Pár hete táborozhattunk ott, mikor kinézve az ablakon öklömnyi hópelyhek szálldostak szabadon. Hihetetlen volt, de megtörtént. A fiúk konkrétan ugráltak örömükben ( én már kevésbé) és 4 perccel később már kinn építettük a hóembert, hókutyát, igloo-t, és persze gyártottuk a hógolyókat (hurrá)... 

Másnap Sedonában tovább folytathattuk a hóangyal, a hóhegy és a fene se emlékezik már hómicsodák gyártását..A kölkök úsztak a boldogságban, talan mi is?! Najó, boldog gyerek boldog Anya...vagy hogy..

Már majdnem letelt az egy hónapunk, amikor megint urrá lett rajtunk a bizonytalanság, hogy milyen irányba is kéne indulni. Úgyhogy hirtelen felindulásból még egy hónapra beinvesztáltunk, akkor már vérszerzőssel megesketve magunkat, hogy március elején, ha törik, ha szakad, ha havazik (!!??), akkor is tovább állunk! 

Közben jött a hír, hogy Árpi, mint egészségügyi cég munkatárs, megkaphatja az oltást már. Így összekötöttük a kellemest a hasznossal, s Phoenix ből hazarepült (Richmondba) oltakozás végett.

Szerencsére Phoenix sem volt túl messze tőlünk, úgy bő egy órányira. 

A másik helyszín, ami szintén elérhető távolságban volt a kempingünktöl ( és túl csábító ahhoz, hogy kihagyjuk!! ), a Grand Canyon. Így eldöntöttük, hogy márpedig mi belógatjuk a csupasz lábfejeinket a nem épp meleg (még nyáron sem melegszik fel jobban, mint 11C nál) Colorado folyóba!

Kihasználtuk hát a Sedona melletti egy helyben csücsülést, és nekivágtunk a 25 km-es Grand Canyon South Rim Kaibab - - Bright Angel túrának.

Mielőtt bárki hősként/őrültként gondolna ránk, NEM, nem vittük a 4.5 és 10.5 évest magunkkal. Elbarteleztük Anikóékkal :).

A/ hétvégén Ancsiék vágtak neki, B/ héten mi.

Hát hu, nem is tudom szavakba lehet e önteni azt a röpke 25 km-t/10 órát/41ezer lépést/1500 m szintkülönbséget (!!!!!)/lélegzet elállító látvány sorozatot és szint emelkedést/ indiánok építette utakat/ a 30 öszvért, akik mellettünk haladtak el/a Colorado gyönyörű smaragd zöld színét...??!! Szerintem nem! 

Minden esetre MEGCSINÁLTUK, hajnali 5kor indultunk autóval, hogy a 7:30as South Rim busz járatot elérjük a Grand Canyon- nál, ami a túra útvonal kezdő pontjához vitt. Az autónkat a busz megálló melletti parkolónál hagytuk. (GC egész területén ingyenes természetesen a túrista busz járat.)

A buszt elértük, így 8kor már óriás léptekkel haladtunk a -9C ben Kaibab trail-en, lefelé a folyó irányába, a canyon mélységes bugyrába. Ez 3 órát, 1500 méter szint süllyedést és 30C emelkedést vett igénybe, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy egy órácskát lopunk magunknak, s leheveredtünk egy kis száj tátásra / ominózus láblógatásra a folyó partján. 

A textilt egyébként már korábban ledobtuk, s plusz súly formájában cigöltük kb onnantól végig..S mikor azt mondom 'súly', akkor komolyan beszélek. Őrjítő nehéz volt a hátizsákunk..Sídzseki, sípulcsi, kesztyű, sapkasál, cipő hólánc (röhögsz, de kellett a hike végén, a túlsó oldalon még 10 centi vastag jégréteg várt ránk a túra uccsó 5 kilóméterén), 3 liter víz, 3dl electrolytes, 3 dl coke, energia bar-ok stb..és mèg kurva túra botokat is vittünk...Utolsó 4 elemnél durván elszámoltuk magunkat. A vízből jó, ha fél litert sikerült letuszkolni, az electrolyte- ot egy korty után, melyet majdnem hányás követett, a természetben el kellett engedjünk... (kiöntöttük a picsába), a fejenkénti 10 db energia szeletből (elképzelni nem tudom, mit akartam elérni a csomagolással????) pedig 2öt bírtam legyűrni...

Ennyi a hátizsák tartalmi részleteiről.

Most kanyarodjunk vissza a canyon aljába. A folyó parti ejtőzés után felszívtuk magunkat s már szeltük is a homokos utat a Bright Angel túra útvonalon felfelé. Ez már azért kevésbé volt gyalog galopp. Úgy is fogalmazhatnánk, kifingtunk rendesen a végére! 6 óra alatt értünk fel, és nem mondom, hogy nem kakopdtuk a levegőt, DE bármikor újra csinálnám!!!

Életem HIKE-ja volt! 

Nos, mialatt Árpádot beoltották,  a Grand Canyont megjártuk, California kinyitotta kapuit. Így nem volt kérdés számunkra, hovatovább!!