3 évvel ezelőtti újévi fogadalmam az volt, hogy megírom az azelőtti két évet dióhéjban összefoglalva. Most nem fogadtam meg semmit, viszont azt ígérem betartom! Gondoltam leírom a jelen pillanatot, s azt, ahogy azt megéljük mi négyen. 

2020 januárt írunk, s mi még mindig itt lakunk Richmondban idestova 8 éve. (Ezt lehet, hogy azért írtam így, mert gondolatban már régesrégen leköltöztünk melegebb éghajlatokra...)

Szóval jelen pillanatban rendelkezünk egy "angyali" (jah nem ) háromésfélévessel és egy "komoly" (jah ez sem..) kilencésfélévessel. 

Mint már említettem még mindíg Richmondban lakunk, azonban egy másik házban. Tavaly nyáron úgy döntöttünk, hogy neighbourhood ot (lakópark) váltunk. Ahol eddig laktunk, azzal sem volt semmi gond, azontúl, hogy kb halott volt...csupa idős házaspár lakta, gyerek egy szál se és nem volt semmilyen közösségi sport vagy egyéb létesítmény.

Ahol most lakunk, itt sok a fiatal és vannak közösségi medencék, klubház (ahol bulikat rendezhetsz), fitness terem, tenisz-, kosár-, foci-, strandröpi- stb pályák. Előbb említett helyeket természetesen korlátlanul térités mentesen használhatja minden itt lakó. Nyáron egy potom összegért profi szuper intenzív (edzés minden nap) úszotanfolyamon (un. swimteam) vehetnek részt az itteni gyerekek. Szóval mindent összevetve jó döntést hoztunk.

Most egy kicsit arról, hogyan is érezzük magunkat így 8 év elteltével itt az USA ban. Az igazság az, hogy egyre jobban. Kicsit bővebben...

Vannak dolgok (nem rosszak), amiket az ember elég hamar meg tud szokni, sőt tovább megyek, rövidke idő leforgása alatt természetesnek vesz és mondjuk ki : elvár. Nos ezek a dolgok baromira tudnak hiányozni, amikor hazalátogatunk. Ami ijesztő számomra, hogy egyre több dolog s egyre jobban hiányzik, amikor otthon vagyunk, pedig isztibizi imádunk hazamenni és meg is tesszük minden nyáron! Nem életbevágó dolgokról beszélek, csak amolyan minden napos kisebb gesztusokról. 

Például minap vettem pár csomag spárgát a helyi tecsóban. Hazavittem majd tudományosan lepattintottam róluk egyesével a nem kívánatos szár részt röpke sok perc alatt majd mohón, kizárólag a család érdekeit szem elött tartva (biztos friss e a termék?! (Hu de gáz zárójel a zárójelben..szal imádom nyersen amúgy))  leharaptam a felét az egyik zöld ágnak. Ekkor végignyilalt bennem a ráeszmélés... EZ KESERŰ BAZDMEG! Úgy köptem ki mint ahogy a gyerek SOHA a csokit..

És most jön A Dolog . Azon kaptam magam, hogy a megcsonkított társakat szépen egy csomóba kötöttem és visszahelyeztem a hűtőbe...eszem ágában nem volt kidobni, nyilván visszaviszem, hisz fogyasztásra nem alkalmas... Jo háziasszonyhoz híven persze pár napig pihentettem és persze a számlát is már rég kidobtam, mikor eszembe jutott, hogy vissz kénemár vinni.

A fiatalember az ügyfélszolgálatos pult mögött mosolyogva és rengeteg "elnézést kérés" közepette mimdenféke számla hiányában természetesen azonnal visszaadta a pénzt! Mindeközben én egy cseppet sem éreztem magam kellemetlenül. Azt gondolom, itthon csak simán kivágom a szemetesbe..

Tudom ez csak egy apróság de az ember mindennapjait sok sok ilyen kis apróság teheti szebbé vagy kevésbé szebbé. Egyre jobban kezdem úgy érezni hogy a mindennapi élet egyszerűbb itt mint otthon. Természetesen ez csak az én szubjektív véleményem. És mindezzel együtt minden évben alig várjuk a nyarat amikor hazalátogathatunk!! 

/Ami sajnos idén nem hiszem hogy meg fog történni rajtunk kívül álló okoknál fogva. ( erről a jelen helyzetről majd talán kicsit később... úgy három négy év múlva ) /

Egy másik dolog, ami szintén nagyon tud hiányozni, amikor Magyarországon vagyunk, az a Mosoly  . Nevezzen mindenki őrültnek, de esküszöm, hogy kellemesebbé teszi a napomat hogy bárki, ismétlem bárki szembejön velem bárhol, egészen biztosan rám fog mosolyogni és én pedig egészen biztosan viszonozni fogom azt! Tavaly nyáron, mikor édesanyámmal és a fiaimmal elmentünk pár napra Egerbe, jó amerikai magyarhoz méltón úton útfélen vigyorogtam bárhol bármikor bárki szembejött. Viszont mosolyt nem, ellenben "ez tuti nem normális" pillantást annál többet kaptam... ezek az emberek nyaralni voltak abban a szállodában így duplán nem értettem miért annyira szomoruak... A szálloda recepciósai sajnos szörnyen udvariatlanok voltak, egyetlen kivétel az egész hotelben a szoba asszomyok voltak! Tényleg kedvesek, segítőkészek voltak és végig mosolyogtak ránk.  Tudom ez sem a világvége ez is csak amolyan apróság ami vagy szebbé vagy kevésbé szebbé teszi a napomat...

But at the end of the day (ahogy az amcsik mondják) ezek a kis apróságok teszik ki életünk jelentős részét! 

Azt gondolom elég is ez a két példa nincs semmi szükség tovább ragozni ezt a kérdést.

Kicsit fentebb említettem hogy gondolatban már réges régen melegebb éghajlatra költöztünk..  Nos akkor ezt is kifejtem egy kicsit bővebben.

Imádjuk a havat és a kellemes hűvöset azon az egy héten keresztül, amíg síelni vagyunk.  Az év maradék 358 napján viszont sem ez sem az nem hiányzik egy hangyafaszányit sem. Erről már sokat beszélgettünk a férjemmel és egyre közelebb kerülünk ahhoz a végzetes megállapításhoz, hogy ezen bizony csak mi tudunk változtatni...Mégpedig úgy, hogy egészen egyszerűen melegebb éghajlatra költözünk. Három állam játszik ebben a versenyben. Hawaii/California/Florida. Hogy végül nyerni fog e valamelyik, s ha igen, akkor melyik...??!!

És akkor most jöjjön az aktuális hónap...2020 szeptember...

Utaltam rá, hogy sajnos idei hazalátogatásunk nagy eséllyel el fog maradni és ez úgy is lett. Covid, mint azt gondolom mindenki otthon is tudja, tarolt USA ban (is). Szerencsére minket nem ért még utol  s nem bánnám, ha ez így is maradna! 

Júliusban jött a hír, hogy Áron tanulhat online szeptembertől. Ez megyénként valtozó, hogy a sulik hogy operálnak. Nálunk lehetett választani full time facetoface vagy full time online között. Mi utobbit választottuk. Azonnal kûldték is postán a vadi új chrome book ot a gyerekeknek. Online tanulóknak heti kètszer térítés mentes reggeli&ebéd osztás van, valamint az arra rászorulóknak internet előfizetes hozzájárulás. Szerintem elég korrektül gondoskodnak mindenkiről...

Ez egy ilyen év lesz, és véleményem szerint probálják a maximumot kihozni belőle, méghozzá nem is rosszul...

Mindeközben úgy döntöttünk, iskoláink példáját követve mi is kihozzuk számunkra a maxot ebből a faramuci helyzetből és álmodtunk egy gigantikusat... Beruháztunk háromezer kg-nyi kalandboldogsàgöröm-re, vettünk egy travel trailert

Hamarosan indulunk, amiről természetesen Ti is értesülni fogtok! És innentől megeshet, hogy le sem lehet lőni majd �