Nincs cím, mert nincs konkrét téma sem!
Egy "csepp"ügy:
Múlt héten, csak hogy megint nem unatkozzunk Áron elkapta a "pink eye" nevű baktariális szemfertőzést! Otthon ha jól tudom kötőhártya gyulladásnak hívják. Ez egy sima szemcseppel kezelhető betegség, nem jár sem lázzal, sem letörtséggel. A huncutság a naponta 4x2x2 cseppentésben van! Nem tudom, kinek hogy reagál ilyenekre a gyermeke, hát a mienk nem jól..
Elképesztő harcokat kell vívni, gyakorlatilag mozgásképtelenné kell tenni, hogy be tudd adni neki a cseppet! Amennyiben én adom a cseppet! Mert amennyiben az Apja vagy Ms Tanja az oviban, akkor NO PROBLEM!!!! Nekem jön a duma, hogy "bisztosz hogy nem fekszem le Anya, bisztosz hogy nem fogsz nekem csepegtetni, mert én mál nagyon unom aszt, az okádék" stb stb.. így szép az élet nem?! :)
Szivat a tél:
Nem mondom, hogy szeretem a telet, mert utálom! De ami itt folyik már konkrétan felháborító!!! Idén télen néha nem tudtuk, hogy Alaskában vagyunk e vagy Miamiban? Elmebeteg módon váltakozik a hő napjainkban...Múlt héten konkrétan -18 C volt, KOMOLYAN, ma 20C. Szerintetek ez normális???? Persze Áron imádta, amikor -18 ban hullott a hó, szinte kint laktunk azon a pár napon! Szánkóztunk, hógolyóztunk, amikor melegedett az idő, hóembert építettünk, hóangyalkát csináltunk..Jó muri volt tényleg! De azért rohadtul jó lenne már Hawaii on vagy legább San Diego ban lakni...Szeretem a telet, a havat, a hideget azokra a napokra, amelyeket én kiválasztok utazásunkra , amikor síelni megyünk! Év többi napján köszi nem kérem!
"Menjen mál gyolsabban ez a balom alcu"
Avagy, vissza kell fognom a káromkodásomat! Pontosan egy hete "tiszta" vagyok/lejöttem a cuccról, és azóta azt vettem észre, hogy gyerek soha nem látott intenzítással építi bele mondanivalójába a szitokszavakat! Elképesztően jól használ minden kurva csúnyaszót :) Én meg kezdek belesüllyedni a James Riverbe...mert "munkám gyümölcsét" azért lehet mégis jobb lett volna, ha a varjak eszik le...
Mivel idén is tervezünk hazalátogatni, így gyorsan ki kell találnom valami mentőakciót...legalább az első néhány napot vészeljük át káromkodásmentesen, utána már rezzenéstelen arccal ráfogom a játszótéri gyerekekre/ a közértes nénire/az utca emberére/a buszsofőrre/a metrónál várakozókra stb megforduló :))
Azért szörnyű, hogy 3 napja se vagyunk itt, máris micsoda ocsmány beszédet hall a gyerek mindenfelől az utcán ahogy kitesszük a lábunkat a lakásból...És persze azonnal mindent megjegyez ;) Micsoda munka lesz nekem erről majd lenevelni... :D
Ringatózunk:
Legalábbis meg próbálkoztunk már egyszer vele! Mi otthon jártunk, amíg Áron még pici volt és imádtuk mindketten! Lévén, hogy mindannyian a bandából zenei sulit végeztünk, szinte mindenki játszik valamilyen hangszeren nonsense nek tartottam, hogy nem csinálunk legalább heti egyszer "énekórát". Nekem iszonyatosan hiányzik a rendszeres éneklés, kórus, zongorázás stb..Így hát nyakamba vettem a szervezést , azaz kezembe a telefont, és végig csörögtem mindenkit, hogy ki mit szól hozzá! Persze mindenki benne volt, így meg is szerveztük az elsőt nálunk! A bökkenő csak az volt, hogy a kölkök nem értették, hogy most hogyhogy nem lehet őrült módjára rohangálni, üvöltözni, sikoltozni, veszekedni, sárkányosat játszani, legózni, autózni stb stb..Úgyhogy meg is beszéltük, hogy legközelebb meg próbálunk valami semleges helyet, mondjuk a könyvtárat. Na az még nem valósult meg, mert azóta gyakorlatilag nonstop valamely kölök beteg volt..Remélem tényleg szívből, hogy összejön, mert ez pontosan annyira kell nekünk mint a gyerekeknek!
