Pacific Dunes kempingben töltöttünk egy újabb hetet. Érkezéseink és leparkolásaink részleteiről nem igen szoktam beszámolni, ám ezúttal kivételt teszek. Miután behajtottunk a kempingbe, Ancsival beszaladtunk az office-ba becsekkolni, majd indultunk is a nekünk szánt site-ok felé, amikor jött a DÖBBENET! 

'Ne basssz!!! Ezek biztos, hogy rv site-ok? * Gyerekek ide meg a truck se biztos, hogy befér!? * Manci vigyük arrébb azt a picnic tabel-t, bár lehet ezt a pálmát is ki kéne vágni... * Nem fogjuk tudni kitolni a slide out-ot...!?'

Ilyen, s ehhez hasonló mondatok repkedtek beparkolás előtt, alatt s után.. 

Ilyen szintű szűk lakókocsi parkoló helyünk még nem hogy soha nem volt, de nem is hittük, hogy létezhet....Konkrétan karnyújtásnyira voltak tőlünk a szomszédaink. De a pálmát meghagytuk, mielőtt bárki aggódna...

Kezdeti beállási izgalmak után elindultunk felfedezni a környéket, lévén még napos világos volt. Nem hazudok, pontosan 17 lépés után lefostuk a bal majd rögvest utána a jobb bokánkat és tátogva kapkodtuk a fejünket, tekertük a nyakunkat és meresztettük a szemünket, amelyeknek alig bírtunk hinni. 

Azonnal megértettük a site-ok méretének okát s egyúttal elfeledtünk minden kényelmetlenséget, amelyeket előbbi okozott!

Csak gázoltunk mezítláb a homokdünékre fel majd le, míg egyszer csak BAAMM megpillantottuk a Csendes Óceán hullámzó önmagát.. Gyönyörű volt!

Egyetlen egy apróság vetett némi árnyékot az élményünkre. Ciklon erejű szél lobogtatta kinek a haját, kinek a lábszőrzetét. Később megtudtuk, ez kb minden délután így történik. És tényleg..másnap reggel az óriasi homokozóba írtuk az ABC-t Ivánnal, miközben egy szél fuvallat nem sok, annyi se volt. Már épp terveztem rálesni órámra, mennyi lehet az idő, mikor PIFF, mintha bekapcsolt volna valaki egy gigantikus hajszárítót, és láss csodát: dél múlt pár perccel...

Kirándulások itt sem maradhattak el!

Munka és suli végeztével autóba pattantunk, és irány  Szent Simon, avagy a fókák! Asszed viccelek, pedig nem! 

A helyszín: Elephant Seal Viewing Point. Hát ez egyszerűen beszarás volt. Fóka anyák s kicsinyeik a parton heverésztek százával és mi csak álltunk ott és dörzsölgettük a csipás szemeinket, majd annyit tudtunk ismét kinyögni 'B@d meg! Caliban MINDEN IS VAN!!!' 

És tényleg! 

Kirándulásunk során egyébként volt szerencsém azt is megtudni, hogy fókalány se akarok lenni.. Egy életen át mást sem csinálnak, mint terhesek, szülnek vagy szoptatnak. S ahogy végre bemenne szerencsétlen anyu úszkálni egyet az oceánba, hát nem azonnal elkapja őt megint egy suhanc??!! Csak belegondolok és már egy üveg száraz fehér után nyúlok....

Mielőtt végleg búcsút vettünk a dűnéktől, egy gyors homoktalanítást azért lezavartam, s irány a 'Forma1'! 

Laguna Seca már várt minket a maga szellős, kellemes parkolóival. És most jön a cseresznye a habon. Ez a kemping egy profi autoverseny pálya saját kempingje, és minden nap verseny! Mondjam vagy nyilvan való?? Árpád, Miklós plusz összes elemistànk sörrelborralfantával (ki mivel) poopcornnal kézben csápoltak ugráltak a kemping székből/re a 'ÉS A TESLA VEZEEEEEEEEEET, TESLAAAAAAAAAA IGEEEEEN' valamint ehhez hasonlókat kiabáltak! Ja igen és OF COURSE hogy a Tesla nyert!!! 

Hétköznapokon, ahogy munka és suli engedte, azonnal autóba pattantunk és száguldottunk is az 1es úton. Ahol egyébként 5 méterenként muszáj megállni, mert komolyan úgy érzed a 23455.fotód után is, hogy még nem készítettél eleget. Rabul ejt egyszerűen ez a part...Azok a leírhatatlanul gyönyörű szikla formációk közvetlen az óceán partján, de sokszor bentebb is, komolyan ebből sosem elég, ezt a látványt nem lehet megunni! Abszolut Hawaii-ra emlékeztetett, dehát mondom, Caliban minden is van!! 

Közben persze az Easter Bunny-t is nagyon várták egyesek, s hogy hogy nem, jött, elrejtett és egyesek megtalálták. Igen, nagy volt az öröm és abszolut csokis a kéz/száj/meg minden kb. 

Az idei szódás locsolás azonban elmaradt...

Nem úgy a következő szállásfoglalás! 

Yosemite és macikák, úton vagyunk Hozzátok!