Izgatottan gördültünk be az Elk Country című kempingbe. Mint a neve is sejteti, számítani lehet itt-ott egy-egy jávorszarvasra. És tènyleg! Hétfőn reggel már arra léptünk ki a lakókocsiból, hogy egy méterre attól 20/30/40  nemtom hány legelő jávorszarvas lépdelt kecsesen és irtó lassan. Minden kis neszre azonnal reagàlnak, fülüket hegyezik és mozdulatlanul merednek a nesz forrása felé. Bevallom, kicsit ijesztő is volt. Óriási nagyok ezek a szarvasok, pedig kifejlett hímeket nem is láttunk, csak anyákat a kölykeikkel, de így is...

Innen mentünk kirándulni a vörös fenyők közé. Szépek ezek az erdők, nagyon érdekes az aljnövényzet, tele van páfrányokkal. Igazán különleges látvány volt. 
Szerdán átköltöztünk egy negyedórára lévő kempingbe, ami konkrétan az erdőben volt.
Mondjuk a befektett energia-érték arányt nem nevezném optimálisnak..1 óra trailer összepakolás, negyed óra vezetés egyik kempingből a másikba, finom másfél órás kiegyenlítés és utána a szokásos fél óra kipakolás... do the math
De szó mi szó, tényleg szèp volt az Emerald  Forest is!
Eljött megint a vasárnap, s ezzel a költözködés is. Úgy döntöttünk, irányt váltunk, búcsút intettünk északnak s egyben a fenyőknek+ medvéknek+szarvasoknak! Irány dél-kelet, Lake Tahoe lesz a következő kiszemeltünk. Sajnos egyben túl sok lenne lakókocsival együtt levezetni, úgyhogy útközben megállunk egy rizsfarmon (ilyen úgyse volt még..).
Úton a rizsfarm fele most Kincskeresőt olvastunk. Mondom már oly sokszor elolvastuk, csak végig tudom olvasni száraz szemmel, de nem. Annyi volt a különbség, hogy már Áron is csatlakozott a bőgők táborához, azaz Árpihoz meg hozzám. Iván minden könny szünetben érdeklődött, hogy akkor most vége van vagy miért nem olvsasok... Aztán már kínunkban röhögtünk, hogy ilyen nincs..
Hát na! Móra kezeskedett róla, hogy szem ne maradjon szárazon!
Másfél óra olvasás után megegyeztünk, hogy mára kisírtuk magunkat. Folyt köv holnap.
Mivel a rizsfarm még messze volt, így merengtem egy pöttyet:
Hihetetlen, hogy már több, mint fél éve úton vagyunk. Néha belegondolok, hogy WOW, eredetileg 1-2 hónapra terveztük ezt..
Első 3 hónapban egy másodpercre nem jutott eszembe az otthoni házunk, semmi nem hiányzott otthonról. Aztán ahogy teltek múltak a hónapok, azért ez is változott. 
Nem mondom, már el fogom tudni viselni azt a pár plusz métert minden irányban.
Lehet persze, hogy furcsa lesz először, hogy reggel nem arra kelek állandóan, 
- hogy beb@szom a kócos kómás fejem a fenti kisszekrénybe, vagy 
- hogy ha úgy tartja kedvem hetente is akár moshatok a SAJÁT!!! mosógépemben anélkül, hogy pénzváltót kéne keresgélni (25 centesek szerintem gyorsabb tempóban fogynak, mint használom őket), vagy 
- hogy a cipőinket nem egy bunkbed alá betolt dobozban kell tárolnunk, amelyben természetesen - ahogy a nagy könyvben meg van írva - csak azt nem találom soha, ami épp hirtelen nagyon kéne, vagy 
- hogy nem kell ecpeckimehecc-el kiszámolnom, hogy a kávéfőzőt vagy a toastert rakom el ahhoz, hogy főzni tudjak az uszkve 2 centis konyhai munkapulton, vagy 
- hogy nem kell Ivánt folyton letiltani hol a furulya gyakorlásról, hol az ABC énekléséről fennhangon akkor, amikor a bátyja tőle jobbra 2db centivel épp zoom on beszél a tanárhoz, és az apja tőle balra 2 centivel conf callban heggeszti a szervereket remote. 
Próbálom a lehetőségekhez mérten lekötni a kicsit. Sokat olvasunk, de mivel 2 hónapra indultunk, ezért annak megfelelő könyv állományt hoztunk magunkkal, amely könyveket rongyosra, ismétlem : RONGYOSRA olvastuk már. A gyerek már rámszól, ha a vesszőt nem jó helyre olvasom és lássuk be, még a Szélkirálynőn sem izgalmas százhuszonkilencedikre utazni, amikor nagyon jól tudod már, hogy Rumini hogy keveredik ki az Orom szigeti veszélyes kalandból....
A lego még egy megmentő, életében ennyit nem épített, mint elmúlt fél évben, dehát nyilván ezt is megunod egy idő után..
Szóval nem egyszerű a nem egészen 5 évest úgy lekötni délelőtt ( Áron is Árpi hajnal 5kor kezdenek), hogy halkan is legyen és értelmes dolgot is csináljon. Ha nincs más megoldás, na akkor a tabletet hívjuk segítségül, de annak kettőnk közül csak Ő örül...
Szumma szummárum nem fogok megsértődni, mikor bekanyarodunk a Kings Charter- re! 

Szerző: Nikili  2021.04.26. 01:53 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://amerika.blog.hu/api/trackback/id/tr7016512996

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása