Fontos momentuma volt mult hét kedd az életemnek! Mint már korábban írtam Édesanyám nagyon nehezen viselte a mi "kitántorgásunkat" az USA ba! Olyannyira, hogy emiatt folyamatos konfliktusban álltunk szinte egymással! Nem mondtuk ki hangosan, de mindketten tudtuk, hogy a kapcsolatunk súlyos balesetet szenvedett, és mindketten vártuk, hogy a másik hívja ki a mentőt...

Apával rengeteget beszélgettünk/tünk erről, Ő mindig nagyon reálisan tudja látni ezeket a problémákat, és mindig igen hasznos tanáccsal el is tud látni! Persze kicsit makacs is voltam etéren, mert teljesen igazságtalannak tartottam Anyu hozzá állását a kintlétünkhöz, és úgy éreztem, Ő az, akinek itt kezdeményeznie kell, nem pedig én.. A háromhetes otthontartózkodásunk után viszont eldöntöttem,hogy valamit tenni kell, és az ezek szerint én leszek..

Több barátnőm illetve egy nagyon kedves hölgy, akit a blogom révén "ismertem meg" azt ajánlották, hogy mindenképp érdemes beszélni Anyuval, főleg ha mindkét fél nyitott erre!

Ígyhát mindenki javaslatára írtam neki egy emailt, hogy mindenképp szeretnék majd Vele négyszemközt beszélni..

Ezennel jelentem, hogy megtörtént, és életem egyik legnagyobb sziklája esett le a szívemről! Már majd egy éve cipeltem, és bevallom nehéz is volt, meg felesleges is!

Anyu most nagyon pozitívan állt az egész beszélgetéshez! Szerintem jólesett neki, hogy végülis én kezdeményeztem, és egyáltalán jól esett neki, hogy nem hagytam annyiban a dolgot úgymond!

3 kerek órát beszélgettünk, mindneki elmondta, hogyan érez! Én, hogy ez az én döntésem, és ezért sem az Árpit sem mást nem hibáztathat, csak "engem"! Elmondtam neki, hogy nagyon jól érezzük magunkat, hogy szeretünk itt lakni és jelen pillanatban eszünk ágában nincs hazamenni, mert minden USA mellett szól!

Sőt azt is mondtam neki, hogy ha majd lesz kistesó, akkor nyilván majd ő is jön hosszabb időre, és hogy jó lenne ha esetleg addig angolul tanulna, sosem árt! Annyira merész voltam, hogy még az esetleges jövőben kiköltözését is megpendítettem, és nem tiltakozott minden porcikával már ellene...

Szóval én nagyon örültem ennek a beszélgetésnek, biztos vagyok benne, hogy Ő is! Azóta teljesen máshogy telnek a skype beszélgetések, nem keresem minden megnyilvánulásában a rosszat, a kötözködést, így én sem hurrogom le azonnal! Szóval érezhető a pozitív változás! Úgy érzem, hogy mostantól lesz igazán egészséges jó kapcsolatunk! Kellett ez az USA ahhoz, hogy lássuk mindketten, hogy én már nem az Anyu pici lánya vagyok, hanem egy családanya és feleség annak minden felelősségével! Számomra az első a családom, tehát a fiam és férjem! Mindenki más csak Ő utánuk jöhet! Ezt végre nekem is fel kellett fognom...