Letelt a 3 hét Mo-n, és már 3.hete vagyunk itthon!

Mint előző bejegyzésemben említettem, én már személy szerint nagyon vártam, hogy visszajöjjünk, és nem csalódtam! Várt a megszokott nyugalom, csend, tisztaság az utcákon, mosolygás a közértbe stb..És persze a Pali a reptéren :) Más volt így megérkezni USA ba, hogy egy itteni barát már vár minket  a reptéren!

A határátkelésnél semmi de semmi gond nem volt. Itt egyáltalán nem voltak bunkók, sőt! Welcome home és hasonló dolgok hangzottak el..

Hamar visszarázódtunk az itthon létbe! Szegény apának mondjuk sok ideje nem volt, mert hogy már második nap ment is dolgozni, de aztán ő is hamar visszaszokott a munkába! 

Gyerek is az oviba...szóval úgy tűnik semmi nem változott, semmiről nem maradtunk le az otthon töltött 3 hét alatt!

Már grilleztük is egyet, ugyan betegeskedések miatt csak két darab fiu tudott megjelenni  a partyn, de nem volt rossz így sem :) sőt :) 

Igazából ami nagy hír, hogy munkát keresek...:S Nem tölt el örömmel, de muszáj! Osztottunk szoroztunk, és ha minden projektet meg akarunk csinálni, akkor bizony kő a zsé..Kocsi/lakás vásárlás, valamint egy db tesó gyereknek..sajna ezek mind pénzbe kerülnek..talán a szülés a legtöbb :D

Igen ebből az látszódhat, hogy akkor ezek szerint örökre már itt tervezünk? És a válasz már nem az, hogy nálunk sosm lehet tudni, hanem hogy az elkövetkezendő 4 évet biztosan itt szeretnénk tölteni! Hogy aztán mi lesz, na azt nem lehet tudni :) 

Mivel most szinte minden az ittlétünk mellett szól, így maradunk! Nyilván az embernek egy idő múlva el kezd hiányozni az a bizonyos "kis mocskos", de nálunk ez még nem következett be, hiszen még frissek vagyunk, millió és egy tervvel...

Szóval álláskeresés: Tegnap már voltam interjún is, egy nagyon szimpi fickó interjúztatott, építész cég keres madchen für alles t, na erre jelentkeztem volna én :) Noha minden pocikám tiltakozik a munkábaállás ellen, itt még talán szivesn is dolgoznék, de tisztában vagyok a az esély csekélységével, hogy elsőre felvennének valahova..de azért mégis csak lehetséges nemigaz? :) szal drukk!

Hogy miért tiltakozik minden porcikám a meló ellen? Egyszerű a válaszom: Én őszíntén bevallom, nem titkolom, hogy SOHA életemben nem dolgoztam hobbiból, csakis és kizárólag a pénz miatt! Azért dolgoztam, hogy kapjak pénzt, amit aztán elkölthessek kis részét magamra, nagy részét amire kell..Ez mostanra sem változott, sőt mostanra lett teljesen világos számomra, hogy én sosem voltam az a "hu muszáj hogy karriert befussak, hogy bizonyítsak a férfiaknak, hogy de igenis én is tudok atyauristen lenni egy cégnél". NEM NEM NEM :) Én nem tudnék az lenni, nem is akarok, én azt szeretem ha mindez a férjem :) 

Amit én szeretnék, hogy azt csinálhassam amihez igazán kedvem van..nem unatkozni vágyok én, nem nem. Ideális világban, Apa dolgozna nem sokat, viszont keresne NAGYON SOKAT :) Manci (azaz szerény személyem) pedig eljárna spanyolt tanulni, mester szakács tanfolyásra járni, valamint lakberendezés is érdekel, de a fotózás is..jézusom, ha én ezt felsorolom, hogy mennyi minden...de a gyerek pszihologia is. Na nem törnék én nagy babérokra, pusztán csak eljárnék esetleg előadásokra e témában. És mindezek mellett pedig természetesen folytatnám a tánctanítást is! mert azt viszont imádtam...Egy évig laktam Lengyelországban, és ott táncot tanítottam, imádtam!! Na azért is kaptam pénzt, de azt ingyen is csináltam volna :D nade ez egy másik blog lehet-ne/ett volna..

És hát persze a mi közös szerelmünk Apával, az UTAZÁS......

Szóval lenne dolgom/unk nem is kevés :) csak győzzük  kedvvel...$