Mint az előző bejegyzésemben említettem, ez egy boondocking (más neveken dry camping, backcountry camping, dispersed camping) hétvége volt. Mielőtt elindultunk az előző kemping ből, még ott leengedtük a fekete majd a szürke vizet is a tartályokból majd feltötöttük a tiszta víz tartályokat. Ez nagyon fontos minden boondocking előtt, különben no kakipisi, no kézmosás, no mosogatás , és akkor a klasszikus értelemben vett fürdést nem is említeném...        

Mondjuk imént említett tevékenységekkel természetesen egyébként is iszonyatosan csinján kell bánni, viszont dry-camping során meg aztán pláne... mert bizony a "fagyi" durván visszanyalhat, aztán amit lehúzunk az egyik lefolyón, visszapofázik ott, ahol legkevesbbé szeretnénk...(magyarul akár térdig fostos lábbal lépsz ki a  zuhanyfülkéből).

Vízzel is nagyon kell spórolni mert aztán úgy járunk mint az egyszeri paraszt.. Ott állunk beszappanozva, azt víz meg sehol...

Szóval ott tartottam, hogy megérkeztünk és simán be is tudtunk parkolni, tolatni is alig kellett. Ismét lakókocsi állítás majd kipakolás a szekrényekből. Árpi biztonság kedvéért leellenőrizte a fekete víz tartályunk állását, aminek pont zérot kellett volna mutatnia friss dumpolás utân, és természetesen 2/3 telit mutatott... Iván azonnal ellátott mindenkit az informacióval "jaj tele vagyunk szajjal, Ti isz??"

Ész ők isz... 

Én már láttam lelki szemeim előtt, ahogy romantikusan félrevonulunk a szőlő sorok közé és diszkréten ám meglehetősen intenzíven trágyázzuk azt, miután egy very steril lavor vízben kezetnedvesítünk...VAGY választjuk King Julien módszerét a Madagascarból ugye...

Eltelt néhány óra és megnyugtató 1/3 ra szökött a mutató. Nem tudjuk ennek pontos okát, de arra tippelünk, hogy a tartály oldala "szennyes" maradt és az optikai szenzor így vonta le a maga következtetését..

A végeredmény szempontjából mindegy is. A  lényeg hogy vegül szarhattunk a saját vécénkbe. 

Miután megnyugodtak a kedélyek, gyorsan beugrottunk Ancsival Malcolm boros pincéjébe és eleget tettünk a kötelességünknek, vásároltunk 4 csinos üveg bort...

Szombat reggel gyors készülődés és elindultunk kirándulni. Chimney Rock State Park és Hickory Nut Fall volt a cél. A látványban cseppet se csalódtunk, gyönyörű volt minden és szuper kiránduló úr vezetett fel a csúcsra! Ivánka volt a nap hőse, egy nyikkanás nélkül végigmászta a hegyet fel (1.5 óra) majd a vízesést (félóra) és vissza parkolóba (1óra). 

Egyetlen negatívuma volt csak a napnak, hogy rajtunk kívűl még sokan IS ugyanezt a programot tervezték a tegnapi napsütötte szombatra, így elég nagy számban voltak a nézelődók. Konkrétan egy órankba telt a bejárati kaputól a parkolóig eljutni...(1 mérföld), annyi autó volt...

F7 is volt, mire mindent megtekintettünk, majd 10 is volt, mire hazaértünk és kb 11, mire nyugalomban vacsorát tálalhattunk a farkaséhes, ámbár hal'isten roppant türelmes gyermekeinknek...

Azért én gyorsan az éjjeli vacsorakészítés során az elektromos kuktámmal még 3szor leb...sztam az àramot (azaz a generátort). Miután Árpádom finoman tudtomra adta, hogy roppant mód megköszönné, ha lemondanék a kuktában való főzésről aznap. Ha emlékem nem csal, a kukta édesanyját is említette..Ezután elengedtem a témát és fazékben főztem meg a basmatit a kölköknek 8 helyett 38 perc alatt...

Éjfélkor már meg is vacsiztunk mi, felnőttek is.

1 lehetett, mire ágybazuhantam és reggel f8kor Ivánka selymes hivogatására ébredhettem.. "Anyaaaa azonnal kelj ki az ágyból és adjál nekem enni, mejt éhenhalok! LÉCCIVESZ".

Miután a kiskoruak jól laktak, kiültünk a megérdemelt gőzőlgő kávénkkal a "front porchunkra" és megbeszéltük, hogy akkor hova tovább...

Mindössze egy kávéval és két teával később meg is lett a következő kiszemeltünk. 

Asheville - North Carolina.