtunk megint egy túrának. Idő hiányában csak egy könnyed 4 órás sziklamászást vállaltunk be az Ördög Folyosójához (Devil's Hall). Így is konkrétan korom sötétben tapogattuk ki a járhato utat vissza fele..

Csütörtökön megint csak ejtőztünk s lélekben már készültünk a másnapi költözködésre. Friday=travel day