Előszőr is hagy köszönjem meg mindannyiotoknak a sok sok emailt, kommentet és üzenetet, amit küldtetek nem adván fel, hogy valaha még jelentkezem! Nagyon nagyon jól estek mindenki kedves sorai, az aggódások és drukkolások egyaránt, és egyúttal ELNÉZÉST KÉRNÉK de tényleg MINDENKITŐL, hogy lusta disznóné módjára nem válaszoltam egyesével mindenkinek! 

Remélem nem hagytam tul mély sebet, és újra beindul a kommunikációnk!

olvassatok szerettel néhány eseményt az elmúlt 2 évből...

Ha nem hitted volna, hogy valaha még újra laptopot ragadok, s írok, nem vagy egyedül! Én sem! Az elmúlt nemistudom hány évben annyi minden kisebb dolog történt, hogy neki sem állok szép sorba venni őket! Abszolút nem tudom vállalni a felelősséget, hogy jelen bejegyzésem logikus, időben egymás után következő kisebb/nagyobb történetek sokasága lesz! Bevallom, hogy miután letettem a Kicsit aludni, és elnyúltam a kanapén a gondolatok el kezdtek cikázni a fejemben, és már majdnem nyúltam a telefonért, hogy megosszam a facebook on, amikor kipattant a szikra! Hiszen nekem van egy blogom, yessss :)

Ha jól emlékszem, utoljára közöltem a nagy hírt, hogy jön a kistesó. Nos, megjött! Bár gondolom, ez azért nem igényelt nagy fejszámolást senkinek :) 

Pontosan úgy, mint Áronnál, a másodiknál sem akartam tudni a nemét, Apa viszont igen. Tehát gyakorlatilag a történelem ismételte magát. Olyannyira, hogy ez a gyermek is "ember" lett (ahogy a rokonok emlegetik :) ), ahogy kell. Ő Iván, egy tüneményes örök vigyorgó kisfiú. Áron ahogy kell irtó féltékeny volt az elején, ami lassan lassan elmúlni látszik. Hozzáteszem, csak látszik, mert nyilván való, hogy minden egészseges elsőszülött rühelli a testvérét, hiszen pont attól fosztotta őt meg, ami a legkirályabb életérzés "minden az enyém" :)

A szülés maga hála ég, teljesen simán ment, Iván a maga potom 4,5 kilójával egész hamar megvolt. Nem részletezem, de a terhesség alatti orvos látogatásaimon azért rendre felhúztam magam, NEM KICSIT! Mélyen a pénztárcába kellett nyúlni, Ivánkát nem "adták ingyen" :) De who cares, nem? Gyönyörű és egészséges és természetesen ZSENI! :)

Mivel Iván tavaly nyár elején született, így 2016 nyarát itt töltöttük Édesanyámmal együtt. Volt olyan drága, hogy kijött fél évre és segített mindenben, amiben el tudja az ember képzelni! Nélküle nem is tudom, hát irtó nehéz lett volna az első időszak Ivánnal/Áronnal.

Persze fél év hosszú idő, nem megyek bele itt sem a részletekbe, de nyilván voltak nézeteltérések Anyu és én köztem, de szerencsére átvészeltük ezt az időszakot is viszonylag vidáman.

Aztán már le kezdtük tervezgetni a haza utunkat 2017 nyarán. Addig addig tervezgettük, hogy végül a gyerekek és én két hónapot voltunk otthon! Tudom tudom az én q...va anyámat, könnyű aki nem dolgozi, stb stb. És tényleg könnyű, és tényleg jó dolgom van, és egyszerűen FENOMENÁLIS volt otthon! Apa a gyerekeknek /főleg nyilván Áronnak/ és nekem is nagyon nagyon hiányzott, ez volt az egyetlen árnyoldala az idei nyaruknak!

Féletelmetesen visszaszoktam Magyarországba, minden olyan természetes volt -a váltás (najó 1 hét után), a buszozás, metrózás stb- annyira otthon éreztem magam, a barátnőimmel annyira feltöltődtem a 2 hónap alatt, mint Amerikában egy év alatt SE! Rájöttem, hogy öregszem bakker. Egyre fontosabbak a szülők, a rokonok és a barátok otthon! Egyre jobban érzem a hiányukat, nem is tudom, mi ez, öregség vagy csak szimplán honvágy?

Szívem szerint, mindenkit kiköltöztetnék ide :) vagy nem is tudom..

Otthon nemcsak én szárnyaltam, de Áron is. Áron aki alapesetben nemhogy nem szól idegenhez, konkrétan elfordul, ha hozzá beszélnek, otthon odament simán idegenekhez csuszdaparkban pl megkérdezni, hogy ezen meg azon a csuszdán lehet ketten csuszni stb... El voltam ájulva.. Ezt itt USA ban sosem csinálja, pedig tud angolul istibizi :)

Na szummaszummárum isteni volt otthon, és mint mondottam, rájöttem, hogy nekem mennyire brutálisan hiányzik az otthoni széleskörű társaság! Senkit se tudok megunni, mert mindig mással taliztam, plusz két hónap alatt 3 csajt szedtem fel, akikkel csak azért nem tartom a kapcsolatot, mert nem láttam értelmét a távújkapcsolatnak..

Itt 5 éve lakunk már, és még mindig nem ismerkedtem meg egyetlen egy ittenivel sem, akivel szívesen bandéznék .. Ne legyen semmilyen "csörcse", legyen humora és szeresse a bort... kezdetnek nekem ennyi elég volna.. ez olyan nagy kérés? :)) Pedig már állampolgárok is vagyunk :))) Ja, igen igen, többek közt ezt is kipipáltuk az elmúlt időszakban. 2017 augusztusától már szavazhatunk is akár :)

Ez egy viszonylag hosszú de nem túl bonyolult folyamat volt. Egy elég könnyű vizsgát kellett azert tenni, de tényleg nem volt vészes! Örültünk, hogy az első kitűzött célunkat teljesítettük! Ez tényleg jó érzés! Hogy mi a következő cél? Ha minden jól megy, és kb minden marad úgy, ahogy most van, akkor Áron kijárja ahz általános iskolát itt, és utána költözünk haza. Ezek távlati tervek, amelyek nyilván valóan változhatnak, de most így érezzük, hogy ezt szeretnénk :)

Iskolával kapcsolatban, tavaly a kindergardenes szörnyella de frász után volt egy tündérkénk, aki imádta Áront, és Áron is imádta őt! Fiatal csinos és szőke ( ez ugy veszem észre, sokat számít Áron tanulmányi eredményeinél :))) ), és irtózatosan kedves, és csak a jóra fokuszált! Sablon duma tudom, de tényleg így volt! Szarrá dícsérte a sok örült kölköt, azok meg elhitték, és halál jók lettek :) 

Sajnos maga az osztály nem volt valami főnyeremény... Áron kindergardenben szerzett több havert is, sajnos ez tavaly nem így történt, és mivel sajnos keverik a gyerekeket minden facken évben itt, így hát Áronnak minden évben új és új kölkökkel kell próbálkoznia.. Neki, aki köztudottan nagy haverkodós :) Persze hozzá kell megint csak , hogy tegyem, hogy otthon mikor Balcsin nyaraltunk, összebandázott vagy 6 kölökkel, és egész nap együtt b@ták szét a Balcsit :) Öröm volt nézni őket :) Én meg pofáztam az egyik muterral :) Jajjj de hiányzik ez nekem itt.. 

Na szóval sulinál idén kiváncsi leszek hogy alakul. Nagyon remélem, hogy sikerül pár barátot szerezni. Egyébként az egyik tanárnéni megmondta kerekperec, hogy miért is van ez a remek rendszer itt, hogy kutyulják a kölköket. "Egyszerűen azért, mert így sokkal de sokkal könnyebb fegyelmezni őket. Képzeld mi lenne, ha összeszoknának, és barátok lennének...?!"

idéztem :((((((((

Hát akkor ennyit az idióta "meg kell, hogy tanulják, hogy az élet változásokrol szól..bla bla bla". 

Egyébként visszatérve a nyarunkhoz, mikor visszajöttünk aug elején, egy nagyon kedves baráti család kijött hozzánk egy hónapra. Sajnos összesen csak 2,5 hetet töltöttek nálunk, de valami elképesztően jól éreztük magunkat! Áronnak 0/24 ben volt haver a háznál, neki nem kell ennél több (2 korabeli fiu, és egy kisebb kislány volt a létszám) és mi is szuperül éreztük magunkat. Kicsit idehozták nekünk Magyarországot és nem volt annyira szar visszajönni otthonról :)

Persze félrértés ne essék, nem kell itt senkit sajnálni, legkevésbbé engem :) Mindenhol jó, tehát itt is, de azért legjobb otthon :)

Meg hát Áron angolja miatt tényleg muszáj itt lennünk még bőven, mert itthon is, magyar barátokkal is csakis magyarul beszél, és amikkal meg nemigen barátkozik sajnos ..Úgyhogy, amit angolul beszél, azt csak muszájból benn a suliban!

no, akkor most cenzurálatlanúl útnak is ereszteném ezt a bejegyzést, mert mindjárt itt a sulibusz :O