Megint előző témához kapcsolódóan jelentkezem.
(Most ékezettel fogok írni, mert laptopról követem el a bejegyzést, háromszoros hurrá :D )
Sz.Tibi írt egy kedves kommentet, és feltett egy kérdést, hogy így 2 év távlatában mégis mit tanácsolnék mindazoknak, akik hasonszőrű nagy "lépés" előtt/alatt állnak?!
Nos nem akarok itt nekiállni okoskodni. A recept annyi, hogy NINCS RECEPT! Legalábbis nincs általános recept, amely mindenkinek megfelelő lehet!
El tudom mondani, hogy magunkkal kapcsolatban, mire jöttem rá, mi az, ami miatt eddig minden egész jól alakult.
Numeró ágyin: TOP TEAM!
Bővebben: Álompár vagyunk!
Még Bővebben: IMÁDJUK egymást!!!
Ennél is bővebben: MINDENT meg tudunk beszélni! Mindketten képesek vagyunk belátni, ha baromságot csinálunk! És ami még fontosabb ennél is, mindketten képesek vagyunk kimondani, hogy baromságot csináltunk, bocsesz! (ok ebben Apa kicsit azért még fejlődésre szorul, de dolgozik a témán :D Én profi vagyok ebben! NEM VICC :D)
Minden fontos döntésünket együtt hozzuk meg!
Ugyanazt valljuk gyereknevelés szempontjából!
Egyszóval az Élet számunkra legfontosabb területein teljesen megegyezik az értékrendünk!
Numeró dvá : HUMOR
Bővebben: HUMOR HUMOR HUMOR HUMOR HUMOR HUMOR (itt abbahagyom, nem akarok még két bejegyzést csak a "HUMOR" szócskával teleküldeni..az üzenet átment így is, gondolom :) )
Tudom, hogy megannyi bőrt lecimbáltam már erről a témáról, ezért nem is megyek nagyon bele most!
Numeró tri: (nyugi tovább nem tok oroszul számolni, ha egyáltalán eddig tudtam..): POZITÍV HOZZÁ ÁLLÁS és TÜRELEM!
Na ez hiányzott nálam az első hónapokban, de nagyon! Viszont ilyenkor lép be a numeró ágyin!
Most hirtelen ennyi jut eszembe, amit mindenképp említésre méltónak találok! Írhatnék még olyan okosságokat, hogy LÉGY SPONTÁN! :D Ami már önmagában egy paradox kijelentés, azaz felszólítás :D A spontanaitás valóban megóv soksok felesleges idegeskedéstől, de elég széles skálán mozog! Magunkat sem tartom épp túl karótnyelt merev típusnak, mégis kutya f@...a vagyunk ahhoz a párhoz képest, akik 2003ban kimentek Londonba egy koncertre...Még mindig ott élnek.. (megtörtént eset,Londonban élő haverunk társaságában van).
Meg nyilván gyerekkel más a helyzet az élet kb minden terén! Vagy épp nem..
Aztán még egy fontos dolog van, ami most jutott eszembe! Mielőtt kiköltöztünk, Apa mondott egy nagyon okosat (bár Apa mindig nagyon okosat mond <3). Emléxem azt mondta
Egy a lényeg Manci! "Mindegy", hogy mit döntünk, hogy költözünk e, vagy sem USA ba, Ami fontos, hogy miután eldöntöttük mit teszünk, 1000 % al amellett állunk ki, és abból hozzuk ki a legjobbat!
Asszem ez egy megfelelő végszó ehhez a bejegyzésemhez!
