Mit is mondhatnék?! NEM CSALÓDTUNK! Szombat reggel 9körül bevágodtunk a kocsiba és negyedóra múlva már a bejáratnál várakoztunk a nem rövid kocsi sorban. Miután bemutattuk az éves Nemzeti Park bérletünket ($80 egy évre, ami érvényes egész Egyesült Államok összes Nemzeti Parkjába valamint nemzeti tulajdonban lévő területére), a kapunál, már benn is voltunk. Pár száz métert tehettünk meg a bejárattól és máris izgalmas események szemtanúi lehettünk. Nem mondom, a haladási sebesség nem igen haladta meg az öt mph-t, de a látvány kárpótolt. Konkrétan az úton és annak mentén bölények sokasága, kicsik, nagyok, szoptató anyák egyaránt. Szájtátva próbaltuk a nem feltétlen átlátszó szélvédőn keresztül fotózni-videózni-jegyzetelni-emlékezetünkbe vésni a látottakat. Miután arrébb cammogtak lomha léptekkel a bölények, a kocsisor ismét beindult kicsit tempósabban. 

Így mi is tovább haladhattunk az első gejzírünkhöz. Hát én nem is tudom, hogy írjam le. Sétál az ember, közben mindegy, hogy jobbra, balra, előre vagy hátra néz, mindenhol olyat lát, amit fel szinte alig fog...

Fel-feltörő barnás sárgás bugyogó sár, forrásban lévő türkiszkék víz, elképesztő fehér meleg gőz mindenfelől, iszonyat erővel magasba törő forró vízsugarak..s mind ezekhez olyan színek társulnak, hogy juj. Sárga, türkíz kék, vörös, barna, zöld, pink..

Nap végére hagytuk az 'Old Faithful'-t. Ehhez a híres gejzírhez szinte órát lehet igazítani. Pontosan 90 percenként fogja magát és 20 méter magasra kilő belőle a forró vízsugár. Beültünk, mint a moziba, és vártuk a sugarat, ami jött is. Nem késett! 

Este 6 fele indultunk haza, mikor a park bejáratától egy olyan 20 percnyire teljes forgalom leállás. El nem tudtuk képzelni mi a fészkes búbánat lehet ennek oka. Röpke 55 perc után megtudtuk. Egyik útmenti kiállónál több 10 profi fotós óriás kályhacsövekkel a gépükön ültek/álltak és vártak. DE MIRE? Ugye jön a kérdés. Nos ezt is megtudtuk. Folyón túl svédasztalos vacsi (egy bölény tetem) várta a hófehér farkasokat, akik jöttek is rendre szép számmal. Ezek azok a bizonyos pillanatok..mondják. 

Az esti farkasokon felbuzdúlva és a reggeli végtelen hosszú kocsisor után kb eldöntöttük, hogy belőjük másnapra a kutykuruty korai indulást. Grizzlyt akarunk látni nna!! Helyi hozzáértő okosok szerint kora reggel nagy eséllyel láthatjuk a macikat, s mi e tanácsot megfogadva 5:50re állítottuk az órát, hogy f7kor kölkökkel a kocsiban útra készen állhassunk. 

Itt azért lábujjhegyen állva, halkan suttogva megjegyezném, hogy a kedves dedeink természetesen a személyiségi joguk minden ponton való megsértéseként tekintettek a HAJNALI keltésre... "Most már a hétvégét is ugyanúgy útálhatom, mint a hétköznapot, amikor suli miatt korán kell kelnem..." volt a kezdő mondata első szülöttünknek közvetlen a "Jó reggelt!" helyett...

Mindezek ellenére egész közel sikerült teljesíteni a "hajnali" belőtt indulást, de sajnos nem jött össze mégsem a maci néző...Hiába a korai indulás. Grizzlyn kívül egyébként mindent is láttunk: bölény, mule deer (ennek nem ismerjük a magyar megfelelőjét. Őz és jávorszarvas kerszteződése némi antilop vonással ), hód, farkas, sakáll, róka...

Egyébként abszolút megérte korán érkezni, mert rajtunk kívűl szinte senki nem tette ugyanezt vasárnap. Sehol semmit nem kellett várni. Ezen a napon is este végeztünk. Láttunk csodát, mint például a 'Mammoth Hot Spring'. A forró vízből kioldódott mészkő szebbnél szebb formátumokban rakódik le. Közben a szűnni nem akaró fehér gőz mindenütt. Áron a 'mesebeli' jelzővel illette. Tényleg az volt!

Este, miután hazaértünk, Árpi még gyorsan leszerelte a víz csatlakozást. Mivel Yellowstone környékén simán vannak még fagyok éjjel (a nappali 20C kicsit megtévesztő), ezért külön kéri a kemping, hogy a vizet szedd le és zárd el éjszakára. Szal ez minden napi program itt..

Hétfőn meló+suli végeztével ismét siettünk a parkba. Hihetetlen, hogy minden nap új és új dolgokat találsz. Már látom, ez az egy hét is kevés lesz...

Aztán ugyanígy tettünk kedden, szerdán s csütörtökön is. 

Szerdán azért megálltunk egy koccintás és egy dupla adag aranygaluska erejéig, mégis csak 48 lett a férjem! 

Aztán usgyi a park!

A Yellowstone Lake sem okozott csalódást. Olyan, mint a doboz dobozban. Igen terebélyes tavat képzelj el, amelyben random gejzírek vannak. Hihetetlen. A tó vize jég hideg, olyannyira, hogy egyik fele konkrétan be volt fagyva, de ugyanakkor ott látod a kis kő medencékben a lobogó vizet. Elképesztő volt tényleg. 

Csütörtökre esőt mondtak, de tévedtek, mi meg örültünk és meló után ismét robogtunk a parkba. Ezúttal 'we got lucky', méghozzá háromszor is! Bezony! GRIZZLYT LÁTTUNK és nem is csak egyet... Első delikvens egy anyu volt két kis boccsal. Azt hittem, uram eldobja a volánt, és végül el is dobta, lehorgonyoztunk az út mentén. Mivel Árpád mindenre IS gondol, így rendelt egy messzelátót még pár napja, ami szerencsénkre meg is jött. Szóval szemtanúi lehettünk, ahogy egy sakáll megkörnyékezi az egyik kis grizzly bocsot, majd mikor anyu ezt észreveszi, azonnal odacsap s elkergeti a nem kívánatos ólálkodót.

Tovább hajtva egyszer csak balra fenn megint egy grizzly a hegy oldalán. De ez egyrészt túl messze volt, másrészt kicsit mégis igazuk lett és eleredt az eső. Innen haza felé vettük az irányt és akkor...akkor megint balra, de ezúttal lenn a tisztáson elképesztő közel egy hatalmas grizzly legelészett... Szabad szemmel is jól látható volt, hát mit mondjak, I love nature!

Pénteken pihenőnapot tartottunk, de még akkor is sikerült meglepnie a helynek..Konrétan lefostuk a bokánkat. Lehavazott...de hogy???!!! 40 cm hó esett páróra leforgása alatt.. Gyorsan átcseréltük a rövid gatyákat sínacikra és már kinn építették a fiúk a snowbear-t. De még milyet..Az egész park a csodájára járt a home made grizzly-nknek! Ez is egy tökéletes napra sikeredett. Volt cocktail, banana bread és este egy kis "ki nevet a végén" is. 

Szombatra Grand Titon lett betervezve. Na ez egy abszolút kihagyható kirándulás volt. Egyetlen, ami miatt megérte az autókázást, az a kb 30-40 méterre kószáló grizzly volt, amit az úton odafele láthattunk. Mikor félre álltunk, még vagy 100 méterre volt, aztán egyre csak bandukolt felénk, míg végül oly közel került a bámészkodókhoz, hogy a parkőrök mindannyiunkat elfigyelmeztettek a helyszínről. Leírhatatlan élmény volt...ez is...megint...

Vasárnap a költözés napja volt. Yellowstone egy kisebb hóviharral köszönt el tőlünk, de sebaj, mi álltuk a sarat. Búcsúcsókot dobtunk az égigérő havas fenyőknek, s egyúttal széles vigyorral a pofinkon készítettük elő a farmer shortokat és ujjatlanokat. 

Merthogy irány UTAH, a megúnhatatlan! Ezúttal Dél Utah, a sziklák, canyonok, archok hazája, ahol nem utolsó sorban nacirohasztó hőség fog ránk várni! Nos, állunk elibe!