Aztán valahogy eltelt a szörnyű három hónap, és jött a release...jaj az isteni volt kb 5 napig, amig rá nem eszméltünk hogy még mindig nincs állása Árpinak, lové meg csak fogy hogy, rohadjon meg..Amit otthonról terveztünk hogy 6 hónapig simán el leszünk mindenféle bevétel nélkül, nos ez már látszott hogy nem tartható.

Igy utolag mar persze en is maskepp latom, hiszen mint Anya teljesen megertem! Szornyu lehet megelni, hogy ilyen tavolra szakadnak toled a szamodra legfontosabb emberek. Csak mivel mindenki feszult volt, nehezen toleraltam en is, Anyu is.

Nade visszatérve ránk..má reménykedtél mi?hogy befejezem az emailt :DD
Velünk meg az volt, hogy én hisztis picsa lettem sokban Anyuék hozzáállása miatt,, részben meg  a bizonytalanság miatt...nonstop lelkifurdalással ébredtem, feküdtem..szar ám..ne probáld ki..felemészt! legalább is engem igen!

Szegény drága egyetlen szerelmem, az én Férjem, Ő volt az, aki kitartott. Aki bennem is a lelket tartotta..Aki nem adta fel, aki sosem mutatta, ha szarul van, ha kétségbe esett, hogy lehet hogy mégsem fog informatikus állást kapni? lehet hogy mégis elfogy a lovénk, és mehetünk haza?? sosem nyavalygott, Ő volt a mi sziklánk , Gyereké és az enyém! és most is az, és remélem még vagy 50 évig az lesz, (tovább nem akarok élni :) Bár Apa igen, Ő örökké szeretne élni, de ez egy másik blog lehetne :)

Szóval kb 2 napig jó kedvem volt, aztán megint depibe estem...APA MI A F***NAK JÖTTÜNK MI IDE???csak elbaltazzuk a penzt, senkit nem ismerünk itt kin, es kulonben is  meg egy q..rva zellergumot se lehet itt kapni...

Ilyesfajta monologjaim voltak, mondom úgy kb 3 naponta..és kb minden harmadik ilyen monolog után azért már az én birkatürelemmel bíró férjem  sem bírta, és "leteremtett" amiből persze egy kellemes kis veszekedés kerekedett, amitől meg a gyerek megijedt.. (nem sűrűn veszekedünk). És ez így telt kb még egy 1 hónapig onnantól hogy Anyuék elmentek haza. És akkor Apa felhívta egy régi régi ismerősét..nevezzük Bélának.

Mondhatni az életünk 180 fokos fordulatot vett . Béla egy rém segítőkész, nagyon rendes pasi, kb férjemmel egyidősek, itt él a családjával már jó régóta.  Apa még anno 2000 ben volt kinn USA ban, itt Richmondban, és onnan ismeri még Bélát..

Béla nem mellesleg egy 4 csillagos hotelnak az egyik igazgatója, és rögtön felajánlotta Apának a segítségét, és már másnap a hotel bárjában dolgozott Apa, mint bartender. Nem mondom hogy imádta, de végre bevételünk volt, így biztossá vált, hogy még egy darabig, de legalábbis aug közepéig (mert akkorra volt egy hazajegyünk) maradunk. Apa rengeteget dolgozott, sajnos ez éjjeli állás volt, dehát örültünk így is mint majom a farkának! Sokféle emberrel találkozott, érdekesekkel, szóval végülis tapasztalatnak sem volt utolsó. Pl beszélt egy figurával, aki Hawaii-n élt néhány évig, és ódákat regélt Hawaii ról. azt mondta, hogy ott "jó emberek" laknak. a szó szoros és jó értelmében! Azt mondta még, hogy ő a helyünkben odaköltözne, mert ott a gyerekünkből jobb ember lesz, mintha bárhol máshol nevelkedik..először kacagtunk rajta, de azóta én többször is gondolkodtam ezen..érdekes mindenesetre.. Azt mondta, hogy ott nem ismerik a zárt ajtókat (na nem mintha itt annyira ismernék..ahol mi lakunk, konkrétan minden második kocsinak van csak bezárva az ajtaja, de az ablakot már mi is mindig nyitva hagyjuk éjszakára is, meg kb mindig. Hamar hozzá lehet ehhez szokni..), és hogy valahogy az emberek hozzáállása az élethez más..őszinték, egyenesek, jószándékuak..a pasi szerint ehhez hozzájárul az elszigeteltség. Szerintem lehet ebben is valami.
Na de ezt csak egy kis intermezzoként említettem meg :)

Szóval egész jól érezte magát a bar ban is. A kollégája, nevezzük Jacknek, egy nagyon rendes fickó volt, egy nagyon becsületes, egyenes, rendes srác. nem egy 140 IQ ju, de jólelkű pacák, és Apát nagyon szerette, meg Apa is kedvelte! Béláról meg ne is beszéljünk, hát ő a jóság szobra :) komolyan !!! Még jó, hogy csomo magyar anno ÓVAINTETT az itteni magyaroktól...nem?

És persze azt nem mondtam, hogy Bélának elején már mondta Apa, hogy ő nyilván valóan IT állást keres , de most ez óriási segítség, ha dolgozhat nála, mert nincs bevételünk..És ugye, bartenderkedés mellett Apa folyamatosan keresett informatikus állást, és volt is jó néhány intejún, de sehol nem őt választották, illetve egyszer konkrétan felvették az itteni állami kincstárba...na az nagy durr volt :) csak nem fogták fel, amikor Apa mondta nekik, hogy  I AM NOT A CITIZEN, JUST GREENCARD HOLDER..persze, nem gond, okok..aha..nyilván gond!!!???
szép is lenne az állami kincstárba csak úgy felvennének egy csupán "zöldkártyást"..nyilván kell hozzá erkölcsi bizi stb..ezt meg csak államolgiknak tudják itt lekérni..na mindegy. szal az kútba esett..

Viszont az már egyre biztosabbá vált, hogy maradunk min egy évig, ha báros melója marad Apának ha nem, mert közben Béláék bevittek a társaságukba, EGY BAROMI JÓ FEJ MAGYAR BANDA!!! Mindenhova el kezdtek minket is hívni, szülnapi zsur, bográcsozás, grillezés, anyukákkal gyereksétáltatás (mert mindenki családos, és kb fiunkkal egy korú gyerekek vannak)
Ezt nem tudom leírni igazából , hogy mennyit számít. Ehhez ki kell költözzön valaki külföldre, hogy megértse a hazai társaság fontosságát! Az, hogy nekem van kit felhívni, hogy mizu, megyünk egy "just girls night out" ra? vagy hogy Apa olykor olykor elugrik fiukkal sörözni, billiárdozni..ez FELBECSÜLHETETLEN, legalábbis nekünk. Mi mindig társaságba járósak voltunk otthon is.

Szóval mivel döntöttünk, hogy maradunk, ezért amellett is döntöttünk, hogy hazaugrunk egy hónapra nyár végén. Apa már meg is beszélte Bélával, hogy lelépne nyár végén. És Béla mondta, hogy ok persze, semmi gond. úgy hogy meg is vettük a visszajegyet DC be. Szóval mindent lezsíroztunk, megvettük a jegyeket, lefoglaltuk a bérelt kocsit, amivel mentünk volna NYC ba a reptérre, majd 2 hétre rá Árpinak jött az email, hogy felvették IT melóra :DD

Hát nem mondom, mekkorát ünnepeltünk. Minden volt, kaja, pia, asszon, férj és gyerek :) ja igen, és persze jegyátírás, hiszen nyilván való volt, hogy nem fogják elengedni Apát 1 hét munka után 4 hét szabira :DDDD

Úgyhogy Anyuék meg úgy döntöttek, hogy akkor jönnek ők megint. Most épp itt vannak, és SOKKAL SOKKAL jobb a hangulat, mint fél éve..arra inkább nem is akarok emlékezni, bár még tudok sajnos.
Most mindenki nyugodtabb, azt hiszem ez a titok!

Anyu folyamatosan gyerekkel van, hála égnek Gyerek is rajtuk lóg! kb 5 perc kellett  Gyereknek, míg visszarázódott Nagyiékba :)) hala egnek!

Anyuék amúgy 5 hétre jöttek, totális pánikban voltam jövetelük előtti héten már, hogy jézus mi lesz itt 5 hétig..már 2 letelt, és még élünk :DDD sőt virulunk lehet mondani :)

Na a meló Apának: egyelőre jó, de semmi kihívás, dehát ezt sejtette is Apa, igazából itt a lényeg, hogy végre elkezdje építeni a US tapasztalatot, meg hát 2 szer annyit keres mint barosként..Pedig jóval áron alul "adta" magát oda, de még igy is bőven jól megélünk mindannyian belőle! szal én nem dolgozom, gondolom, ez kiderült ebből :) Ugyanolyan sorházat bérlünk mint otthon, kétszintes 2 hálós, igen szép környéken. nagyon szeretünk már itt lakni. ÉS Richmondot meg egyenesen már imádom, ahhoz képest hogy 3 hónapig nonstop köpködtem  a városra..nem rossz  nem? :D

Nahát ennyi van velünk :) dióhéjban, de ha gondolod majd részletesen is megírok mindent ;D
na ne szarj be :)
de most jól esett úgy egyben leírni..lehet csinálok egy blogot is, most kedvet kaptam :D


MÁS, SZOMORU TÉMA:
Apukám meghalt! Miután kijöttünk, pontosan 3 és fél hétre rá Apu elment..nagyon sokat szenvedett szegényem az utolsó 3 hétben..végig korházban volt, és nem mondom, hogy belül mi játszodott bennem..nem tudtam hazamenni a temetésére, nem tudtam ott lenni mikor haldoklott..ennek valamiért igy kellett e lennie? nem tudom, de rohadt egy érzés volt...
legközelebb karácsonykor megyünk haza, első utam Fonyodra a temetőbe fog vezetni...