Múlt héten megkérdezte baráti társaságunkból egy pár, hogy van e kedvem hétvégén fagyit árulni - hútőkocsi/napernyő/szék? Övéké egyébként az egyik igen ismert fagyis cég!  Feladat: raktárnál találkozás egy kollégával, aki előttem megy majd egy kocsival, én meg egy kis teherautóval utána a helyszínre. Ott majd kolléga kipakol nekem, mindent a helyére, majd ott hagy, és este 6:30 kor értem jön. Akkor visszapakol, megint előttem megy, és érkezés a raktárhoz, ahol már Apa vár.

Gondoltam magamban miért ne, Anyuék még úgyis itt vannak, ilyet meg még úgyse csináltam :) ! Na most arról, hogy nekem egyedül kell majd vezetnem egy kisteherautót, arról a tárgy nap előtti estén értesültem , és kicsit szívenütött... :) Nem mondom, hogy szarul vezetek, de teherautót azért még sosem..és különben is, ez nem a mi autónk, tehát ha bármi baj van, akkor huha...sokkal nagyobb baj lesz..Szóval kicsit azért féltem enyhén szólva..

Node eljött a hétvége, Apával odamentünk a raktárhoz, és kolléga már ottvárt. Megmutatta a fagyikat, minden fontosabb infot elmondott, majd közölte, hogy mégsem ő fog előttem menni, hanem Ő. És rámutatott egy szimpatikus délamerikai srácra, nevezzük Rodrigonak. Rodrigo nagyot biccentett fejével, és közben fülig ért a szája. Mikor kértem, hogy ne menjen majd túl gyorsan, mert életemben még nem vezettem ilyen truck ot, akkor is csak mosolygott, és bólogatott. Na ott má valami gyanus volt, mire kedves kolléga mondta, hogy

"Ne aggódjak, Rodrigó egy szót nem beszél angolul"

Hu mondom, hogy megnyugodtam, én nem tok vezetni, ő nem beszél angolul..ANYTHING ELSE? :D

Azt már nem is kezdtem el mesélni, hogy természetesen a vezető szemüvegem meg otthon maradt....

Elindtultunk...hát azt kell, hogy mondjam, hogy a meggyőző erőm 10ből 10 et kell, hogy elérjen, mert konkrétan Ridrigo 20 al ment végig...Szerintem a sávváltást se nézte ki belőlem, mert már tényleg csak vészhelyzetben váltottunk sávot..Jót röhögtem magamban a magas truck vezetőülésén, miközben üresben gurultam Rodrigo után..

Na mondom, ezeket tényleg beszarattam..:D Viszont a lényeg, hogy tökéletesen tudtam követni száguldó Rodrigót a helyszínig, ahol tényleg kipakolt, mindent előkészített nagy kalandom kezdéséhez!

Hát fagyit se árultam még se utcán, se máshol..  de tényleg érdekes volt. még tanultam is valamit..most már akár le is tehetném otthon a "C" típusút :)

Azt a részt külön élveztem, hogy minden egyes mellettem elsétáló, vagy futó ember köszönt és mosolygott..Ez a hullám vajon elér e valaha Magyarországra??

Szerző: Nikili  2012.10.04. 06:28 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://amerika.blog.hu/api/trackback/id/tr474819112

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása