Nagyon kedves barátaim kinn laknak Amsterdamban már jónéhány éve (azt hiszem pontosan 6), és ők mesélték tavaly karácsonyi látogatásuk alkalmával, hogy olvastak egy érdekes könyvet külföldre való költözésről! Érdekes azért volt, mert velük szinte szórul szóra a leírtak alapján történt:

Amikor fogod magad, és külföldre költözöl, annak oka van! Entweder anyagi oder tudásbeli befektetés, de mindenképp valamit jobbat vársz attól, mint amit otthon tudsz magadnak/családodnak nyújtani. Kiköltözöl, majd el kezded észrevenni, hogy új lakhelyeden az ég kékebb, a fű zöldebb, az emberek kedvesebbek, az utcák tisztábbak, a házak szebbek, a levegő oxigéndúsabb ésatöbbi ésatöbbi..Ez a mámor tart uszkve fél évig, majd jön a fekete félév, amikor minden szar...Mert itt baszki még a túrót sem lehet kapni, ezek a kenyeret nem ismerik blablabla..Majd ha lezajlik ez a fél év is, akkor jön a reális kép...Igen, tudom miért vagyok itt, mert a gyerekem adott estben két vagy többnyelvű lesz, ezáltal konkrétan okosabb mint egy átlagos gyerek, mert mi jobban élünk itt mint otthon, noha tudom a barátok nagy része otthon van, a család otthon van, a túró otthon van, amelyet természetesen semmi nem pótol, de mégis ezt választom legalábbis for now!

Barátaink mesélték, hogy velük ez konkrétan megtörtént, és tényleg még talán az időintervallumok is stimmeltek..Azért is mesélték el nekünk, hogy majd legyünk felkészülve a mámoros első fél évre, mikor jövünk..Nos,  Ti már nyilván tudjátok, hogy nálunk a mámoros első félév elmaradt...helyette volt a depis rosszkedv magasfoka, ennek okaiba most felesleges belemennem, leírtam már! Útolag bevallom mérges is voltam Ritusékra, hogy miért kell ilyen hülye hiú ábrándokkal telebeszélni ember fejét, aztán meg majd jól pofára esik...

De most így 8 hónap után azt mondom, bakker ebben tényleg volt valami...Ha a sorrend nem is ugyanaz, de nálam lezajlott a dolog, jobban mondva, még mindig zajlik azt hiszem! Szóval én most vagyok épp a "fű is zöldebb" stádiumban, ezt onnan tudom, hogy "autoproctectingben" vagyok, ha USA ról van szó, és akkor kb meg is érkeztem mai bejegyzésem lényegéhez...

Tehát tegnap Walmart ban voltunk vásárolni Apával meg gyerekkel, gyerek természetesen hozta magával a nem egész három hónapos barátját, Mickey-t. Sietősek voltunk, mert a délutáni alvásából kicsit kicsúsztunk (mármint gyerek du alvásából :) ) így kapkodva bedobáltuk a tojást meg egyebeket, majd siettünk a kasszához fizetni. Épp sorbanállunk , mikor Apa kérdi tőlem, MIckeyt láttam e??!! Mondom nem, huha..ekkor rájöttünk, hogy M nincs a gyerek kezében, mitöbb, nincs a bevásárló kocsiban, mitöbb nincs a földön se..HUHA ennyit bírtam csak mondani majd lepergett az életem lelki szemeim előtt, mert egy kétésfél éves gyereknél az ilyen málör végzetes lehet...Apától kérdeztem, melyikönk menjen vissza M t keresni, mert az nyilván való, hogy innen M nélkül nem fogunk ma távozni...mert az nem történhet meg.. Apa mondta, hogy visszaszalad és végignézi az utvonalat, meg is tette, majd lógó orral, üres kézzel jött vissza...Persze , hogy nem bírtam ki, és én is visszarohantam, és a polcok alá is benéztem, és persze, hogy nem találtam meg M t...

Kétségbeesett arccal odamentem a customer service hez, és megkérdeztem, hogy nem adtak e le véletlenül egy Mickey Mouse t úgy az elmult 4 percben...nyilván nem volt ott a talált tárgyak dobozában, de a hölgy láthatta desperate fejemet, és rögtön mondta, hogy adjam meg a nevemet és számomat, és hívnak, ha meglesz...Ránéztem amolyan magyaros cinizmussal (jaja, nyilván ha megtalálja valaki, le fogja adni, és még ha meg is tenné, nyilván Ti meg majd pont engem fogtok hivogatni), de azért megadtam persze, hisz semmibe nem kerül kicsit azért mégis bízni...

2 darab óra SEM telt el, már csörgött a telóm "Hi Mom, you were looking for the M M right? well, we have found it, you can come to pick it up" 

Nem mondom, mennyire égett a fejem ezek után...Gondolom nem kell külön megjegyeznem, hogy eszem ágába nem jutott volna leadni mondjuk egy donuld duck ot...egészen tegnap du 5pm ig...

Ezt a számomra még mindig meghökkentő kis szösszenetet gyorsan posztoltam a fácsebukra, mire egy ittélő nem annyira pozitiv srác gyorsan kommentált egy másik történetet, ahol épp egy paraszt amcsit mutat be, mondván, hogy nehogymá azt higyjük, hogy itt milyen rendesek az emberek...well, senki nem hiszi, hogy parasztok nincsenek mindenhol, de ez nem is erről szólt...Itt kérem szépen, és nem csak itt, hanem egész Nyugateuropában a felfogásbeli különbség az, ami számít...!!!!!

Ma voltunk egy skanzen szerű múzeumban, un. Historical Park of Richmond, ahol kérem alássssan a guest house (ahol jegyeket lehet venni) , valamint a real bejárat a skanzenba pontosan egymásra merőleges volt úgy 150 méterre egymástól...ez azért érdekes, mert minden további nélkül besétálhat BÁRKI csak úgy is...mindenféle jegyvásárlás nélkül, mert hogy SENKI az égadta világon nem ellenőrzi, vettél e jegyet vagy sem..., Csakhogy ehhez már NINCS POFÁD!!!

Szóval én erről beszélek, arról a bizonyos felfogásbeli különbségről...!!!!!!!!!!!!!!!!

The good news here, hogy még mi is, felnőtt fejjel át tudunk nevelődni, anélkül, hogy nagyon megerőltetnénk magunkat...

HOPE dies at last :)