Szeretettel várok mindenkit a vlogomon is! Készülnek a jobbnál jobb drone felvételek férjem által!
AMERIKA BLOG HU
Kellemes olvasgatást, nézegetést!
Az ígéret szép szó, és természetesen betartom, miszerint ezúttal Arizona / Utah határából jelentkezem. Lake Powell volt egy hétre az otthonunk, ami éjszakánként ugyan megdolgoztatta a lakókocsink fűtés rendszerét, de amit cserébe adott, az minden kényelmetlenséget (hajnali 2kor való gázpalack csere a minusz 2 ben stb) megért! A Powell Tó közvetlen partján tanyáztunk le, orrunk előtt a fotókon látható káprázatos sziklákkal. Mikor először megpillantottam ezt a kompozíciót, biztosra vettem, hogy vmi ciklon minket is elfújt Csodaországba egészen Utahba a Csodató homokos partjára! Itt meg kell említsem, az objektivitásom morzsáját is elvesztem, ahogy Utahról esik szó! Az az állam maga egy csoda! Minden erőfeszítésed ellenére sem tudsz olyan irányba nézni, ahol nem valami lélegzetvisszafojtó szépséget látsz, minden sarkon legább két canyonnal.. stb. Szóval Utahról jót vagy még jobbat! A szívem vérzik, hogy időjárási akadályok miatt sajnos most Utahból csak ez a pár nap jutott ki. DE ami késik ugye, az csak nem jön időben!
Mindennapok Csodatónál
Mint említettem az éjszakák próbára tették rendesen a lakókocsikat, de ezzel ellentétben a nappalok néha megleptek minket a melegségükkel. A kölkök természetesen, mint mindig, most is félreértették a meleg és meleg közti különbséget. Attól, hogy süt a nap és 18 C van, még nincs 28 C os strand idő, mondom nincs!!! Szerintük volt, és természetesen combtőig felgalacsinozott macinacival mezítláb rohangáltak a nem meglepően hideg tóba.. Lassan már tényleg elhiszem, hogy attól mert én fázom, nem biztos, hogy róluk nem dől a víz..
Természetesen minden nap gondoskodtak a drága gyermekek a kellő mennyiségű homok utánpótlásáról is lakókocsin belül. És boondock lévén nem igen "pazarolhattam" vizet holmi luxus felmosásra, így hát homok bennmaradt (vmi rejtélyes oknál fogva a rendelkezésemre álló kis porszívóm nem szívja fel rendesen).
Pihenős szerdai napon elhatároztuk, hogy hajón töltjük a másnapi hálaadást. First come first serve rendszer lévén (érkezési sorrendben lehetett hajót bérelni) csütörtök reggel korán keltünk, siettünk a kikötőbe, finom 1 órás sorbanállás után Árpiék boldogan ujságolták, hogy kaptunk hajót. Hamar elfoglaltuk, kényelmesen elfértünk mind a nyolcan. Captain Árpi és Miki figyelmesen végighallgatták a villámoktatást és már szeltük is a gyönyörű Lake Powell habjait. Hát mit mondjak, élveztük mindannyian. Brutálisan élveztük. Cikáztunk a vöröses sárgás canyonok között és csak tátott szájjal néztünk ki a fejünkből, amit nyilván egységnyi időnként megzavart egy-egy "Anya inni kérek" "Anya hol a sapkám?" "Anya pisálni kell" stb. Aztán olyannyira belejöttünk, hogy végül egy pár perc erejéig a srácok is és én is vezettem a kis hajónkat!
Este természetesen nem maradhatott el a Thxgiving pulyka vacsora sem!
Szép nap volt!
Másnap áttoltuk a cangát egy 10percre lévő full hookup kempingbe. Sosem gondoltam, hogy egy sima alapos felmosás ilyen boldoggá és elégedetté tehet...
Hajfestést már nem is említem..csak úgy gurultak le rólam az évek. ( Más is ilyen szinten őszül???)
Szombaton megint kocsiba pattantunk, s megnéztük a Glen Canyont, amin szintén osztozkodik Utah s Arizona. Colorado folyó mentén csatangoltunk pár órát, közben egyre csak gyönyörködtünk a folyót körülölelő magas sziklákban.
Este már csak ejtőzés és lélekben készülődés a másnapi költözködésre.
A mielőbbi viszontlátásra csoda Utah!
Sedona, jövünk, készülj a finom meleggel!
