6 órás út állt mögöttünk, mikor megérkeztünk nem frissen Arnaudville-be Lousiana államba.  

Többen kérdeztétek, hogy bírja a család apróléka ezeket a hosszabb/rövidebb majd megint hosszabb autóutakat. Az alkalmat septiben megragadva pontosítanám magát a kérdést. Hogyan bírjuk MI őket elviselni ezen utak során?

Nos... nincs mit szépíteni, a kölkök mind idegesítőek!pont! Utazás alatt a fokozat duplázódik!pont! Úgyhogy muszáj minden rendelkezésre álló eszközt bevetni. Nálunk korából adódóan Iván a leggyengébb s egyben leghangosabb láncszem. Külön érzéke van hozzá, hogy a legjobb pillanatokban kezdje torkaszakadtából sikítani az ABC dalt, vagy előre dobni mondjuk a keze ügyébe kerülő tudtunkon kívűl autóba csempészett botocskát ... Mindezt természetesen pusztán szeretetből. Utóbbit azért tudom biztosan, mert ilyen akciók után egyből jön az "I love you Mommy"...

Nade furfangos anyuka lévén, megelőzöm a dinomdánomot. Barkóbát kezdeményezek (ez külön élmény egy 4 évessel, ha teheted próbáld ki) aztán kezembe kapok egy klassz könyvet és már reptetem is mind a kettőt olykor Berlinbe Emilhez, olykor a Fantázia birodalmába Barnabáshoz, megint máskor Csodaországba Alice-hoz (ez utóbbinál mondjuk nem jutottunk messzire, egyszerűen én halálra untam, feladtam) Viszont, mivel mázlista Anyuka is vagyok, néha Anyukámat hìvja Áron, és ő olvas néhány órát, miközben mi száguldunk Észak Karolinából Alabamába, vagy épp Floridából Lousianaba. Azért nyugi nem vagyok mazohista, ha minden kötelem szíjjel szakadt, odab@..om én is a tabletet. De tényleg próbálom nélküle kihúzni, amíg csak lehet, és így sikerül is..

Hát így próbálunk túlélni és eljutni A-ból B-be. Ahogy tereztük megérkeztünk tehát Lousianaba, a sörfőzdéhez. Egy félreeső parkolóban állhattunk le. Kiékelés után már repültünk is a sörterasz fele. Megtettük amit megkövetelt az udvariasság és legurítottuk a finom kézműves söröket. 

Itt gyorsan elmesélném, hogy pizzát is kértünk a helyi frissen készültből. Fele csípős másik fele sima kívánsággal. Iván persze első falat után sziszegve felszökkent, közben kis száját csapkodva és egyben jártatva  "jujujujujjj esz johadt cípősz Anyaaaa". Pizzakészítő srác pont akkor jött oda érdeklődni, minden OK e, gyerekeknek nem lett e a bizonyos sima fél is csípős?! Mire mondtuk, hogy isteni de a kicsi nem tudja enni. Srác elnézést kért és már repült is a kemence fele. Néhány perc múlva már hozta az ajándék nem csípőset... Ami a durva ebben a történetben, az az, hogy már meg sem lepődünk annyira ezeken a szuperjófej gesztusokon...

Ez nem biznisz, ez MENTALITÁS! 

Ma hétfő van, és már úton vagyunk Texas/Anahuac fele. Ezúttal borászat lesz a honunk 2 éjszaka erejéig! Szerdán jelentkezem.

November 4 szerda, és ahogy ígértem,  pötyögöm kalandunk újabb történéseit. Jim, a Frascone borászat tulajdonosa a már megszokott kedvességgel fogadott minket. Szuper lebetonozott helyen parkolhattuk le a kecókat. Ez annak mond csak valamit, aki valaha életében utazott lakókocsival egynél többször. Elég intenzív meló van egy ilyen leparkolás során. Minél egyenletesebb és szilárdabb a parkoló, annál egyszerűbb, gyorsabb egyenesbe ékelni a verdát. Tehát Jim bácsinál szuper egyszerű volt. Sőt tovább megyek, még full hookup-pal (bocsi halvány lilám nincs róla, hogy van ez magyarul, hogy értelme is legyen) is szolgált a hely, úgyhogy habzsidőzsi, fürcsi, főzés, mosogatás stb minden volt. 

Amiből viszont nem volt dögivel, az a mobil hálózati lefedettség. Konkrétan nuku térerő, s így nuku internet. De riadalomra semmi ok, Árpád mindenre is gondol, és még otthon felszerelt egy komoly mobil jel erősítő booster antenna nem tom mit, amit ünnepélyesen fel is avattunk aligátor tó partján. Jelentem a vétel hibátlan lett az égigérő antennával! Így Áron is megnyugodhatott, nem úszta meg a sulit...

Egyetlen dolog árnyékolta be az ottlétet. Pontosan ötegészkettő centiméterre volt egy tó tőlünk, természetesen teli aligátorral. Álmomban nem gondoltam, hogy Texasban is fogunk velük találkozni (mondjuk a pálmafákon is csodálkoztam, de azért világért sem reklamálnék). Hát képzelhetitek, mikor Jim bácsi kedves neje óvaintett "azért a gyerekeket és kutyát ne engedjük közel a tóhóz egyedül!" ??????

Na gondolhatjátok, innentől Ivánt gyakolatilag magamhoz dáktépeltem! Persze, ahogy kell, első éjjel álmomban már aligátorok elől menekültem...de szerencsére egyelőre csak ott!

Ez egyébként egy számunkra elég érdekes helyszín volt. Egymás után csak telkeket láttál, amelyeken 1-1 vagy akár 2-3 lakókocsi, minimum 1 motorcsónak és 1 golfkocsi parkolt. Megtudtuk, hogy itt a legtöbben így élnek. Eladták a házukat (sokszor északabbról érkeznek)  lehúztak délre, vettek egy telket, odagurultak egy lakókocsival, és élnek mint Marci Hevesen. A property tax ot meg fülig érő mosollyal a pofijukon fizetik ki...konkrétan kevesebb egy hónapra, mint a kedvenc száraz fehérünk...

Csak egy gondolat még Anahuac ról. Ennyi egységnyi területre eső TRUMP feliratú zászlót/kis táblácskát/ajtódíszt/függönyt/terítőt/ésmégmitoménmit még életemben nem láttam. Mintha vmi kiárusítás lett volna, méghozzá végső! 

S akkor visszakanyar hozzánk,  kalandra fel. Szerdán tehát aligátor tanya borászattól elpattogtunk a "kellemes" 10es úton egészen Bastrop Lake kempingig. Pattogtunk, mert olyan szinten ráz az a k....va autopálya, hogy én konkrétan ugráltam az ülésben olykor.. Az én hátsómnak nem lett baja, nem úgy Árpi egyik monitorjának...Sajnos akkorát rándult a monitor tartó, hogy feladta a harcot és elengedte szó szerint a monitort..  ripityomra.. könnyes búcsú.. konténerben végső álom...

A férjem ezt is, mint általában mindent, teljes higgadtsággal kezelt, mondván "attól, hogy szétidegelem magam, nem tudjuk életre kelteni a nem életre kelthetőt". Én abszolut szétidegelős fajta vagyok, de Ő mindig le tud nyugtatni..most is! 

Nem hagytuk hát, hogy ez beárnyékolja az amúgy megint szuper klassz helyet! Ez is hasonlóan mint az alabamai, nagyon kellemes helyszín volt. Telis tele csodás fákkal, gyönyörű tavacska, szuper park mellette minigolffal, peca stégekkel, játszótérrel és a cseresznye a habon, hogy mindez akkora területen, hogy a következő site-ot csak távcsővel láttuk. 6feet-et megint kipipalhattuk! 

Túl sokat itt sem ültünk a popónkon, már pénteken úton voltunk a Sant Antonio közelében lévő Medina Borászat fele. Matt nagyon kedves volt és vízcsatlakozást is kínált gratis! Érkezésünk után elugrottunk még egy gyors maszkos riverwalkra San Antonioba, megállapítottuk, hogy szuper hangulatos lehet ott egy vacsi, amit most covid miatt kihagyunk! De legalább vissza kell jönni pár év múlva azt pótolni! Teljesen ki se nyújtóztunk a kecóinkban, mivel ma már szedtük is a sátorfánkat, hogy megint 3 óval közelebb kerüljünk az áhított Big Bendhez.

Mai boondocking-unk, ha minden igaz, mérföldkő lesz több szempontból! Életem eddigi legvarázslatosabb kilátásu autó út menti pihenő helyére tartunk, s ott töltjük az első igazi echte vadkemping éjszakánkat! Osztottunk, szoroztunk, s ha minden igaz felférünk a parkolóba és meg is fogunk tudni fordulni ott, de azért plíz FINGER CROSSED! Ha mázlink van, még friss kecsketejet is csepegtethetünk a másnap reggeli kávénkba... (youtube-n csak van vmi tutorial kecske fejésre is nem?!)

Jelentem, jól számoltunk. Sima ügy volt a parkolás. A pazar kilátásra alig találok szavakat, úgyhogy nem is keresgélek tovább. Naplementét ott végignézni pfff.... valami csoda volt. Kecskéket végül nem, de kecskekakit és kaktuszokat annál többet láttunk, ahogy felderítettük a terepet. Áront nehezen tudtam lebeszélni a sült kaktuszról. Váltig állitja, hogy márpedig a kaktuszt meg szokták sütni és roppant finom csemege. Látta valami túlélési filmben... 

Reggeli után összepakoltunk és már száguldunk épp a Big Bend fele! Ma már a nemzeti park közvetlen szomszédságában hajtjuk álomra fejeinket. Can't wait! 

Apropo film.. mexikói határtól egy közepes köpésre megyünk és amit látunk, a kietlen kaktuszoktól roskadozó végtelen táj... Totál, mint a filmeken...Nem bírok betelni!