Igazából "semmi különös" nem történt ma egy dolgot leszámítva: MA EGY ÉVE, hogy megérkeztünk tele kétellyel, félelemmel és reménnyel az Újvilágba, az Amerikai Egyesült Államokba..
Hosszú fáradalmas út állt mögöttünk, és mit sem sejtettünk az elkövetkezendő néhány hónapról.. Nehéz volt, nem mondom , hogy nem! DE minden hozzá állás kérdése, semmi más az égvilágon!
Most azonban arra gondoltam, hogy nem az egy évvel ezelőtti érzéseimről írok, nem is arról, hogy "egy év után mit érzek", hiszen ezeket folyamatosan írom...arra gondoltam, ma leírom a napomat...Így ünnepelem meg "Veletek" ezt a fontos dátumot az életünkben!
Reggel Apa órája szokás szerint ébresztett 7:20 kor, amit szokás szerint beleálmodtam az álmomba, amire szokás szerint aztán nem emlékszem :) . Aztán ma bevillant, hogy mindannyian útnak indulunk, gyerek oviba, én meg viszem Apát a munkhelyére, mert aztán megyek barátainkhoz. Az egy szál "kicsi"kocsink hátsó kereke beadta az unalmast, így meg kellett csináltatni, és Márton MEGINT felajánlotta a segítségét, mint azt már tette oly sokszor. Mondta hogy Ő segít a kereket is megvenni, plusz neki van egy cég, ahol ő már gyakorlatilag oriási kedvezménnyel kapja meg a szolgáltatást, ha nem ingyen..
Így ahogy mondtam, mikor ez eszembejutott, mármint, hogy ma nekem is kelni kell, mert megyek a fiukkal, gyorsan leszaladtam gyereknek melegítettem a tejcijét (ő még mindig issza igen :) ), azt odaadtam neki, aztán én gyorsan rendbekaptam magam. Aztán megint le, és bepakoltam a fiuknak az ebédjüket (minden nap főzök, és csomagolom velük az ebédkéjüket), Apa addig kávét főzőtt, megittuk. Aztán indulás. Gyereket "ledobtuk" az oviba, napszemüveget viselt, mellyel osztatlan sikert aratott az ovonénik körében :) Gyerek szeme olyan mint Apjáé, nem bírják a sütő napfényt, így mindketten napszemcsiben mászkálnak :)
Majd indultunk Apa munkahelyére! Ott Apa ki, anya meg irány Mártonék. Odaértem, kivételesen nem tévedtem el :) (hajlamos vagyok :D ), és Márton átvette a volánt, én ott maradtam náluk a fiúkkal (mert barátnőmnek meg orvoshoz kellett ma mennie).
Barátnőm visszaért a dokitól, kicsit dumáltunk, aztán megjött Márton is, és mondta, hogy kerék téma elintézve! És már hívta is a céget, ahol neki már accountja van, amit említettem, hogy számára már igen kedvezményesen dolgoznak, vagy akár ingyen is, és intézte nekem hogy máris fogadjanak, hogy átcseréljék a kereket. Aztán hogy nehogy eltévedjek elvittek kocsival, majd onnan elmagyarázták a hazautamat, aztán mentek dolgukra.
Nem kellett várnom max 30 percet, és már szóltak, hogy ok készen van. Itt kéne aláírnom, és "have a great one"..Egészen pontosan NULLA dollárunkba került..
Ezurán irány az ovi (nem tévedtem el, megint csak :) ), mentem kicsi "babámért", aki már nagyon várt, nyakamba ugrott, és mondta, hogy "Anya hiányoztáj nekem"...
Intett egy bye bye t az ovónéniknek, és elindultunk haza.
Itthon felhívtuk nagyiékat skype on, egy olyan negyedórája tehettük le, gyerek pedig már csicsikál. Én pedig most fogok nekiállni főzni holnapra meg péntekre.
Közben majd felhívom Arit, akinek a férje intézte ma a kocsinkat, dumálunk egyet, meg megkérdem Tőle, délután nem jönnek e ki a Crump Parkba egy gyerekfuttatásra?!
Aztán hazajövünk, vacsi, és ma én viszem pancsizni nagyfiunkat mert Apa ma kollégájával megy billiárdozni (tehát inni :D ) !
Miunk kicsi fiam elaludt, rendbeteszem majd a konyhát, és nem is tudom, talán nézek egy filmet?!
Hogy hogy érzem magam egy év után???Szerintem a mai nap ÖNMAGÁÉRT BESZÉL..
Itt és most, ha megengeditek, hadd kívánjak minden kedves USA ba érkezőnek ugyanilyen évfordulót!
cupp
PS:
Tőlem nem megszokott módon kicsit most érzelgős leszek, de ez a nap más, mint a többi..nem? ma szabad :D
Szóval Drága drága Apa!! Köszönöm az egy éve folyamatosan tartó biztatást, nyugtatást, szuper élet biztosítását, örömet, boldogságot, vitát, kirándulást...egyszóval MINDENT!
Ez a műsor nem jött volna létre, ha TE NEM VAGY!!! I♥U
A többit majd holnap, ha kijózanodtál ;-)
