Azt hiszem már vagy két hét is eltelt, hogy billentyűzetet ragadtam volna..Ez legfőképp annak köszönhető, hogy rettentő sok programunk van, és alig vagyunk itthon, aminek természetesen nagyon örülünk nem mellesleg :)

Jónéhány érdekes dolog történt, amiről kénytelen vagyok beszámolni, csak gyerekem ne szedné szét éppen a kiságyát...Általában napközbeni alvását használom fel öncélúan blogom terjedelmének növelésére, de gyerek nem mindig gondolja ezt így..Na de ez legyen az én gondom!

Gyerekem alszik, én már a második sörömnél tartok, és erősen össze kell szedjem a gondolataimat, hogy ne unjam szarrá magam, mikor visszaolvasom a bejegyzést :)

Múlt hét eseményei:

Kocsink sikeresen levizsgázott!

Majd áthívtuk M éket vacsorázni!Ari ragaszkodott hozzá, hogy hozzon valamit, így engedtem neki, hogy hozza M gerendanézőjét, mert ehéten fúrni akarunk a falba. Faházak lévén itt nem kezd az ember "csak" úgy méricskélni, majd fúrni, mert félős hogy jön a fal is :) Ami term gipszkarton mi más lenne. Szóval van egy klassz kis szerkentyű, amely pirosan világít abban a pillanatban, ahogy gerendát fog!

A vacsi szuperül sikerült természetesen! Leszámítva, hogy Mártonékat taccsratettem az előételemmel :))) valamint hogy megérkezésük előtt kb fél órával szétrobbantottam egy jénait természetesen a frissen kisült süteményem mellet... :D

Kezdem az előétellel:

Rólunk tudni kell, hogy brutál hagymásak vagyunk. És mivel előző napon egyeztettem Arival ezügyben, ami pontosan így zajlott "Ari, fokhagymával hogy álltok?", Ari: "LOVE IT" (válaszolta meggondolatlanul zöldfülüként). Na mondom ők a mi embereink, úgyhogy adtam neki. Előző nap úgy három fejnyi hagymát pucoltunk Apával együtt, lereszeltük, majd bele az olivába. Ennek a csodának egy napig kell állni, és ISTEN...Ha valaki szereti a fokit, akkor imádni fogja..

Az előétel azért nemcsak pácolt fokhagyma volt, csináltam bruchetta kat, sütőben kicsit rápirít, majd ezt mindenki kénye kedve szerint kenegethette fokival. Nos mi mindig nagykanállal szoktuk ejteni ezt a manővert, és ott már gyanúsak voltak Mártonék, amikor a kanál hegyére tettek kb 2 ezredmiligrammnyi adagot..Huha mondom skacok, vagy tesztek rá, vagy ne pazaroljatok :) Na mindenki el kezdte előszőr félénken, majd egész bátran kenegetni a csodaszert.

Jénai kálvária:

Gyorsan sütöttem baguettet előétlnek (bruchetta remember? ), dehát mondom mibe is kéne vizet önteni, hogy párában süljön a pékárum? ááááá megvan! :) Jénai :) Gyorsan vettem is a jénaimat (szerencsére a legkisebbet) , amelybe öntöttem is a langyos vizet, amely konkrétan 10 másodpercen belül robbant is :) Tudni kell, hogy nálunk, ha megy a sütő, akkor a tűzhely aljában tárolt edények brutális forróak...No hát, holtig tanul..Most már ezt is tudom, 200 C os jénaiba nem öntögetünk vizet..sem meleget sem hideget...

A legjobb az egészeben nem is a jénai, hanem, hogy a desszertünk is áldozatává vált..Ugyhogy desszert csapókettő..Azért Apa megkérdezte "Manci tudsz még csinálni ilyet?". Hirtelen nem tudtam, hogy a hozzávalók elegendőségéért, vagy a képességeimért aggódik?? De a nagy rohanásban bevallom tojtam rá, tettem a dolgom :)

Jelentem minden szuper lett, legalább is ezt mondták, ez a lényeg!

Vacsi végén gyorsan megbeszéltük, hogy másnap du 5-7 ig vigyázok a gyerekekre, mert lenne egy céges összeröfijük. VÉÉÉGRE én is segíthettem nekik valamit!
Mindennek ellenére imádtam a randit a három pasival (nekik két fiuk van). Természetesen mindenki ugyanazt akarta, csak fáziskéséssel :) A legkisebb Petike diktálta a legnagyobb tempót, alig múlt egyéves, de az a pacák..hát készen van. Na a lényeg, hogy szuperül telt a néhány együtt töltött óránk :) Gyerekem mondta a végén, hogy máskoj is jöhetnek :)

Ismerkedés:

Szintén múlt héten történt, hogy szokásos játszótéri almázásunk alatt egyszer csak ezt halljuk gyerekkel "Ne arra menj, előbb egyétek meg a szendvicset". Huha mondom, ennek se fele se tréfa (Férjem egyszer nyelvbotlásból így mondta, és ez velem együtt már örök életen át végig fogja kísérni :)) ), itt magyarok vannak. Mondtam Gyereknek, hogy egye meg az almát, telipofával csak nem állítok oda, hogy "Hello, mi is magyarok vagyunk. ööö jó az alma :) ". Gyorsan megettük az almát, kicsi hisztit is beiktattunk, aztán felkerekedtünk és nyóc paddal odébbálltunk, ahol már furcsán nézett ránk az anyuka, hogy mi a miért közeledünk ekkora vigyorral? Kiderült, hogy ők is itt laknak, neki amcsi a férje, kutató professzor. Nagyon aranyosak voltak, két fiával volt Ági. és mivel mi gyalogosan voltunk fel is ajánlotta hogy hazahoz minket! Ezt örömmel elfogadtam, mert láttam gyerekem szemében a fáradtság és egyben a mindennel szembeni ellenállás jelét..Dumáltunk egy jót, kiderült, hogy ő ismeri azokat a "nagy magyarokat" , akikkel sorban mindegyikkel beszéltünk telefonon, és sorban mind meghívott minket, hol grillezni nyár elején, hol teázni nyár közepén...no azóta is összejárunk..:) De Ági nem ilyennek tűnt egyáltalán!

Hozzáteszem baráti körünk SEM ILYEN!!! pedig már igencsak 12-15 éve itt élnek...

Szóval Ági normálisnak tűnt, mint mi. Kiderült, hogy egy évet épp otthon töltöttek a gyerekekkel, mert férje Francia országban kutatott egy évig. Lehet emiatt is, de lehet, hogy egyszerűen tényleg csak normális, de ő nem ígérgetett semmit! Örültünk hogy taliztunk, és mondtuk egymásnak, hogy ha majd úgy alakul, vagy van valami program jelzünk egymásnak! Emailt cseréltünk. Nos, jelentem már írt is, hogy mennyire örült, hogy taliztunk, meg hogy mi odamentünk hozzájuk stb stb ..Szóval már meg is beszéltünk egy randit :)  Szerintem tényleg nagyon örült, hogy összeakadtunk, főleg azért is, mert minél többet akarja, hogy a gyerekei magyarokkal legyenek! Érdekes egyébként, hogy mindhárom gyerek tökéletesen beszél magyarul, akcentus nélkül! Jó hallani az ilyet!

Gyerekem és a Y:

Csajok már elég régóta mondogatták nekem, hogy most már kicsit össze kéne szednem magam, és tényleg el kezdni leadogatni a gyereket, mert ezzel csak neki meg magamnak teszek jót! Szal már megéri!

Jelentem, összeszedtem magam!!!! Gyerekkel a héten kétszer is voltunk a Y ban, és jelentem a Fiam, az én drága csillagom az első 10 perces szenárió (brutál bőgés) után jászott, meg énekelt, és MOSOLYOGVA fogadott, mikor értementem!!! Hát ezt csak az érti meg, akinek van gyereke már! Nehogy bárki meg merjen sértődni ezen, de higyjétek el, így van! Pont leszartam az ilyet Gyerekem születése előtt.. A legjobb az volt, hogy előszőr, mikor értementem azzal fogad az egyik vigyázó  hölgy "Oh, I am so sorry, but i dont speak bolgarian. My parents do, so I have called them to ask for some words, but they were not there, I am so sorry." én meg csak pislogtam, ööö "we do not speak bulgarian"..és akkor fényderült, hogy mi Hungary bő jöttünk, rosszul informálta a másik hölgy, akinek külön mondtam, hogy Hungary :) Na a lényeg, hogy a gyerek így is úgy is jól érezte végül magát mondhatni..

To be continued..with Trick or Treat :)