Hosszú utat tettünk meg a grizzlyktől a híres vörös sziklákig, de végül egy átszállással megérkeztünk az utolsó nagy falatunkhoz, Dél-Utah-hoz, azon belül is, Moab-hoz, az első állomásunkhoz.

A 30 C fokon izzó sivatagi boondock helyünk mindössze néhány mérföldre volt az Arches valamint a Canyonland Nemzeti Parkoktól. Megkezdtük hát a vízspórolós másfél hetünket ezen a csodás, tágas, roppant homokos és kaktuszos és nem utolsó sorban teljesen ingyenes BLM területen. 
Érkezésünk utáni pár napban az Arches-t fedeztük fel. WOW, azok az ívek mindenütt, amerre csak a szem ellát...Kisebb, nagyobb, rövidebb, hosszabb, dupla, szimpla szikla ívek...you name it!
 
Az én kedvencem a Delicate Arch volt. Klassz kis túra útvonal vezetett fel, kicsit sétálós, sokat hegymászos, pont ahogy szeretjük. Kellemesen elfáradva értünk fel és bamm, ott magaslott előttünk a hegy tetején az ív, ami abszolút hű volt a nevéhez. A szikla ív egy ponton nagyon el volt már vékonyodva, olyannyira, hogy ha nem tudná az ember, hogy ezen képződmények kialakulásához több kell néhány napnál, azt hihetné, hogy most fog ketté törni..Nem tört! :)
Arches után Canyonland-et fedeztük fel. Rögtön a park bejárától néhány méterre vettünk egy balos kanyart, ami konkrétan levitt a canyon aljába. Hát az valami besz***ás volt. Egy majdnem totál egyenes föld utat alakítottak ki a szikla perem mentén, amit simán megcsináltunk a truck-kal. Lent kicsit bóklásztunk, kilátásban gyönyörködtünk és magyarokkal ismerkedtünk, azaz pontosan eggyel. Vicces volt, mikor kiszálltunk a kocsiból, kölkökkel épp nekikezdtem a szokásos harcnak, hogy márpedig be kell kennem őket naptejjel, mivel sivatagban vagyunk, déli tizenkettő, kb 88C estébé estébé.. mire megszólal a srác "Helló! Ezek szerint Ti is magyarok vagytok?!".
Miután megállapítottuk, hogy bazi kicsi a világ, dumáltunk is egy kicsit. Tamás, mint fiatal gépészmérnök jött ki 5 évvel ezelőtt Denverbe, és saját elmondása szerint nem is igen tervez vissza költözni Európába!
 
Vasárnap gyereknap volt, ugye! Mondjuk melyik nap nem az?! Nos nálunk minden gyermek meg lett ünnepelve, kiskorú nagykorú egyaránt.. Béreltünk 1-1 jeep-et és nekivágtunk minden olyan földútnak, ahol legalább egy méteres bukkanók és kátyúk tarkították azokat. Mondanom sem kell gondolom, hogy az Apukák fülig érő szájjal kenték neki (ahogy ők nevezik). Dehát, ha a gyermek boldog, az Anya is az...
 
Egyik kedvenc útvonal természetesen a "creek crossing" volt. Mindkét "fun car" alaposan le lett mosva minden létező oldalról...Árpi és Miki, miután felidézte a bérautós tanácsait (kérését??) , miszerint "A patakon csak szép lassan érdemes keresztül hajtani, hogy ne csapódjon fel a kocsira a víz", nos a mi férjeink, ahogy kell, kövér gázt adtak és 'kenték neki'... Lássuk be, nem sok az élvezet az óvatoskodásban...! 
 
Mielőtt visszavittük a kocsit természetesen lemosattuk, kipórszívóztuk, megtankoltuk, megveregettük a vállat, ahogy illik! 
 
Másnap munka után Goblin Valley következett. Nagyon érdekes hely ez is. Kimondott puha homok szikla képződmények mindenfelé. Én homok gombának nevezem őket és imádtam baralngolni közöttük.
 
Ezzel ki is merítettük Moab-ot és egy időre a boondockot. Teljes mértékben készen álltunk egy full hookup-ra! Szerdai napon bontottunk sátrat és munka után egyből indultunk is a következő célponthoz, Bluff városába. 
 
A kempingtől nem igen voltunk elájulva, a site-unktól meg konkrétan dobtunk egy hátast. Telefonban a néni elfelejtette mondani, hogy a mobil wc-től nem messzebb, mint 2 mm-re lesz a trailer-ünk. Mindegy túléltük, csak azé na...!
 
Innen néztük meg először a Natural Bridges National Monument-et. Amennyiben az arch-okból még nem lett volna elég, akkor jöhetnek a természetes szikla hídak! 
Ha Moab-nál sokalltam esetleg a harmincfokot, hát itt megkaptuk a nettó negyvenet! És ha ez nem elég, mellé lágyan simogatott a minimum 100 fokos szellő...Ez kérem a sivatagi nyár.
Hozzáteszem, mi lenni pöttyet perverzek és élvezzük, ezt mondjuk a gyermekeink nevében NEM mondhatom el! 
'Anya én MEGDÖGLÖK, azonnal kérek hideg levegőt!'
Hangzik el a kicsi szájából úgy rutin szerűen 5 percenként.
 
Szombaton sűrű napunk volt. Először benéztünk Bluff városában lévő klassz skanzenbe. Itt láthattunk eredeti 1800as évekből való rönk házat, reprodukált sulit, templomot, katonai szállásokat, működő kutat. A fiúk fogtak lasszóval, mostak aranyat, ültek szekeren, ettek egrest a bokorról és epret a zeperfáról sőt még gépi fagyiztak is...
Szerintem mindenki elégedett volt.
 
Utána 'elszaladtunk' egy igen híres film méltán híres jelenetének helyszínéhez. Csak annyit mondok : 'Fuss Forest fuss!'. 
Döbbenetes volt ott lenni, ott futni (mert naná, hogy....Igaz az autós forgalom néha közbe-közbeszólt, de mi mindent is megoldunk...ugye!), ahol sok sok sok éve Tom Hanks...
 
Forgalomnak megköszöntük az együttműködést és indultunk is a következő célponthoz, Goosenecks State Park.
Million Dollar Views, így emlegetik ezt a parkot és nem véletlenül. A San Juan folyó vmi elképesztő ívet jár meg a canyon-ok között.
Az ember csak áll és azon filózik, hogy ez hogy??!! Felfoghatatlan szépség az, amit ajándékba ad a természet! Kár, hogy nem becsüljük meg eléggé, pedig nagyon kellene...nade ne kanyarodjunk el...
 
Utolsó helyszín aznapra a Valley of The Gods volt. Itt elfogytak a szavak. Frappánsabb nevet kitalálni nem lehetett volna e völgynek. Égig érő vörös szikla tornyok egymás után. Ahogy bolyongasz közöttük elszédülsz, és nem csak a perzselő nap sugaraitól. Szinte hallottam az indiánokat imádkozni az Istenek lábánál! Mesélt a táj...
Véget ért a szombat is, jött hát a vasárnap, s azzal együtt a hurcolkodás. Ezúttal Kanab az uticél.
 
Itt is full hookup-pal kényeztettük magunkat. Vasárnap kora délután érkeztünk a kempinghez. Gyors sátor állítás és már gurultunk is délre, Arizonába a Grand Canyon Északi pereméhez. Néhány hónapja a déli részt fedeztük fel, de akkor még az északi teljesen le volt zárva a hó miatt. Így pont jól jött ki, hogy júniusra értünk Kanab-ba, mert onnan csak másfél óra autókázásra volt. Hát bevallom, nekem csalódás volt a North Rim a South-hoz képest. Nyilván nem csináltuk meg a 40 km-es North Kaibab trail-t, de egy órácska erejéig azért lebandukoltunk tájat nézni. És hát az a déli túra útvonal közelébe sem ért látványra. Persze, ha az ember az egész túrát megcsinálja (mint télen mi a délit) , akkor biztos lát csodát..
 
Na de a lényeg, hogy ezt is kipipálhattuk. 
 
Másnap, azaz hétfőn korán indultunk, mert egy izgalmas túrát terveztünk be. Ún. slot canyonba mentünk kirándulni, becsületes nevén Buckskin Gulch. Hát ez valami elképesztő élmény volt, tényleg, még így 8 hónap után is felvillanyozott mindannyiunkat! Néhol olyan keskeny réseken kellet átpréselődnünk, hogy rendesen hasbehúzás, minden, ami kell. Hihetetlen, mire képes a csapadék/víz sodrás. Volt olyan rész, ahol több tíz méter magasan láttuk a víz hordalékot. Igen! Ez azt jelenti, ha itt esik, akkor nagyon nem akarsz itt sétafindikálni, mert az nagy eséllyel az uccso sétád lesz...
Mielőtt felelőtlen ősöknek lennénk kikiáltva, gyorsan mondom, napokkal előre követtük a csapadék jelentést, (nem a Gálvölgyi félét :D) mondhatni biztosra mentünk és minden rendben is volt! 
 
Kedden úgy döntöttünk, 'csak' poolozunk és alaposan megünnepeljük Ivánka szülnapját! Azért este még ráijesztettünk a kiskorúakra, hogy csak el kéne menni egy hike-ra gyorsan mielőtt lemegy a nap...Srácok felháborodással vegyített döbbent arca mindent megért...
 
Klassz nap volt, ilyen is kell! 
 
Szerdán reggel indultunk 8 hónapos túránk legeslegeslegeslegutolsó boondock helyére a Bryce Canyon melletti nemzeti erdőbe! 
 
Meglepő módon éjjelente fűteni kellett, a nappali 38C után ugyanis egészen pontosan a 0 kötőjel 5 C következett! Hozzáteszem boondock lévén ezt nem is bántuk, mert pöttyet egyszerűbb s gyorsabb felfűteni a lakókocsit, mint lehűteni azt.
 
Ahogy terveztük, megtekintettük a Bryce Canyon Nemzeti Parkot, legalább is egy részt belőle. De egyre nehezebb a srácokat meggyőzni arról, hogy milyen klassz dolog is a kirándulás, amikor tombol a perzselő sivatagi nap kinn...
Volt egy szuper nem betervezett esténk is! Elmentünk egy rodeo-ra! Életünkben nem jártunk még ilyen 'előaadáson', így ez mindannyiunknak szuper érdekes volt! Végre valami, ami a kölköket is lázbahozta. Azért utólag kicsit szarul éreztem magam, amikor megtudtam, hogy a rodeós pacákok (amerikaiul cowboy) nem vadlovakon mutatják be jobb esetben pár másodperces tudásukat, hanem mezei szelíditett pacikon, akiket férfiasságuk tájékán irritálnak ( konkrétan összekötik a töküket) épp csak annyira, hogy kurva idegesen ugráljanak...Rodeot se támogatjuk a jövőben!
 
Másnap Bryce Canyontól is búcsút vettünk és beírtuk a GPS-be a legeslegeslegleglegleges utolsó célállomásunkat, ami nem más volt, mint Zion, avagy mi esetünkben St George Utah a maga 46 azaz negyvenhat Celsius fokával! Itt hagy jegyezzem meg gyorsan, hogy a sivatagi nyár elsőre könyörtelennek tűnhet, DE abban a 46-ban sem tudok úgy izzadni (in fact sehogy), mint a richmondi 35ben...Ennyit számít a páratartalom, ami St George-ban kb nem volt...(najó 6%).
Még valami, de tényleg nem védeni akarom a sivatagot, hogy 46C lévén kb éjjel nappal, a vízmelegítőt teljesen mellőzni tudtuk. Szószerint forró víz jött a hideg csapból...
Mondjuk az is igaz, hogy ennyi Celsius mellé inkább egy jéghideg limonádét szürcsölgetnél, mintsem a forró kamilla teát...jeget mindenesetre sűrűn gyártottunk ezekben a napokban.
 
Mivel Árpinak következett az egyhetes ügyelete, így bő másfél hétre foglaltuk a végső rv parki tartózkodásunkat. Mikor ügyeletes, akkor 24/7 elérhetőnek kell lennie, tehát ilyenkor a poolozáson kívül nem sok semmit tudunk csinálni. Ezt a gyermekek nem bánták túlságosan...
Azért a környéken lévő state parkokat csak nem hagyhattuk ki. Nem bírunk a vérünkkel...Quail Lake is és másnap a Sand Hollow is nagyon tetszett. Utóbbi különösen nagy sikernek örvendett mert fiúkat megleptük egy 6 személyes paddle board-dal (mármint annak bérlésével!) és két felfújható fánkkal! Szuper napunk volt a homokos tó partján!
Ügyelet végezte után kettő perccel már zötyögtünk is a 'final destination' = Zion National Park felé, méghozzá kettesben!! Barátaink felajánlották, hogy akár túrázhatnánk gyerekek nélkül is, amely ajánlatot hálálkodva azonnal elfogadtunk, és már kanyarodtunk is ki a parkból azonnal, mielőtt meggondolnák magukat! 
Mit jelentett ez? Nincs 'Anyaaa éhes vagyok, anyaaa megdöglök a melegtől, apaa pontosan mennyit kell hikeolni?, Iván hagyjál már béken! Anyaaa Ájon basztat!' , van helyette 'WOW ez gyönyörű!, szerintem csináljuk meg a Narrows után az Emerald Pool-t is nem? De abszolut!' ! Szumma szummárum volt egy nyugodt, csodás élményekkel teli kirándulós napunk, amelyben egyszer se kellett üvöltözni :) !
 
Másnap nagy nap volt! Elérkeztünk az utolsó túránkhoz, Observation Point. Fiúkkal együtt vágtunk neki ennek a 8 mérföldes kalandnak. Azt mondják, ez a túra ugyan hosszabb, de kevésbé veszélyes, mint a világhírű Angels Landing, és a végeredmény szempontjából ugyanaz. 
Áron maga volt a hős, szó nélkül vitte végig a vízzel teli hátizsákot, na a kicsiről már ugyanezt nem lehetett elmondani, dehát nem alakulhat minden mindig tökéletesen. Azért végigcsinálta Iván is a túrát! 
A látvány pedig megint pazar volt! Szinte láttuk az alászálló angyalokat...
 
Szerdán pedig elérkezett a búcsú ideje, aminek azt gondolom méltóképp megadtuk a módját!
A 4 fiú egész nap együtt őrültködhetett a poolban, közben ezerrel ment a csajozás. Este a 4 felnőtt is megkapta jutalmát. Hosszú hosszú idő után más főzött ránk...Kiültünk Zion egyik leghangulatosabb teraszára, az Ahi Tuna steak-emet azóta is emlegetem, ugyanúgy mint Árpád a bárány sültjét! Isteni volt minden! 
 
Lezártuk életünk egyik legmeghatározóbb szakaszát! 
 
Indulás haza! VIRGINIA HERE WE COME!
 
 
Szerző: Nikili  2021.06.27. 23:42 Szólj hozzá!

Péntek este érkeztünk a Grizzly RV Park-ba, ahol bő egy hetet töltöttünk el. 

Ahogy írtam, kimondhatatlan izgatottsággal vártuk mindannyian az első kirándulásunkat (meg a másodikat, meg a harmadikat, meg a..) a Yellowstone Nemzeti Parkba...
Mit is mondhatnék?! NEM CSALÓDTUNK! Szombat reggel 9körül bevágodtunk a kocsiba és negyedóra múlva már a bejáratnál várakoztunk a nem rövid kocsi sorban. Miután bemutattuk az éves Nemzeti Park bérletünket ($80 egy évre, ami érvényes egész Egyesült Államok összes Nemzeti Parkjába valamint nemzeti tulajdonban lévő területére), a kapunál, már benn is voltunk. Pár száz métert tehettünk meg a bejárattól és máris izgalmas események szemtanúi lehettünk. Nem mondom, a haladási sebesség nem igen haladta meg az öt mph-t, de a látvány kárpótolt. Konkrétan az úton és annak mentén bölények sokasága, kicsik, nagyok, szoptató anyák egyaránt. Szájtátva próbaltuk a nem feltétlen átlátszó szélvédőn keresztül fotózni-videózni-jegyzetelni-emlékezetünkbe vésni a látottakat. Miután arrébb cammogtak lomha léptekkel a bölények, a kocsisor ismét beindult kicsit tempósabban. 
Így mi is tovább haladhattunk az első gejzírünkhöz. Hát én nem is tudom, hogy írjam le. Sétál az ember, közben mindegy, hogy jobbra, balra, előre vagy hátra néz, mindenhol olyat lát, amit fel szinte alig fog...
Fel-feltörő barnás sárgás bugyogó sár, forrásban lévő türkiszkék víz, elképesztő fehér meleg gőz mindenfelől, iszonyat erővel magasba törő forró vízsugarak..s mind ezekhez olyan színek társulnak, hogy juj. Sárga, türkíz kék, vörös, barna, zöld, pink..
Nap végére hagytuk az 'Old Faithful'-t. Ehhez a híres gejzírhez szinte órát lehet igazítani. Pontosan 90 percenként fogja magát és 20 méter magasra kilő belőle a forró vízsugár. Beültünk, mint a moziba, és vártuk a sugarat, ami jött is. Nem késett! 
Este 6 fele indultunk haza, mikor a park bejáratától egy olyan 20 percnyire teljes forgalom leállás. El nem tudtuk képzelni mi a fészkes búbánat lehet ennek oka. Röpke 55 perc után megtudtuk. Egyik útmenti kiállónál több 10 profi fotós óriás kályhacsövekkel a gépükön ültek/álltak és vártak. DE MIRE? Ugye jön a kérdés. Nos ezt is megtudtuk. Folyón túl svédasztalos vacsi (egy bölény tetem) várta a hófehér farkasokat, akik jöttek is rendre szép számmal. Ezek azok a bizonyos pillanatok..mondják. 
Az esti farkasokon felbuzdúlva és a reggeli végtelen hosszú kocsisor után kb eldöntöttük, hogy belőjük másnapra a kutykuruty korai indulást. Grizzlyt akarunk látni nna!! Helyi hozzáértő okosok szerint kora reggel nagy eséllyel láthatjuk a macikat, s mi e tanácsot megfogadva 5:50re állítottuk az órát, hogy f7kor kölkökkel a kocsiban útra készen állhassunk. 
Itt azért lábujjhegyen állva, halkan suttogva megjegyezném, hogy a kedves dedeink természetesen a személyiségi joguk minden ponton való megsértéseként tekintettek a HAJNALI keltésre... "Most már a hétvégét is ugyanúgy útálhatom, mint a hétköznapot, amikor suli miatt korán kell kelnem..." volt a kezdő mondata első szülöttünknek közvetlen a "Jó reggelt!" helyett...
Mindezek ellenére egész közel sikerült teljesíteni a "hajnali" belőtt indulást, de sajnos nem jött össze mégsem a maci néző...Hiába a korai indulás. Grizzlyn kívül egyébként mindent is láttunk: bölény, mule deer (ennek nem ismerjük a magyar megfelelőjét. Őz és jávorszarvas kerszteződése némi antilop vonással ), hód, farkas, sakáll, róka...
Egyébként abszolút megérte korán érkezni, mert rajtunk kívűl szinte senki nem tette ugyanezt vasárnap. Sehol semmit nem kellett várni. Ezen a napon is este végeztünk. Láttunk csodát, mint például a 'Mammoth Hot Spring'. A forró vízből kioldódott mészkő szebbnél szebb formátumokban rakódik le. Közben a szűnni nem akaró fehér gőz mindenütt. Áron a 'mesebeli' jelzővel illette. Tényleg az volt!
Este, miután hazaértünk, Árpi még gyorsan leszerelte a víz csatlakozást. Mivel Yellowstone környékén simán vannak még fagyok éjjel (a nappali 20C kicsit megtévesztő), ezért külön kéri a kemping, hogy a vizet szedd le és zárd el éjszakára. Szal ez minden napi program itt..
Hétfőn meló+suli végeztével ismét siettünk a parkba. Hihetetlen, hogy minden nap új és új dolgokat találsz. Már látom, ez az egy hét is kevés lesz...
Aztán ugyanígy tettünk kedden, szerdán s csütörtökön is. 
Szerdán azért megálltunk egy koccintás és egy dupla adag aranygaluska erejéig, mégis csak 48 lett a férjem! 
Aztán usgyi a park!
A Yellowstone Lake sem okozott csalódást. Olyan, mint a doboz dobozban. Igen terebélyes tavat képzelj el, amelyben random gejzírek vannak. Hihetetlen. A tó vize jég hideg, olyannyira, hogy egyik fele konkrétan be volt fagyva, de ugyanakkor ott látod a kis kő medencékben a lobogó vizet. Elképesztő volt tényleg. 
Csütörtökre esőt mondtak, de tévedtek, mi meg örültünk és meló után ismét robogtunk a parkba. Ezúttal 'we got lucky', méghozzá háromszor is! Bezony! GRIZZLYT LÁTTUNK és nem is csak egyet... Első delikvens egy anyu volt két kis boccsal. Azt hittem, uram eldobja a volánt, és végül el is dobta, lehorgonyoztunk az út mentén. Mivel Árpád mindenre IS gondol, így rendelt egy messzelátót még pár napja, ami szerencsénkre meg is jött. Szóval szemtanúi lehettünk, ahogy egy sakáll megkörnyékezi az egyik kis grizzly bocsot, majd mikor anyu ezt észreveszi, azonnal odacsap s elkergeti a nem kívánatos ólálkodót.
Tovább hajtva egyszer csak balra fenn megint egy grizzly a hegy oldalán. De ez egyrészt túl messze volt, másrészt kicsit mégis igazuk lett és eleredt az eső. Innen haza felé vettük az irányt és akkor...akkor megint balra, de ezúttal lenn a tisztáson elképesztő közel egy hatalmas grizzly legelészett... Szabad szemmel is jól látható volt, hát mit mondjak, I love nature!
Pénteken pihenőnapot tartottunk, de még akkor is sikerült meglepnie a helynek..Konrétan lefostuk a bokánkat. Lehavazott...de hogy???!!! 40 cm hó esett páróra leforgása alatt.. Gyorsan átcseréltük a rövid gatyákat sínacikra és már kinn építették a fiúk a snowbear-t. De még milyet..Az egész park a csodájára járt a home made grizzly-nknek! Ez is egy tökéletes napra sikeredett. Volt cocktail, banana bread és este egy kis "ki nevet a végén" is. 
Szombatra Grand Titon lett betervezve. Na ez egy abszolút kihagyható kirándulás volt. Egyetlen, ami miatt megérte az autókázást, az a kb 30-40 méterre kószáló grizzly volt, amit az úton odafele láthattunk. Mikor félre álltunk, még vagy 100 méterre volt, aztán egyre csak bandukolt felénk, míg végül oly közel került a bámészkodókhoz, hogy a parkőrök mindannyiunkat elfigyelmeztettek a helyszínről. Leírhatatlan élmény volt...ez is...megint...
Vasárnap a költözés napja volt. Yellowstone egy kisebb hóviharral köszönt el tőlünk, de sebaj, mi álltuk a sarat. Búcsúcsókot dobtunk az égigérő havas fenyőknek, s egyúttal széles vigyorral a pofinkon készítettük elő a farmer shortokat és ujjatlanokat. 
Merthogy irány UTAH, a megúnhatatlan! Ezúttal Dél Utah, a sziklák, canyonok, archok hazája, ahol nem utolsó sorban nacirohasztó hőség fog ránk várni! Nos, állunk elibe! 
 
Szerző: Nikili  2021.05.24. 23:36 2 komment

Előző bejegyzésemben említettem, hogy Utah irányába indultunk tovább szigorúan keletre. Néhány óra alatt meg is érkeztünk Bonneville Salt Flats közvetlen szomszédságába. Árpi talált egy szuper boondock helyet, ahol meglepően egyenes terep állt az rv-val vagy trailer-el ideérkezők rendelkezésére. Ami számunkra 30 kötőjel sok perc megtakarítást jelent egy leállasnál! 

Hamar leparkoltunk, lestabilizáltunk és már szaladtunk is az egykoron híres Great Salt Lake részét alkotó, mára már réges régen kiszáradt elképesztő vastag rétegben só borította Bonneville tómederhez. Szemégetős fehérség fogadott, akármerre is néztünk.  Hihetetlen látvány volt. A nagykorú fiúk természetesen itt sem hagyták ki a kövér gázt! 
És igen, persze, hogy meg kellett kóstolni a talajt...jelentem sós volt as hell...
És igen, donut is készült a sóban.
És igen, a kocsik pont úgy néztek ki, mint amikor órák hosszat sós talajon autókázól.. Gumitól a kocsi tetejéig csurom sós lett az autó, úgyhogy a kis kalandunk után rohantunk kocsit mosatni, mielőtt megtámadott volna minket a rozsda..
Este még sétáltunk egyet a szállásunk melletti kis dombra, aztán jóízűen megvacsoráztuk a frissen s szabadban sült hamburgereket.
Másnap tovább is álltunk. Ezúttal a pár órára lévő Salt Lake volt a célpont. Azaz, annak a környéke. 
Ismét el voltunk kényeztetve full hookup-al, kényelmes tágas kenping helyekkel. Mivel Árpi ügyeletes volt a héten, így számunkra ez a hét inkább a munkáról, mint a kirándulásról szólt, de azért nem hagytuk ki természetesen a már sokat emlegetett Salt Lake-t és a róla elnevezett várost sem, Salt Lake City-t.
A tó környékén elképesztő sok aprócska halál idegesítő fekete bogár támadt reánk, de egyszerre több százan. Gyorsan rákerestünk, hogy mégis mire lehet itt számítani bogár ügyben. Majd teljesen megnyugodtunk, mikor olvasuk, hogy gyakorlatilag tavasz vége nyár eleje a fő szezonjuk...Hát sokszor nem szálltunk ki fotózni ezúttal. Azért a strandoló helyhez csak kisétáltunk és láss csodát, közvetlen a tó partján egy szál bogár sem volt. Cipő ledob és a fiúk már benn gyalogoltak az őrült sós tóban.
Eljött a kicsekkolás napja, amikor is 29C lévén kölköket beszabadítottuk a kemping pool-jába. Ezzel egyúttal hivatalosan is megnyitva a pool season-t. Az úszó medence is fűtve volt, úgyhogy az éjszakai olykor fagy sem jelentett akadályt.
Miután Árpi befejezte a munkát, gyors lakókocsi összehajtogatás, és már száguldottunk is a következő helyszínre, -egyúttal ideiglenes búcsút véve újra Utahtól- ami nem volt más, mint a hatalmas, az elkápráztató, a józan ésszel fel nem fogható, a gejzírektől roskadozó, a grizzlyknek bölényeknek s megannyi vadállatnak otthont adó, a legek legje, a méltán világhíresnél is világhíresebb YELLOWSTONE!
Leírhatatlan izgalommal vártam már e találkozást! 
Szerző: Nikili  2021.05.16. 06:02 Szólj hozzá!

Merengésemből felocsúdva meg is érkeztünk a rizs farmra, ahol Tom-mal (tulajdonos) megbeszéltük, hogy 2 éjszakát maradnánk, ha nem gond. Nem volt, maradtunk! Ilyenkor szállásért nem, csak a tulajdonos által árult portékáért fizetünk. Bevásaroltunk hát házi bio rizsből, nyers mandulából és mézből! 

2 nap múlva indultunk is tovább a gyönyörűséges Lake Tahoe felé! Washoe Lake State Park volt a szállás célpont, onnan uszkve 40 percre volt Lake Tahoe. Erről a szépséges tóról annyit illik tudni, hogy kisebb része Nevada míg nagyobb része California államban található. Mi Nevada-ban szálltunk meg, költség megtakarítás céljából. Még tavaly kiváltottuk a Nevada State Park bérletet, s azzal vagy teljesen ingyen, vagy 10$/éjért szállunk meg ezekben a parkokban attól függően, dry camp vagy partial/full hookup van a site-on. 
Ancsiék pár órával előttünk tudtak indulni a rizs farmról, ami azért volt fontos, mert előbb említett nevadai State Park is 'first come first serve' elv alapján működik. Nagy mázli volt, hogy előre mentek, mert rajtunk kívűl még sokan mások is itt terveztek aznap kempingezni, így igencsak megcsappant a szabad helyek száma és ha nem foglalnak nekünk helyet, akkor jöhetett volna a B terv, ami még nem volt tisztázott. Békés harc folyik ilyenkor a helyekért amúgy, bár ezúttal a mi csatànkat Miki vívta meg sikeresen! Miután elhelyeztek 2 kemping széket (ez egy gyakori helyfoglalási mód) a nekünk szánt campsite-on, odagördült egy másik kempingező, s nemes egyszerűséggel fogta magát és finoman behelyezte a bokorba a 2 széket... Mikor Miki odament, hogy tisztázza a székek jelentését, az úriember roppant ideges lett, és nem feltétlenül ragaszkodott az jó modorhoz. Lényeg a lényeg, még a ranger (parkőr) is be lett vonva, s végül elfogadta a tényt, hogy bizony lehet így helyetfoglalni, és bizony nem hullajtjuk be bokrokba mások ingóságait! 
Érdekes, hogy 7 hónap alatt egyetlen egyszer nem volt ehhez még csak hasonló incidensünk sem. No de hogy is mondják? 
There is a first time for everything! 
Visszakanyarodva az utunkhoz, megérkeztünk, beálltunk, majd másnap korán reggel mentünk helyet vadászni (szószerint) a partial hookup részre. Az első éjszakát dry camp-en töltöttünk, és szerettünk volna fürdeni, hajatmosni stb. 
Szerencsére többen is távoztak délelőtt, úgyhogy nem volt nehéz dolgunk! 
Innen mászkáltunk a Lake Tahoe hoz délutánonként. Elképesztő gyönyörű a vize, káprázatosak azok az óriás 'kavicsok', amik szintén Lake Tahoe részei..A vize kristály tiszta, és persze zsibbasztóan hideg, de a fiúkat szokás szerint ez megint nem zavarta..
Washoe Lake-ről ugrottunk el Mono Lake hez is, ahol lenyűgöző volt az a rengeteg hihetlen alakú mészkő formátum, ami ennél a sós vizű tónál kialakult.
Egy hetes itt tartózkodásunk alatt gyorsan beiktattam a második oltásomat is. Az elsőt még California-ban kaptam, a másodikat Nevada-ban. Itt roppant egyszerű az egész hadművelet. Számodra szimpatikus gyógyszertár láncolat honlapján megadod a neved, korod (igen ennyi az össz adat, amit kérnek! Itt kérem tényleg az a cél, hogy mindenki is oltasson) és foglalsz egy időpontot a számodra legközelebbi patikában (nekem 22 percre volt), elmész, vársz NULLA percet, megkapod az oltást majd hellyel kínálnak arra a 15 percre, amit várni kell. Csoki ásványvíz természetesen kitéve gratis! Ennyi volt, így immáron én is kiírhattam: fully vaccinated!
Nehezen, de búcsút vettem a szerelem California-tol...
Hét közepén álltunk tovább a Black Rock  Desert-höz. 
Itt boondock következett. Feltöltött tartályokkal készültünk a sivatagi vadkempingre. A magas fenyős csupa zöld Lake Tahoe-s környezetből megérkeztünk a kietlen, homokos sziklás sivatagba. Csak mi és a csörgőkígyók, igazi különleges élmény volt. Mindig belegondolunk, hogy micsoda elképesztő lehetőségek ezek ... Mész a kietlen Nevada-n keresztül, sehol egy lélek az autóúton, aztán piff lekanyarodsz és ott vagy az elképesztő, a káprázatos, a western filmekbe illő (vagy a Breaking Bad be) Nagy Semmi közepén... leállsz a géppel, egyenesbe hozod a trailert, és ameddig akarsz, ott laksz...
Ott, ahol tényleg a madár se jár...max Mr White és Jesse...
Innen autókáztunk el a híres Black Rock Desert Playa-hoz. 1274 km²-en nem látsz mást, mint a nagy sík semmit... az egykori Lake Lahontan kiszáradt medrét.
Árpád megint kipipálhatott vmit azon a bizonyos bakancslistán.. egy régesrégi álom vált valóra aznap. Kiszáradt tómeder és természetesen ami a csövön kifér! Leírhatatlan élmény volt megint... Ezt is 'kibéreltük'...Senki rajtunk kívül, közel s távol...
Következő célpont előtt beiktattunk egy full hookup éjszakát egy útbaeső kempingben, s utána irány UTAH!!!! 
Mert az ígéret szép szó...és én megmondtam, Utahba márpedig visszajövünk, akármi is van...
Szerző: Nikili  2021.05.14. 01:23 Szólj hozzá!

Izgatottan gördültünk be az Elk Country című kempingbe. Mint a neve is sejteti, számítani lehet itt-ott egy-egy jávorszarvasra. És tènyleg! Hétfőn reggel már arra léptünk ki a lakókocsiból, hogy egy méterre attól 20/30/40  nemtom hány legelő jávorszarvas lépdelt kecsesen és irtó lassan. Minden kis neszre azonnal reagàlnak, fülüket hegyezik és mozdulatlanul merednek a nesz forrása felé. Bevallom, kicsit ijesztő is volt. Óriási nagyok ezek a szarvasok, pedig kifejlett hímeket nem is láttunk, csak anyákat a kölykeikkel, de így is...

Innen mentünk kirándulni a vörös fenyők közé. Szépek ezek az erdők, nagyon érdekes az aljnövényzet, tele van páfrányokkal. Igazán különleges látvány volt. 
Szerdán átköltöztünk egy negyedórára lévő kempingbe, ami konkrétan az erdőben volt.
Mondjuk a befektett energia-érték arányt nem nevezném optimálisnak..1 óra trailer összepakolás, negyed óra vezetés egyik kempingből a másikba, finom másfél órás kiegyenlítés és utána a szokásos fél óra kipakolás... do the math
De szó mi szó, tényleg szèp volt az Emerald  Forest is!
Eljött megint a vasárnap, s ezzel a költözködés is. Úgy döntöttünk, irányt váltunk, búcsút intettünk északnak s egyben a fenyőknek+ medvéknek+szarvasoknak! Irány dél-kelet, Lake Tahoe lesz a következő kiszemeltünk. Sajnos egyben túl sok lenne lakókocsival együtt levezetni, úgyhogy útközben megállunk egy rizsfarmon (ilyen úgyse volt még..).
Úton a rizsfarm fele most Kincskeresőt olvastunk. Mondom már oly sokszor elolvastuk, csak végig tudom olvasni száraz szemmel, de nem. Annyi volt a különbség, hogy már Áron is csatlakozott a bőgők táborához, azaz Árpihoz meg hozzám. Iván minden könny szünetben érdeklődött, hogy akkor most vége van vagy miért nem olvsasok... Aztán már kínunkban röhögtünk, hogy ilyen nincs..
Hát na! Móra kezeskedett róla, hogy szem ne maradjon szárazon!
Másfél óra olvasás után megegyeztünk, hogy mára kisírtuk magunkat. Folyt köv holnap.
Mivel a rizsfarm még messze volt, így merengtem egy pöttyet:
Hihetetlen, hogy már több, mint fél éve úton vagyunk. Néha belegondolok, hogy WOW, eredetileg 1-2 hónapra terveztük ezt..
Első 3 hónapban egy másodpercre nem jutott eszembe az otthoni házunk, semmi nem hiányzott otthonról. Aztán ahogy teltek múltak a hónapok, azért ez is változott. 
Nem mondom, már el fogom tudni viselni azt a pár plusz métert minden irányban.
Lehet persze, hogy furcsa lesz először, hogy reggel nem arra kelek állandóan, 
- hogy beb@szom a kócos kómás fejem a fenti kisszekrénybe, vagy 
- hogy ha úgy tartja kedvem hetente is akár moshatok a SAJÁT!!! mosógépemben anélkül, hogy pénzváltót kéne keresgélni (25 centesek szerintem gyorsabb tempóban fogynak, mint használom őket), vagy 
- hogy a cipőinket nem egy bunkbed alá betolt dobozban kell tárolnunk, amelyben természetesen - ahogy a nagy könyvben meg van írva - csak azt nem találom soha, ami épp hirtelen nagyon kéne, vagy 
- hogy nem kell ecpeckimehecc-el kiszámolnom, hogy a kávéfőzőt vagy a toastert rakom el ahhoz, hogy főzni tudjak az uszkve 2 centis konyhai munkapulton, vagy 
- hogy nem kell Ivánt folyton letiltani hol a furulya gyakorlásról, hol az ABC énekléséről fennhangon akkor, amikor a bátyja tőle jobbra 2db centivel épp zoom on beszél a tanárhoz, és az apja tőle balra 2 centivel conf callban heggeszti a szervereket remote. 
Próbálom a lehetőségekhez mérten lekötni a kicsit. Sokat olvasunk, de mivel 2 hónapra indultunk, ezért annak megfelelő könyv állományt hoztunk magunkkal, amely könyveket rongyosra, ismétlem : RONGYOSRA olvastuk már. A gyerek már rámszól, ha a vesszőt nem jó helyre olvasom és lássuk be, még a Szélkirálynőn sem izgalmas százhuszonkilencedikre utazni, amikor nagyon jól tudod már, hogy Rumini hogy keveredik ki az Orom szigeti veszélyes kalandból....
A lego még egy megmentő, életében ennyit nem épített, mint elmúlt fél évben, dehát nyilván ezt is megunod egy idő után..
Szóval nem egyszerű a nem egészen 5 évest úgy lekötni délelőtt ( Áron is Árpi hajnal 5kor kezdenek), hogy halkan is legyen és értelmes dolgot is csináljon. Ha nincs más megoldás, na akkor a tabletet hívjuk segítségül, de annak kettőnk közül csak Ő örül...
Szumma szummárum nem fogok megsértődni, mikor bekanyarodunk a Kings Charter- re! 
Szerző: Nikili  2021.04.26. 01:53 Szólj hozzá!

Ezt is megcsináltuk! 

Mint említettem, folytattuk az utunkat északnak. A következő célállomás előtt útbaejtettünk egy State Beach boondock kempinget egy éjszakára. Nos, az út ide hogy is mondjam, egy hangyafaszányit kacskaringós volt. I MEAN BRUTÁL KACSKARINGÓS!!
DE jelentem mi a magunk 4 tonnájával méltán álltuk a sarat. Finoman, óvatosan, a kormányt meglehetősen aktívan forgatva haladtunk, miközben természetesen minden mögöttünk gyülekező személygépjármű vezetőt elengedtünk a legelső félreállási lehetőségnél.
Itt meg kell jegyeznem, hogy előbb említett szgj vezetők másodoercig nem tapadtak a seggünkre, nem dudáltak de még csak nem is indexeltek vadul balra  (az M7 en ez a 'kedvencünk'...), csak udvariasan kivárták a 'sorukat'. Hihetetlen nem, hogy így is lehet vezetni...
Az út végén várt minket az újabb csoda. Meseszép tengerparti kempingen töltöttük az éjszakát. Egyetlen apróság árnyékolta be csupán a helyet, maga az árnyék. Ezt a kis részét a partnak amolyan örök homály fedi, konkrétan fullköd volt végig. Egy két napra kimondottan különleges, további ködös percekre azonban én nem vágyom. Szóval egy éjszaka kb pont elég is volt nekem. 
Azért időnk így is volt megcsodálni a fekete homok tengerpartot a maga egyedi sziklaformációival.
Ma, azaz vasárnap délelőtt fiúk elugrottak a nem messze lévő seaglass beach-re, ahonnan fejenként 2 zsák tengeri üveggel tértek haza. Utána gyors ebéd (rakott krumpli ezúttal) és már haladunk a jávor szarvasok birodalma felé, továbbra is észak az irány!
Szerző: Nikili  2021.04.19. 01:49 Szólj hozzá!

Szerző: Nikili  2021.04.19. 01:36 Szólj hozzá!

Ismét roppant kellemes kempingbe érkeztünk., ahol óriási területet mondhattunk magunkénak a gyönyörű Yosemite Nemzeti Park bejáratától mindössze fél órányira. 

Kedves idős úr volt a tulajdonos, aki viccesen megjegyezte érkezésünkkor, hogy ha bacont tervezünk pirítani a kinti konyhánkban, számoljunk az illatokra érkező barna macikkal..de rögvest meg is nyugtatott, hogy ne aggódjunk, nem bántanak, csak hát a sült bacon az sült bacon...Szerencsére nem mesélt további történeteket, gondolom olvasott a riadt szemekből...
Azon a héten nem volt baconos tojás! 
Yosemite-ben sajnos sok túrahely le volt még zárva, lévén havas jeges még a fentebbi rész, de lent a völgy azért kárpótolt sokmindenért! 
Csodálatos vízeseseket láttunk, egyiknél esőkabát, másiknál fürdőruci kellett. A fiúk még vizicsúszdázhattak is, az egyik vízesés annyira lankás volt. Igazi nyári meleg kényeztetett minket, és nem, medvét végül nem láttunk. Azért a bear spray ott fityegett mindannyiunk hátizsákján. Igaz, leghalványabb elképzélesem sincs, hogyan is használnám, ha mondjuk frankon kicsit megveregetné a vállam egy barnamaci...de erre szerencsére nem került sor (egyelőre! mondaná gondolom a rutinos kempingező..)
Volt láblógatós délutánunk is, sörfagyihumusperec székek és távcső, ezek voltak a kellékek. Ha már mi soha nem jutunk fel a híres El Capitan csúcsára, legalább végig drukkoltuk azt az 5 falmászót, akik épp előbb említett sziklafalon harcoltak a gravitációval...Félelmetes volt még távcsövön keresztül is...Ezt a napot megkoronáztuk egy kerti mozizással. Mert Ancsiék mindent is magukkal hoztak. Kivetítő vászon ésatöbbi...
Persze, hogy a 'Free Solo' -t néztük!
Másnap reggel bográcsban sült a hagymás tojás, szigorúan bacon nélkül, ezzel megkoronázva a Yosemite Ridge-n töltött egy hetünket!
Azért nem búcsúztunk végleg, hiszen Half Dome nélkül a Yosemite olyan, mint a tojás bacon nélkül ugye. Nem az igazi!
ITS A MUST! Half Dome-t muszáj megmászni PONT FELKIÁLTÓJEL.!
Nos, ahogy az amerikai mondja Bye for now and see ya later!
Most hova is? Ja igen : Golden Gate és minden, ami azzal jár...
Szerző: Nikili  2021.04.17. 23:31 Szólj hozzá!

És végre 5 hónap után elértük a Várva Vártat, az Imádottat, a Legelkáprásztatóbbat...a NYUGATI PARTOT! Szavakba nem mindíg egyszerü önteni a természeti látványokat, amelyek nap mint nap elénk tárulnak, így nem is ragozom tovább. 

West Coast is  T H E   B E S T! 
Pacific Dunes kempingben töltöttünk egy újabb hetet. Érkezéseink és leparkolásaink részleteiről nem igen szoktam beszámolni, ám ezúttal kivételt teszek. Miután behajtottunk a kempingbe, Ancsival beszaladtunk az office-ba becsekkolni, majd indultunk is a nekünk szánt site-ok felé, amikor jött a DÖBBENET! 
'Ne basssz!!! Ezek biztos, hogy rv site-ok? * Gyerekek ide meg a truck se biztos, hogy befér!? * Manci vigyük arrébb azt a picnic tabel-t, bár lehet ezt a pálmát is ki kéne vágni... * Nem fogjuk tudni kitolni a slide out-ot...!?'
Ilyen, s ehhez hasonló mondatok repkedtek beparkolás előtt, alatt s után.. 
Ilyen szintű szűk lakókocsi parkoló helyünk még nem hogy soha nem volt, de nem is hittük, hogy létezhet....Konkrétan karnyújtásnyira voltak tőlünk a szomszédaink. De a pálmát meghagytuk, mielőtt bárki aggódna...
Kezdeti beállási izgalmak után elindultunk felfedezni a környéket, lévén még napos világos volt. Nem hazudok, pontosan 17 lépés után lefostuk a bal majd rögvest utána a jobb bokánkat és tátogva kapkodtuk a fejünket, tekertük a nyakunkat és meresztettük a szemünket, amelyeknek alig bírtunk hinni. 
Azonnal megértettük a site-ok méretének okát s egyúttal elfeledtünk minden kényelmetlenséget, amelyeket előbbi okozott!
Csak gázoltunk mezítláb a homokdünékre fel majd le, míg egyszer csak BAAMM megpillantottuk a Csendes Óceán hullámzó önmagát.. Gyönyörű volt!
Egyetlen egy apróság vetett némi árnyékot az élményünkre. Ciklon erejű szél lobogtatta kinek a haját, kinek a lábszőrzetét. Később megtudtuk, ez kb minden délután így történik. És tényleg..másnap reggel az óriasi homokozóba írtuk az ABC-t Ivánnal, miközben egy szél fuvallat nem sok, annyi se volt. Már épp terveztem rálesni órámra, mennyi lehet az idő, mikor PIFF, mintha bekapcsolt volna valaki egy gigantikus hajszárítót, és láss csodát: dél múlt pár perccel...
Kirándulások itt sem maradhattak el!
Munka és suli végeztével autóba pattantunk, és irány  Szent Simon, avagy a fókák! Asszed viccelek, pedig nem! 
A helyszín: Elephant Seal Viewing Point. Hát ez egyszerűen beszarás volt. Fóka anyák s kicsinyeik a parton heverésztek százával és mi csak álltunk ott és dörzsölgettük a csipás szemeinket, majd annyit tudtunk ismét kinyögni 'B@d meg! Caliban MINDEN IS VAN!!!' 
És tényleg! 
Kirándulásunk során egyébként volt szerencsém azt is megtudni, hogy fókalány se akarok lenni.. Egy életen át mást sem csinálnak, mint terhesek, szülnek vagy szoptatnak. S ahogy végre bemenne szerencsétlen anyu úszkálni egyet az oceánba, hát nem azonnal elkapja őt megint egy suhanc??!! Csak belegondolok és már egy üveg száraz fehér után nyúlok....
Mielőtt végleg búcsút vettünk a dűnéktől, egy gyors homoktalanítást azért lezavartam, s irány a 'Forma1'! 
Laguna Seca már várt minket a maga szellős, kellemes parkolóival. És most jön a cseresznye a habon. Ez a kemping egy profi autoverseny pálya saját kempingje, és minden nap verseny! Mondjam vagy nyilvan való?? Árpád, Miklós plusz összes elemistànk sörrelborralfantával (ki mivel) poopcornnal kézben csápoltak ugráltak a kemping székből/re a 'ÉS A TESLA VEZEEEEEEEEEET, TESLAAAAAAAAAA IGEEEEEN' valamint ehhez hasonlókat kiabáltak! Ja igen és OF COURSE hogy a Tesla nyert!!! 
Hétköznapokon, ahogy munka és suli engedte, azonnal autóba pattantunk és száguldottunk is az 1es úton. Ahol egyébként 5 méterenként muszáj megállni, mert komolyan úgy érzed a 23455.fotód után is, hogy még nem készítettél eleget. Rabul ejt egyszerűen ez a part...Azok a leírhatatlanul gyönyörű szikla formációk közvetlen az óceán partján, de sokszor bentebb is, komolyan ebből sosem elég, ezt a látványt nem lehet megunni! Abszolut Hawaii-ra emlékeztetett, dehát mondom, Caliban minden is van!! 
Közben persze az Easter Bunny-t is nagyon várták egyesek, s hogy hogy nem, jött, elrejtett és egyesek megtalálták. Igen, nagy volt az öröm és abszolut csokis a kéz/száj/meg minden kb. 
Az idei szódás locsolás azonban elmaradt...
Nem úgy a következő szállásfoglalás! 
Yosemite és macikák, úton vagyunk Hozzátok!
Szerző: Nikili  2021.04.12. 00:53 Szólj hozzá!

Vasárnap meghitt búcsút vettünk Meseországtól, és nekivágtunk Sequoia-nak, de előbb mégmeghódítottuk Sierra Nevada-t! Mint már említettem a mammut fenyők hazája volt az uticélunk, s lakóhelyünk egy hétre. És noha a távolság mindössze brutto 50 mérföld volt Alabama Hills-től (légvonalban), a hegy megkerülésével ez felkúszott uszkve netto 250-300 mérföldre és finom 5 óra kocsikázásra. 

DE sikerült még világosban megérkezni. Levertük a cölöpöket és utána gyönyörködni is volt lehetőségünk. Elképesztő volt ez a díszletcsere. A hegy másik oldalában lévő kopár sziklás, kaktuszos, sivatagos, halál völgyös kietlen csodából egyszerűen megérkezel a csupazöld pázsitos, narancsmandarinpomelos, pálmafás paradicsomba, majd feljebb mammut fenyős térdig érő havas hidegbe! 
Amerre a szem ellát narancs, mandarin, pomelo és citromfák a kemping körül. Aztán autokázol úgy másfél órát hegynek fel (számomra szörnyű) szerpentínen és égig érő mammut fenyők vesznek körbe miközben ropog a hó a bakid alatt.
Áron és én áldjuk a nevét egyébként, aki kitalálta a sick motion tablettákat. Kanyargós utak előtt ezt szoktuk ebédelni, különben ki tudja mi s hol köszön vissza... 
Nade vannak ám hétköznapok is:
Mivel az egy szennyes kosárra eső szennyesünk durván meghalatta az egy szennyes kosarunkat, nem volt menekvés, MOSNI KELLETT! Általában magàn kempingekben szok lenni mosoda, úgyhogy ha ilyen helyen vagyunk, visszük a tonna ruhát tisztulni. Mosás az egyik, amit a legjobban rühellek. Először is mindíg kifogy valami, mosószer, öblitő, színfogó kendő vagy a 25 centesek.. Másodszor meg, amikor 2 hétig nincs közelben semmi civilizáció, magyarul nem tok mosni, komolyan annyi textil összegyűlik, hogy a beach cartommal kell elvonszolni a mosodáig, ahol az összes rendelkezésre álló mosó és szárító gépet lerohanom, majd kurvára nem emlékszem, melyik mikor jár le, és mint a mérgezett egér, rohangálok oda vissza a trailer és a laundry között.. Szerencsére nem szokott tovább tartani mint 3-4 óra, mire elégedetten elhagyom az utolsó tiszta és száraz adaggal a mosodát. Márha nem felejtek az egyik mosógépben egy komplett adagot..(igaz történet).  Az ezután következő röpke 2 órás ruha hajtogatás, zokni párosítás már tényleg fel se tűnik..
Dehát kérem ez is része a 'full timer-kedésnek'.
Volt azért idő persze napozni, pihizni, kint főzni, kirándulni, hógolyozni, mammut fenyők lábánál nyakat kitekerni is!
Utolsó este gyújtottunk egy tisztességes tábortüzet. Előzményként egymást felhergeltük a szalonna sütéssel, úgyhogy 4 üzletet is megjártunk mire NEM leltünk sertés zsírszövetre, úgyhogy maradt az amcsi tepertő (bacon). Egész jól megoldottuk, csak azért is feltűzködtük a nyársra és láss csodát, isteni lett.
Az elmaradhatatlan bonfire desszert is előkerült. Természetesen én, mint az esetek 98%ban, most is szarrá égettem a marshmallow imat.. De lecsúszott így is S'Mores formájában.
Klassz volt ez a hét is, megint eljött a költözködés napja. Elrámoltunk, kiékeltünk, összecsatlakoztattunk s csak annyit mondtunk a végén : 
' Vamos a la Playa! ' 
California West Coast here we come!! 
Szerző: Nikili  2021.03.21. 22:51 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása