Épphogy egy éve vagyunk itt, de Nikike má megjárta a bíróságot is! :)

Még tavaly, ha emlékeztek, említettem, hogy rajtakaptak, nem álltam meg egy rohadt stop táblánál. Ennek okául a rendőr megállított, és felajánlotta, hogy menjek bíróságra, s akkor nagy eséllyel nem fogok büntető pontot kapni.

Nos ezt választottam, és jelentem, túl vagyok a jelenésen! Reggel má tiszta ideg voltam, előző nap válogattam a ruhákat, hogy mit is veszek fel...Fingom nem volt, hogy hogy kell öltözni. Mivel tudjuk, hogy kb mindenhol ugyanolyan barmok a bírók (tisztelet a kivételnek, ha van olyan :) ), szeretik éreztetni, hogy ők valami felsőbbrednű lények, akiknek KIJÁR, hogy megtiszteld őket az öltözékeddel...tehát ünneplősbe kő menni. Nos azt javasolta Apa, hogy szolid, ámde elegáns legyek...Ezt utálom a legjobban :) Nagy nehezen összevakartam a holmit, másnap reggel babszemmel a seggemben útnakindultam...

Odaértem a megadott címre, és több oriás épület sorakozott egymás mellett, halvány lila nem volt róla, melyikbe kell menni...Amolyan megérzés alapon csak hajtottam hajtottam tovább és tovább, majd egyszer csak megláttam a kiírást:

"Judge / Courts" Na mondom, ez itt az! :)

Beviharoztam, rögtön a bejáratnám a securitys bácsi kikapcsoltatta majd elkérte a mobilt, beletette egy édes sárga borítékba, és lezárva visszaadta! Mondta, hogy ezt, majd csak ha már kimentem az épületből, akkor nyithatom ki.

Majd istén hírével beeresztette. Lenti szinten volt 4 court, és mindegyik előtt papírok voltak kifüggesztve millio névvel, ott kellett mindenkinek megkeresnie magát! Na mindjárt ráhibáztam, mert másodjára meg is találtam a megfelelő tárgyalótermet, majd lecsüccsentem a többiek mellé. Sokan várakoztak ugyanis a tárgyaló előtti fotelekben. várakozok, várakozok, majd látom, hogy jön egy fiatal anyuka egy kislánnyal, szintén megtalálta magát a papíron, és látszik rajta, hogy nem tudja mitévő legyen...mindenesetre nem ül le közénk, hanem néhány perces tépelődés után elcsíp egy őrt, valamit beszél vele, majd bemegy konkrétan a tárgyalóterembe...Huha mondom, ennek se fele se tréfa (direkt írtam, így, ez már nálunk szállóige, de most nem írom le a történetét, férjem egyik aranyköpése..), nekem is valakit meg kéne kérdezni, hogy mi mi a fa..ra várunk itt tulajdonképp? Mert hogy minrjárt 11 am, és én akkorra voltam bejegyezve..No kaptam magam, aztán utánarohantam az őrnek, és megkérdeztem gyámoltalanul roppant ártatlan arcot vágva, hogy hogyan is működik itten ez a dolog?! Várnom kell itt kinn, mert szólítanak, vagy be kell menni?

válasz következő volt

officer: "Is the door open?"

Niki: "i am sorry? what do you mean?"

officier: "Mam, is the door open? can you open it???"

Niki: "ammm, I think so, have not tried it yet, though.."

officier: "Please try it, and if its open, just go inside"

Niki: "thanks"

Hirtelen azt gondoltam, hogy csak el kéne má küldeni finoman a picsába, hogy drága anyukájával beszéljen már ilyen arogánsan, mert hogy a bíró melletti szék is üres volt baszki mégse ülök le mellé nem??

Na de aztán gyorsan jól visszaemlékeztem, hogy bíróságon vagyok, és épp NEM SZERETNÉK büntető pontot kapni, szal jó lenne, ha pofám alapállásba visszahelyezném..így ezt tettem...majd benyitottam életem első tárgyalótermébe, első USA ban :)

Semmi extra, épp folyt valamil tárgyalás, és rengetegen ültek a "nézőtéren". Én is lecsüccsentem. Mellettem ülő csajtól megkérdeztem, hogy most mi van?! :) mert mondom má itt nem lehet tudni...lehet, hogy csak simán előre kell ballagnom amikor úgy érzem, hogy készen állok, és eldumálok bíróval, hogy ez volt meg az volt..

Nade mondta a csajszi, hogy név szerint szólít majd a bíró, és akkor ki kell menni, onnantól mondják, hova lépj, mire válaszolj...ok

Miközben várogáltam, szétnéztem kicsit, hogy kik mik ücsörögnek ott velem egy cipőben járván...hát meg kell hogy mondjam, hogy a hupilila topos, piros csizmás, fehér tarajos hajú fekától, a szolid öltönyben lévő szemüvegesen keresztül, egészen a szakácsruhában lévő hamburger szagú csontsovány sápadtarcúig MINDENKI megtalálható volt abban a teremben...Jelentem, én majdnem túlöltöztem mindenkit :D

Egyszercsak szólítottak...gombóccal a belemben, izzadt tennyérrel, vörös fejjel kimentem, és némán köszöntem a bírónak..."Good morning Your Honour!" szerintem rajtam kívűl senki nem tudta, hogy köszönök :)

Ő ennyit kérdezett

"GUILTY OR NOT GUILTY? RAISE YOUR RIGHT HAND"

"guilty Your Honour" - és réjzeltem e jobb kezem :) 

"do you wanna attend a drivingschool?"

"yes Your Honour"

"ok, you can step aside"

oszt ennyi volt :) Már jöhettem is ki, és jelentem NEM KAPTAM BÜNTIT, csak le kell mégegyszer vizsgáznom, és ennyi :) no meg kiperkálni 100 bucks ot, de az má mit se fáj...NINCS BÜNTIPONT!!

Szerző: Nikili  2013.03.08. 21:34 2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amerika.blog.hu/api/trackback/id/tr825123827

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

AmerikaiÁlom 2013.03.09. 14:42:17

:D :D :D
Bocsi, élőben biztos nem volt olyan vicces, mint ahogy leírtad... De így olvasva... Nagyon vicces. Szinte ott láttam magam, ahogy tanácstalanul vakarom a fejem, hogy most mivaaaan???????

Nikili 2013.03.12. 05:09:25

Ugyan milyen bocsi??!!!
Hidd el, én bármilyen komoly szituban is képes vagyok magamon röhögni, mégha izzad is a tenyerem, és vörösdik a fejem épp :)
Az életet csak így érdemes élni szerintem :)
süti beállítások módosítása