Egy kedves megkeresés után úgy döntöttem, kicsit belemászok az elmúlt pár év részleteibe.

Ráérősen otthon ülős kismamaként kezdtem magam elszégyellni, hogy még mindig nem tettem eleget a Határátkelő kedves felkérésének. De most elszánt vagyok és nekirugaszkodom!

A terhességem nagy részét leírtam. Áron aranyköpési is be lettek vésve a nagykönyvbe, akarom mondani a blogomba. Szóval a lényeg meg volt :) és így ebbe most annyira részletesen nem is megyek bele.

Maga a szülés :USA ban szülni marha sok pénz, amennyiben nem vagy jogosult különböző szociális támogatásokra. Mi nem voltunk. Orvost már Áron születése után eldöntöttem, hogy soha többet nem fogok választani, így ehhez tartván magam itt sem tettem. Besétáltam a Virginia Woman’s Centerbe, és azt “választottam”, aki épp be volt osztva :) Egy aranyos fiatal doktornőm volt egyébként, aki szintén hasonló cipőben járt mint jómagam (nem, nem magyar volt, aki nyert a zöldkártya lottón pár éve, hanem simán csak terhes :D ) . A terhesség vége felé derült ki, hogy mégsem szülhetek majd abban a kórházban, ami a legközelebb van lakóhelyünkhöz biztosítási bonyodalmak miatt, de igazából én nem bántam meg. Azon környéken szültem, ahol korábban laktunk és nem gondolom, hogy bármilyen különbség is lenne a két kórház között. Itt minden kórház csillivilli 5+ csillagos szálloda.. Utolsó hetekben ajánlott egy úgy nevezett túrán résztvenni az adott kórházban, ahol szülni fogsz. Mi is kirándultunk egyet, megmutatták az egyes szülőszobákat, a gyerekosztályt meg már nem is emlékszem miket. Kaptunk csomagot, amiben el nem maradhatott volna az amcsik számára különleges fontossággal bíró hendszanitájzör se :)

Miután megnéztünk mindent a kórházban és eljött a nagy nap, semmi nem történt. Iván nem gondolta, hogy neki bárhol is jelenése lenne, ő köszöni szépen jól megvolt odabenn… Na Anya már nem egészen így gondolta idekinn… Akkora vagy mint egy kisebb hegy, gyomorsavad a szemeden folyik ki, menni bírsz ugyan, de levegőt venni már kevésbé..soroljam? Ja igen, én nem gondolom úgy, hogy ez egy áldott állapot. Ez terhesség a javából, ha engem kérdeztek :)

4 kemény nappal túllépvén a kiírt napot Iván megkegyelmezett… Persze, hogy este 10-kor kezdődött… Mer mé’ ne? :) És persze, hogy Árpi előtte 2 nappal kezdett a vadonatúj munkahelyén...Szóval este 11 körül be a kórházba, papírokat már előre kitöltöttük így azt nem kellett, és irány a szülőszoba. LUXUS, de tényleg. Egy vagyon volt, de meg kell hagyni az ellátás, az odavert! Vagy 10 kivetítő a falon, épp, hogy csak a kisujja mozgását nem mutatta külön monitor.. Szuper nővérek, szuper doki, tényleg csakis pozitívan tudok nyilatkozni még ennyi év távlatában is (most ezt kb úgy mondtam, mintha legalább 10 éve lett volna :)) )

Nővérváltásnál külön bejött a nővérke elköszönni, no meg Apából kiszedni fiu lesz e vagy leány :) Ami  a legjobb, kaptunk egy halálosan jófej, laza természetes doktornőt, aki amcsi könnyedséggel “the Giant Guy” nak nevezte Ivánunkat és közölte, hogy a töke tele van a biztosítási mizériákkal itt USA ban (Amerikai hölgy volt, aki háborul övezetben “szolgált”, és mindig azt látta el, aki rászorult, nem akinek volt biztosítása... :))) Imádtam, képes volt visszajönni, mielőtt hazament a munkaideje lejárta után, hogy megtudja, pontosan hány font is Iván :))) TÍZ VOLT  :D

Szülés alatt egyébként  a folyosón lévő kis konyhákból azt ettél, amit kívántál, Te is és a családod tagjai is.. Juice ok, snack ek, rendes kaják.. You name it..

Szülés után 2 napot kellett benn lenni, közben naponta választottam a menüből, hogy mit szeretnék reggeliebédvacsorázni. Jöttek sűrűn ellenőrizni hol engem, hol a gyereket. Most tényleg külön elnézést kérnék a férfi társaimtól, de muszáj leírnom.. Szóval a szoptatásról van szó.. Úgy látszik, hogy 8000 km re kellett megszülnöm a második kisfiamat ahhoz, hogy egy “szopónő” (Ez nem degradálás!!!! Mielőtt valaki megkövezne.. Édesanyám még mindig nem szokta meg a modern “szoptatási tanácsadó” kifejezést ) végre megtanítson, hogyan is kell szoptatni egy kisbabát… Ez konkrétan bearanyozta a következő egy évemet!!!!!!

Aztán 2 nap múlva hazajöttünk, Ivánka nagyon nyugis baba volt, mint annak idején a bátyja. Egy dologban nem lépett Áron nyomdokaiba, rossz alvó volt de nagyon. Sajnos ez eltartott egészen 16 hónapos koráig, amikor is úgy döntött, megint megkegyelmez…

Áron hála ég elég hamar belerázódott a bátyó szerepbe. Igaz az elején semmit nem tudott kezdeni Ivánnal, de ez persze idővel változott, javult.

A nyár forró volt, mint mindig, és kicsit lassabban telt, mint egyébként, és hiányzott, hogy nem voltunk otthon, de persze Iván kárpótolt minket mindenért :)

Aztán eljött az ősz, amint azt már említettem az első osztályos tanárnénink egy tündérke volt! Áron imádta, és én is :) Áronra semmi panasz nem jött, még a kistesó érkezése sem zavart be nála, aminek nagyon örültünk.

Csendben, éjjelente nem aludva telt el az első évünk, amely alatt szorgalmasan készültünk az állampolgársági vizsgára  :) 100 kérdésre kell tudni a választ, és kb ennyi. Lássuk be, nem kell hozzá egyetemi diploma, de persze angol nyelvtudás azért nem árt. Volt ott egy kicsit megtört afrikai uriember, akinek a tolmácsa vagy segítője csak ezt hajtogatta “If you dont start learning English, you wont pass the exam..” Nem vagyok benne biztos mondjuk, hogy ezt megértette a fiatalember… :O  mint ahogy abban sem, hogy hanyadik próbálkozása volt szegénynek..de megsajnáltam!

Na de a lényeg, hogy mi letettük, és Az esküt is :) Szívünkre rakott kézzel büszkén halandzsáztuk végig a “Pledge of allegiance”t… és érdekes, hogy cseppet sem éreztem magam kellemetlenül emiatt.. Kellett volna??? :D :D

Az eskünk épp akkor volt, amikor kedves Barátaink itt voltak látogatóban nálunk! Miután ők hazamentek, megkezdődött az iskola. Egyetlen egy tanár volt, akit nem akartam Áronnak, na sikerült pont Őt kapni! Majdnem sírva fakadtam aznap, amikor megtudtam.. S aztán amennyire rettegtem tőle és a szigorától, annyira áldom az eget, hogy Őt osztotta a gép! Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a tanárnénink (aki nem utolsó sorban Magyar származású és töltött kápin nőtt fel :) ) noha szigorú, Áront roppant mód jól kezeli! Volt egy kis “fizikailag úgy tűnik, nincs itt a gyerek” probléma, a tanárnénink konkrétan közölte velem, hogy nem is érti, hogy a viharba írja meg “A” ra a dolgozatait a gyerek, amikor elvileg nem figyel soha.. Jó mi?

Aztan a tanárnénivel kidolgoztunk egy klassz stratégiát az ő kezdeményezésére, és TADAAAM működött :) Áron szárnyal, válaszol, és nem is titkolja tovább, hogy figyel :)

Hát kérem ennyit számít egy jó tanár.. Dehát sajnos pár hét és Mrs Farmerstől is búcsúznunk kell :(

De ez egyben azt is jelenti, hogy jön a nyár megint :)))) és megint eseménydús lesz! Jönnek sogoromék látogatóba, majd megyünk megint haza.. De ne rohanjak így előre...

Miközben Mrs Farmerrel arattuk stratégiánk babérjait, közben tettünk egy kis látogatást Hawaii on.. Bezony ám.
2017 volt az ÉV, AMIKOR eljutottunk Hawaiira! Életem eddigi (és nem hiszem hogy valaha valami felül tudja múlni) LEGGYÖNYÖRŰBB helyszíne volt… Sokat írni nem is tudok róla, mert felesleges! Ezt tényleg látni kell! Amikor 2 órát gyalogolsz a 29C ben a porhomokban, amit egyfolytában a szél a szemedbefúj és odaérsz….istenem az egyik hidden beach hez...És NEM HISZED EL, AMIT LÁTSZ, mert ilyen nincs is… És a homok tényleg zöld és tényleg úgy érzed, hogy ha létezik mennyország, az csakis így nézhet ki...és amikor belépsz HILO n a vulkán Nemzeti Park körbeüvegezett központi épületébe és biztos vagy benne, hogy most a Holdon jársz igazából, ahogy eléd tárul a kráter a maga láva füstjével….majd továbbmész és várod, hogy Tarzan átlendüljön az egyik indán az őserdőn áthaladva méterekre a krátertől…de igazából miközben ott izzadsz, sajnálod, hogy nem hoztad a sícuccodat, mert fenn a legmagasabb hegy (10000 m magas, 6000m a tenger mélyén nyugszik) tetején akkora a hó, hogy nem hiszed el….

EGY CSODA, az volt!!!!

Hawaiit látni és meghalni….csak, hogy egy nagyon kedves barátosnémat is idézhessem..

És a Hawaii international reptérről nem is beszéltem :DDDD

Ha rajtam múlna, már össze lennénk csomagolva…:)

Hawaii után nehezen, de felocsudtunk, és visszarázódtunk a roppant izgalmas richmondi életünkbe :/ Árpi dolgozik, Áron iskolába, én meg csak úgy tengek lengek Ivánnal itthon. Szilvesztert azért tisztességesen megünnepeltük asztalon, konyhapulton, ki hol talált helyet. :)

Majd utána, csak, hogy ne unjuk magunkat halálra, gyorsan “megvilágosodtunk”.

Megnéztünk egy roppant érdekes dokumentum filmet (“Science of fasting” “A böjt tudománya” címmel) és teljesen meggyőzött. Olyannyira, hogy miután Édesanyám februárban hazament, másnaptól tartottuk életünk első egy hetes víz böjtjét. Ez így leírva oly egyszerűen hangzik, de megcsinálva.. Mámmámiá….Úgy, hogy mellette főzöd a kaját a kölköknek, mert nekik csak kell enni..Nem mondom, hogy egyszerű volt, de megérte, NEM IS KICSIT! Árpi vérnyomása majdnem helyreállt, az én évtizedes nyaki problémám klasszisokkal jobb lett..stb stb

Amúgy most írhatnám, hogy ez itt nem a reklám helye, de bakker AZ ! Úgy vagyok vele, ha egy ember egészségét megmentem ezzel, már megérte! Aki teheti,  kérem szépen nézze meg a dokumentum filmet! Mindkét nyelven megtalálható a jútubon!

És most itt vagyunk, május vége, és egy számomra nagyon kedves magyar család leköltözik Tampa ra. Milyen igazuk van mi? :D

Mostanában elkapott, a költözési láz :) Persze egyelőre nem követik tettek a kalandozást. De valóban el el játszok a gondolattal, hogy a fennmaradó néhány évet nem itt kéne lehúzni.. Richmond jó is volt szép is volt, de elég is volt, ha úgy alakul…

Na de előszőr is várjuk egy másik kedves magyar család érkezését, ahol pont egy évvel idősebb az első fiúgyermek (de egyben negyedik csemete) a mi másodikunknál. Úgy, hogy gyorsan tartunk is egy dupla szülibulit :) Amolyan csobbanosat..

S akkor innentől folyt köv isten meg az összes szentek engem úgy segéljen(ek??) :)