Imádom!!!! A meglepetéseket mármint! Borzasztóan kiváncsi fajtából való vagyok, és ennek ellenére, vagy épp ezért (??) imádom a meglepiket! És RÜHELLEM, ha elszólják magukat, meglepi okozói.

Október elején ismét vénebb lettem egy évvel, és Apa szörnyen jó murit eszelt ki nékem e nemes napra:

Ominózus előtti napon Apa ezt kérdi tőlem "Manci, holnap mikor végzel kb?", mire én azonnal ugrottam, mert biztos voltam benne, hogy megint elfelejtette, hogy másnap lesz a szülinapcsim, így nem épp a kedvesebbik hanglejtésemmel megkérdeztem, hogy mégis miért kérdi, talán má megint mennek Mártonnal gokárdozni, vagy sörözni vagy mi?

Mire Apa azonnal kapcsolt, hogy mi a bajom, és sandán vigyorogva lecsapta a magasra dobott labdámat "Semmi ilyen tervem nem volt. Veletek lett volna tervem, de akkor hagyjuk is.."

Nyilván megőrültem, mivel még kb 5 percig szivatott, aztán persze végül mondta, hogy akkor próbáljak meg sietni haza, Ő is előbb eljön bentről, és elmegyünk valahova..Hogy hova, az meglepetés nekem! :)

Na ez már tetszett, alig vártam a holnapot. Persze egész éjjel azon gondolkodtam, hogy mit is vegyek fel. Apától másnap azért még dress code ot is kértem, biztos ami sicher..:D

Nehezen, de eljött a másnap du, Dodóval már haptákba vágtuk magunkat, mire Apa hazaért, és azonnal indultunk is a Valahova! Egy ideig árgus szemekkel néztem az utcákat, hogy talán leesik, hogy hova visz minket Apa vacsizni, de minden lehetséges opción túlhajtott..Mikor már röpke 45 perce mentünk, és már gyakorlatilag kijöttünk Richmondból, és még csak akkor gyorsított rá Apa, finoman meg kezdtem az érdeklődésemet hovatartásunk iránt.. Főleg, hogy már gyereknek is fogytán volt a türelme, és persze kivételesen engem hátraültett magamellé. Kezdtem úgy érezni magam mint valami készátverés sóban...csak mentünk csak mentünk, gyerek má szétkiabálta az agyát :D Rühell autókázni sokáig.. "Anya, moszt akalok kiszállni+ Mondd meg Apának, hogy álljon meg. Anya mál nagyon éhesz vagyok, mikol élünk oda??? Apaaaa állj meg!" és ehhez hasonló vezényszavak/kérdések hangzottak el kb úgy 3 másodpercenként..

Apa meg csak kajánul röhögött...és csak annyit mondott "Nyugi Manci, legalább jól ki lesztek éhezve, mire odaérünk...minden szempontból.." :D

Na odaértünk...Hát ez az én drága férjem egy SZIPERSZUPER helyre vitt bennünket! Tengeri herkentyűs csucs étterembe. csak összesen három van belőle Virginia ban, hozzánk Williamsburg volt a legözelebb, így ott voltunk! 

Áron úgy ette két pofira a kagylót meg a ráklábat, mintha legalább 2 hete nem kapott volna enni :)

De én is , pláne, hogy ráklábat konkrétan mindhárman ott s akkor ettünk életünkben előszőr! Valami isten az a kaja.. :D

Minden isteni volt amugy, Apa meg ügyi, hogy ilyen klasszul eltervezte eztet!