Megjöttünk a csodás hétvégénkről, amit már említettem. Egyszerűen gyönyörű helyen voltunk! Aki imádja a nyílt oceán partot mindenféle toronyépület és egyéb ember alkotta tárgymentesen, akkor az az ember minden bizonnyal imádni fogja North Caroline ban az Outer Banks nevű nyaralóhelyet, amely valójában egy félsziget.

Ezt a fotót ott készítettem, és esküszöm, hogy pont ilyen természetes ott a part..Itt tényleg lehet olyan sétákat ejteni, mint a jól ismert amcsi filmekben a szereplők ejtenek..mindig úgy irigykedtem, hogy ők bezzeg mezítláb, nacit feltűrve sétafrikálnak egy egy délután csak úgy a parton.. No, hát most mi is azt tettük, bibiiii :))) És jajj de fincsi volt! Szombaton du érekeztünk a helyszínre, szerencsére a hotelunk konkrétan a parton volt, így nem telt bele 5 perc, és mi már Apával nagyban áztattuk a lábunkat az isteni meleg oceánban..Nagyokat beszélgettünk az élet dolgairól, meg a természet dolgairól, néztük a rengeteg rákászó sirályt, no meg a sok HO-HO-HOrgászt, akik a partról lesték van e kapás. Mindenki mosolygósan, ahogy azt itt megszokta az ember.

Isteni 28 fokunk volt, surgárzó napsütés, hát kell ennél több egy romantikus Colombus hosszú hétvégére Apával? :)

Este elégedetten indultunk vissza a partra sörözni (szigorúan vizes palackokba átöntve :DDD ). Kiültünka a dekkre, és csak néztük a hullámzó oceánt, közben pedig valami elképesztő érdekes dolgokról dumáltunk, azaz inkább Apa osztotta meg velem tudását. Azt hiszem titkon már régen reménykedett benne, hogy egyszer elkap és az universum ról "dumál" velem :)
Meg kell, hogy mondjam, hogy bánom, hogy eddig sosem figyeltem az ilyesfajta beszélgetésekre, dokumentum filmekre..Baromi érdekes, igazából minél jobban beleásod magad, azt gondolom annál jobban el is szomorodsz...mert rohadtul egyértelművé válik számodra, hogy Te, mint ember egy akkora kis porszemnek a miliiárdnyi része vagy, és olyan nagyon nem rendelkezel intelligenciával, hogy az UNIVERSUM ot, mint olyat SOHA AZ ÉLETBE NEM FOGOD MEGÉRTENI..Mi az, hogy 14 milliárd évvel ezelőtt??????????????? Én már azt se tudom felfogni, és akkor nem mennék bele a többi "potom részletbe" ...

A legszörnyűbb tényleg az, hogy a mi kis szaros jó esetben 80 évünk semmi, egy milliárdnyi másodperc töredéke , és még azt sem tudjuk kihasználni...Egy mókuskerékben tengetjük mindennapjainkat, és a számunkra kedves dolgokról csak álmodozunk.. Aztán ha jön egy lehetőség bármire, amire vágytunk, rögtön berezelünk, és máris rettegünk az addigi "felépített" életünkért, és millioszor átgondoljuk, hogy merjünk e vele élni vagy sem...Esküszöm, nekem még mai, azaz egészen múlt szombat estig voltak úgynevezett secon thought jaim a kiköltözésünkkel kapcsolatban...Biztosan hiányzott énnekem az, hogy a lelkiismeretemmel küzdjek Anyuék miatt és stb..???

Hát örömmel és a lehető legőszintébben mondhatom, hogy elszálltak ezen gondolataim!!! Olyan rövid a mi kis együgyü életünk, és az élet értelme: maga az Élet, nemigaz??? Hogy érezd magad jól, mi másra lenne elég ez a cseppnyi idő???!!! Így hát a világon a legjobban döntöttünk, amikor belevágtunk ebbe a kalandba! És csak bíztatni tudok minden utánunk következőt a sorban!!!

Ideillik a kedvenc idézetem is "Making a big life change is pretty scary, but you know what's even scarier? To regret..."

Másnap gyorsan felkerstük a Wright Brothers National Museum ot. Nyugi, ha valaki nem tudná hovatenni a fivéreket, semmi ok aggodalomra, én is Apától hallottam róluk előszőr! Ők voltak azok, akik a Földön előszőr szálltak fel repülővel, úgy is mondhatnám :

First engine flight ever!

Baromi érdekes volt a helyszín, én általában irtózom a múzeumoktól, de az ilyet kimondottan kedvelem! Érdekesnek találom ugyanazon helyszíneken való nézelődést, amelyen anno, pontosan 109 évvel ezelőtt nagy tudos/ok dolgoztak keményen azért, hogy mi ma potom 12 óra alatt otthon teremhessünk..

Miután szétfényképeszkedtük magunkat, gondoltuk kocsikázunk egy kicsit, de nem is mentünk messzire, mert jobbra megláttam egy Park kiírást! Na mondom Apának, ide menjünk csak be, nézzük má meg, mi lehet..Apa már szedte alá amit kellett, és azzal a slunggal, ahogy behajtott , már mondtam is, hogy áá most mégsincs kedvem kiszállni a kocsiból, mert épp el kezdett szemerkélni az eső..Apa kezébevette az irányítást (hála égnek :) ), és javasolta határozottan, hogy ugyanmár két csepp eső semmi, és különben is, lehet később még jobban fog esni, és akkor meg már biztosan nem tudjuk megnézni..

No, mondom férjemnek sokszor igaza van, lehet most is :)

Jaj, úgy is lett! Valami csoda park volt ez :) Nagy tábla mutatta, hogy erre felfelé van az út, tábla előtt 4 csap, amit nem értettünk akkor még..majd elindtultunk Az úton, és kb 3 lépés után mély homokban találtuk magunkat, na akkor gyorsan cipő levesz, és már tudtuk is a 4 csap funkcióját :))

Közben mondanom sem kell gondolom, hogy az eső totál elállt, viszont kisütött a nap, és dög meleg lett kb 15 perc alatt.. Ugyhogy mezítláb megint (imádom :) ) elindultunk felfelé Az túton, míg el nem értük a homokdűnéket..Konkrétan egy sivatagban találtuk magunkat..hát alig akartam hinni a szememnek, tényleg k..va szép volt, nnna!! Megint kb 1500 kattintás, majd indulás tovább :)

Onnan folytattuk a kocsikázásunkat. Mivel ez egy félsziget, hát úgy döntöttünk, hogy az oceán mellett, de sokszor rajta vonuló autópályán végigszágduldunk egészen koppanásig :) Azaz, a világvégéig, ameddig szárazföld van :)

hát szuper érdekes volt az autóutunk is. Csomószor ha kinyújtottam volna a kezem szinte végighasíthattam volna az Oceánon (najó, enyhe túlzással éltem azért..), igazán egyedi és lenyűgőző volt. Igen hosszú volt a kocsikázás, és meg is éheztünk a visszaúton, ígyhát betértünk egy helyi pub ba. Innen is köszönjük mégegyszer az isteni tuna steak et, amit Apa majszolt, no meg az shrimp jeim sem voltak elhanyagolhatóak :) Szóval finomat ettünk, finomat ittunk. Főleg, hogy a mellettünk ülő úgy 60 év körüli házaspár meghívott minket egy egy italra, cserébe nagyot beszélgettönk velük. Aranyosak voltak, noha kezdett már megérkezni náluk a bor meg a sör, azért jól esett egyet beszélgetni itteni emberekkel is, csak úgy..

No, hát röviden ennyi volt a "hosszú" hétvégénk, nagyon jól éreztük magunkat, elégedetten ültünk kocsiba és indultunk Richmond felé  hétfő délben :)