Rég nem esett szó kedves barátainkról, Juliékról. Ha emlékeztek, meséltem, hogy annak idején megcsapta őket erősen a hazaköltözés szele, amely szél egy évre kb lenyugodni látszott, mígnem otthonról megkeresték őket egy igen kecsegtető állásajánlattal..
Na ezen a ponton szabadult el ismét a "Pokol" jó és egyben rossz értelemben...
Kezdetét vette egy várakozással együtt járó egészséges izgatottság, megfűszerezve rengeteg stresszel: Mi csináljunk a házzal?adjuk ki? adjuk el?és a bútorok?és a rengeteg cucc?és a kedvenc foodprocessorom???a barátokról nem is beszélve...?!
Ilyen és ehhez hasonló kérdések csaptak le percenként hol Juli, hol Sebi fejében. 10 azért 10 év, akárhogyan is nézzük, no meg KÉT gyerek, az KÉT gyerek, akárhogyan is nézzük.. Költözés "Á" ból "B" be sem egyszerű két gyerekkel, pláne, ha A stands for America and B stands for Budapest...
Sok dilemma után végül úgy döntöttek, hogy meg próbálják eladni a házat, ha nagyon nem menne a piac miatt, akkor marad a bérbeadás.
Itt nem úg megy ám az ingatlaneladás, mint otthon: felteszem az eladásra kínált ingatlant, majd jelentkeznek rá érdeklődők, míg az egyik megveszi...
Hohóó, itt kérem két dolog adott : a) birka amcsik, b) vérszomjas ingatlanosok!
És noha létezik "sell by owner", de amennyiben záros határidőn belül el is akarod adni a házadat, akkor jobban jársz a b) igénybevételével...
Az amcsik RETTEGNEK mindenkitől, aki nem ingatlanossal érkezik...HU
A lényeg, a lényeg, hogy Juliéknak egy különösen b) típusú ingatlanost sikerült beszervezniük, íly módon 10 db napon belül már contract alatt volt a házuk majdnem teljes áron!
Ez nagy szó, tényleg az! Igaz, ezért a "nagy szó" ért finom 6% ot le is csippent b) a vételárból, de mit lehet tenni..
Szummaszummárum a házat eladták Juliék, aztán nem hazudok a kocsit is kb 5 napon belül. Szóval valahogy tényleg úgy tűnt, hogy egyszerűen zöld lámpájuk van egészen Bp ig...
Sebi a gyerekekkel előrement mindezek után, hogy Julinak legyen ideje még a végső pakolásokat stb elvégezni, mielőtt végleg hazaköltöznek...
Hu de szar volt ezt kimondani sokáig, most már lassan kezdek hozzászokni, de még mindig amolyan felkavaró érzés, amikor Juliék felé kocsikázunk.
Sok gondolkodás volt azzal kapcsolatban is, hogy akkor próbáljanak e inkább minden nem mozdíthatót eladni itt, és a maradékot meg 100 bőrönd formájában hazacsempészni, vagy legyen egy nagy konténer és csókolom?!
Végül konténer győzött!
És eljött a nap...A ház eladva, üresen áll, 10 év összepakolva egy óriási konténerben és kész...ennyi... egy család végleg hazaköltözött!
Sokkal többet ebben a témában nem is nagyon tudok/akarok írni, esetleg személyes gondolataimat tudom hozzáfűzni röviden.
Itteni családok közül volt néhány, akik el nem tudják képzelni, hogy lehet ám jó is abban, ha az ember a családjához, a gyerekei unokatesójaihoz hazaköltözik. Én nem így látom, mint ahogy Apa sem.
Juliék jöttek, láttak, éltek, sokat tanultak magukról, egy másik kultúráról, nem utolsó sorban tökéletesen beszélnek angolul és nem mellesleg közben állampolgárokká is váltak. BÁRMIKOR ha később úgy alakul az életük, csak simán visszaslattyognak, ha épp úgy tartja kedvük.
10 év sok mindenre elég, előbb felsoroltakon túl még arra is, hogy rájöjj, hogy azért mindenhol jó, de legjobb OTTHON!
Nem akarok most itt tényleg szentimentalistába átmenni, de én 100% osan meg tudom őket érteni, noha BAROMIRA pipa vagyok rájuk, hogy ezzel mé nem vártak még úgy 8 évet :D
Viccet félretéve, nagyon fognak hiányozni, az utóbbi hónapokban gyakorlatilag egymásnál laktunk...Áron és Marcus nagyon nagy barátok lettek, dehát ahogy Freddy is megmondta volt a nagy igazságot
Show must go on...
