Miután jót kacagtunk falusi versenyzőnk oriás poénján, dőljünk hátra s "hallgassuk" a élménybeszámolót..
Első nap: Előző éjjel rendkívűli módon ideges voltam a már múltkoriban leírtak miatt...Nem felejti e el Apa , hogy gyerek még ott alszik a másik szobában, és oviba kell vinni..stb.. és hát nem utolsó sorban, hogy vajh fel tudok e kelni én hajnal 5 kor??!! Az órámat gondosan beállítottam 5 am re, és fejemtől uszkve 3 miliméterre elhelyeztem a kis éjjeli szekrényemen, hogy NEHOGY ne halljam meg...Ennek örömére Áronka aznap éjjel kb ritka szarul aludt..ez azt jelenti kis gyerekeknél (akinek még nincs, annak info), hogy NEM ALUDT szinte..tehát kb hajnal 1 től úgy háromnegyed óránként kelt sírva, hogy a rozoga fában egy omladozó lépcsőn kellett felmennie és akkor jöttek a szörnyek..meg az álmok..Nos mivel gyakorlatilag este 10 től nem sikerült igazán elaludnom - érdekes módon valahogy nem is éreztem álmosságot sem és fáradtságot sem! És mivel óránként riadtan néztem meg az órámat, hogy jézusom nem múlt e még el hajnal 5?! - így kb olyan energiváal pattantam ki az ágyból minden egyes riasztásra, mintha egy 1000 dolcsis matracon aludtam volna min 8 órát előtte.. A riasztások után azon tűnödtem ráérősen hajnal 3 felé, hogy vajon majd pont 4:45 am kor fogok e elaludni úgy igazán, és majd olyan igazi kínkeserves kelésem lesz e?! Míg ezen tűnődtem, hirtelen megszólalt az ébresztőm...és mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, úgy keltem ki az ágyból hajnali 5 kor..Szemem nyitva, lábaim stabilak,
Gyorsan le is tipegtem a lépcsőn, feltettem egy kávét magamnak, közben lereszeltem a reggeli gyömbér adagját a családnak (ha nem mondtam volna, állítólag kurva egészséges..én úgy vagyok vele, ártani csak nem árt a real gyömbér lereszelve.. minden nap egy kicsi. így mindenkibe nyomom :D ), előkészítettem a reggeli peanut butteres szendóhoz a kellékeket, majd nyugisan lecsüccsentem a kávémmal a gép elé, és írtam néhány poént egy két barátnőmnek, majd indultam :)
6 előtt már benn voltam, de az étterem ajtaja zárva volt...na mondom, jó lesz, biztos van valami sundánbundám bejárat, amiről fingom nincs..azt itt állok mint egy kis szerencsétlen az 5 számmal nagyobb Apjuk féle bartenderes fekete ingben, mint egy balfasz..S ekkor odaértek a kis délkoreai (továbbiakban DK ) egyetemisták, akik a betanításomért felelőssek.
Na gondolom most nagy D (mint döbbenet) és ? (mint kérdőjel) ült a fejekre...Nos tisztázom helyzetem :
Apa ugye tavaly nyáron két hónapot dolgozott barát jóvoltából egy 4* os szálloda bárjában. Nos ugyanezen barát jóvoltából dolgozom én ugyanabban a szállodában , azaz annak éttermében mint cashier. Cashier feladat: fogadom a vendégeket, akik jönnek reggelizni, asztalhoz kísérem őket, közben esetleg megkérdem, hogy vannak stb..Ha sokan vannak, és nem bírják a pincérek akkor segítek asztalt leszedni, kávét kitölteni stb.. Mindig reggel fogok csak dolgozni, így beszéltük meg barátunkkal (Bélával). 8.50 es órabérem van, plusz még egy ici pici jatt is szokott lenni..( havi 100 körül talán meg is van..).Nekem ez több mint tökéletes, hiszen mi volt a cél? Gyerek ovija ki legyen fizetve az én keresetemből, és emberi időben végezzek minden nap, és NE KELLJEN heti 5 ször dolgozni járni! Mindez teljesül a cashier állással, ezért is mentünk ebbe bele.
Ami roppant meglepő hír, hogy HÖLGYEI ÉS URAIM T E T SZ I K ! :) De komolyan...esküszöm tetszik a reggeli rohangálás stb..Egyébként 6:30 - 11 ig van reggeli, majd 11-2pm ig ebéd. Nos reggelizni nyilván mindenki lejön, ebédelni meg nyilván senki..és télleg..11 után halálhörgés síri csend..akkor táplálkozunk finomabbnál finomabb hammákat..amiket megrendelünk a szakácsnál, aki tök cuki, és azonnal készíti is nekünk az éttermi dolgozóknak :)
Na most hogy jönnek a képbe a Dk csajok? egyszerű a válasz. Béla 6 éve már, hogy DK ból rendeli a tanoncokat, mert igen olcson munkaerőhöz jut, az kis egyetemisták meg fősulisok meg külön örüknek néhány plusz dolcsinak, nomeg nem utolsó sorban az Új világ felfedezésének :) Félévente váltják egymást a csajszikm, két váltás van. Január, és június, én is azért kezdtem júniusban, mert most megy el néhány csaj haza, s miattam most ebbe a turnusba kevesebbet rendelt Főnökuram :) .
Rögtön első napomon kiderült, hogy DK ban az újszülött kicsi babák kérem szépen 1 évesek :) Tehát DK ban én már 36 lennék..OHMYGOD.. :D jó mi? Aztán megtudtam, hogy a Regina-t szigorúan Rezinának ejtik, valamint, hogy náluk a rizs magában FŐÉTEL, és hozzá köretnek eszik a húst/halat/burgonyát...Ami nagyon érdekes bennük, hogy az eddig általam megkérdezett Dk kiscsajok közül EGYIK SEM akarna itt maradni, és élni tovább..minedgyik alig vááárja már, hogy mehessen haza..ez valami tudat alatti nemzetimádat lehet :D. Érdekességük még, hogy mindegyik USA határának átlépése után azonnal amerikai sztárnevet választ magának mivel nem nézik ki az amcsikból, hogy a szüleik által nekik adott keresztnevükön tudnák őket szólítani..Pl aki engem bétanít, Ő Sieblin (ejtsd: sziblin), amerikai neve Jessica :D
Egyébként mindenki nagyon kedves aranyos, segítőkész, szóval tényleg örülök, hogy belevágtam!
Második nap: előző éjjelen már JÓL ALUDTAM! És ez azt is jelenti egyben, hogy Áron is jól aludt, tehát ALUDT! :) Napközbeni teendők roppant hasonlóak az előző napéhoz..
Harmadik nap: előző éjjel érdekes volt, mert Apjuknak megszólalt úgy hajnal 2 felé a telefonja. Mire mindketten mint akit egy baltával megcsaptak felültünk...egy pillanatig azt hittem persze, hogy ez már a vég, azaz a kezdet, méghozzá az én napomé..aztán rájöttem hogy ez Apa telefonjának csörgőhangja volt. Abban a pillanatban, hogy erre rájöttem valami iszonyatos fájdalmat éreztem mindkét szememben...de valami brutális volt komolyan. Azon az éjjelen nem éreztem úgy, mintha egy 1000 dolcsis matracon aludtam volna min 8 órát..de még 2 se..Inkább azt éreztem, hogy kifolyik mindkét szemem..sokat nem volt energiám aggódni magamon, miután Apa informált, hogy még csak hajnal 2 van, így gyorsan visszacsuktam kifolyó szemeimet, és próbáltam aludni...NEM MENT! valami elképesztően fájtak a szemeim CSUKVA IS...Na mondom ez a nap is jól kezdődik...Aztán reggel 5kor könyörtelenül megszólalt az ébresztőm, félve kinyitottam a szemeimet, és örömmel konstatáltam, hogy már csak a bal szemem folyik ki mindjárt, és szaggat a fájdalomtól...Aznap nem mondanám, hogy élveztem bármit is...uszkve 3 órájába telt a szememnek hogy magához térjen, és hogy egyáltalán ki tudjam nyitni...amolyan kacsintgatós cashier voltam...
Negyedik nap: Mind az előző éjjel, mind a munkanap tökéletes kipihentséggel telt!!!!
BELEJÖTTEM MÁRIS??????????? :D :D :D
ui.: Főnökbácsi rögtön első nap ahogy meglátott megijedt tőlem meg az XXL es ingemtől...És 5 perc után megjelent egy M es férfi inggel...és mondta, hogy sürgősen cseréljem le, mert télleg elba...tt szarul nézek így ki :D Hozzátenném, előtte két nappal épp náluk ettünk ittunk kertipartíztunk, amikor nyomatékosan felhívtam rá figyelmét, hogy jelen pillanatban csak Apa régi bartenderes XXL es ingjeivel rendelkezünk...vegyem azt????
