Tudom, már jó néhány hét eltelt az utolsó bejegyzésem óta!
Gyerekem épp alszik, aztán nézegettem az emailjeimól, egyszercsak kaptam egy emailt egy nagyon kedves Pártól, hogy "hiányzunk"! Hát köszönjük itt és most Nektek is, és MIndnekinek, aki így érez! Visszás dolog ez a blog írás! Az ember ugye nem midnig tudhatja, hogy magán kívűl egyáltalán olvassa valaki??? HÁt most már tudom, hogy igen, és nagyon nagyon jól esik, és az email is!! KÖSZÖNÖM!!
Nade akkor bele is csapok a lecsó közepibe, ahogyan szegény Apukám mondta volt..
Az Út..
Menjünk kicsit vissza időben! 2012 december 22 szombat: aznap volt a baráti társaságunkkal a karácsonyi banzáj (jelzem, CSAK miattunk, merthogy mi másnap már utazunk Mo ra), és kicsi fiunk úgy döntött belázasodik..nem is akárhogyan, 39 fokos láza volt...Az egy dolog, hogy lemondtam a karácsonyi bulit, azaz mi nem mentünk, de engem konkrétan elkapott a sírógörcs, amikor a gyerek a füléhez kapva ütöltött a fájdalomtól..és egyértelművé vált számomra, hogy fülgyulladás szerűje kell hogy legyen..Másnap 10 órás repülő út..RÉSZLETEZZEM a hangulatomat??? Apának el kellett menni a bérautónkért (mert azzal mentünk NYC ba, mert hogy onnan indul a gép BP re, vissza már DC be jöttünk) mire már hazaért, én már bőgve hívtam a dokit, és vártuk Apát, hogy mehessünk azonnal az ügyeletre a gyerekkel!
Hulla idegesek voltunk mindketten! Jézusom, most mi lesz????? Most mi lesz, ha nagy a baj, akkor nem is tudunk hazamenni...Jézusom, Anyámék mit szólnak??!! (nem hazudok, nekem ez volt az első gondolatom..) Mindegy, míg a dokira vártunk, megbeszéltük Apával, hogy ha a doki azt mondja nem ajánlja az utazást, egyyszerűen nem megyünk és kész! Minden és mindenki le van szarva!!!!!!!!!!! Kicsit megnyugodtam, ahogyan ezt hangosan kimondtuk! No de közben behívtak minket a vizsgálóba! És láss csodát, a doki azt mondta, hogy középfülgyulladása van gyereknek, de nyugodtan repülhet vele. Felír egy szuper olajat, amit csepegtessünk neki 2 óránként, és semmi gond nem lesz a repcsi úton, és pont úgy volt, ahogyan mondta!!!
Mondjam vagy mutassam mekkora kő esett, kő????? ÉGIGÉRŐ HEGY esett le a szívemről??!!!
2012 dec 23: Nos hát így indultunk neki a röpke 6 órás autóutnak NYC ig, hogy senki semmit nem aludt..Ja igen, nem említettem hajnali 2 re értünk haza dokitól, és két óránként csepegtetni kellett gyerek fülébe...regozzam? Plusz ezt még megelőzte 3 nap azaz éjszaka, amikor gyerek nagyon rosszul aludt, nyilván már emiatt, és nem aludtunk semmit...
Hát Apa megint bizonyított számomra!! Hősiesen vezetett, én elaludtam gyerekkel hátul...Aztán repcsire fel, és láss csodát 1 óra múlva a nagyfiunk hangosan horkolt...Oriási mázlink volt, 4 üléses soron csak 3an ültünk, ez azt jelentette, hogy gyerek 2 ülésen elfeküdhetett, és el is feküdt :)
2012 dec 24: Aztán Rómában repcsiről le, majd repcsire megint fel, és irány BP, ahol már a nagyszülők könnyekkel küzködve vártak ránk! Azaz gyerekre főleg, I assume :)
Gyereknek megint kellett kb 3 perc, amíg felfogta hogy most Nagyi megint ott van élőben, és e 3 perc letelte után megint mindent csak Nagyival lehetett csinálni..csak Nagyi tehette be az ülésbe, csak Nagyi köthette be, NAgyit ölelgette, és puszilgatta..stbstb..Nagyi pedig hősisen sírt, ahogyan kell :D
Otthon töltött idő..
Az első otthon töltött napunk a fáradtság jegyében telt..Apa szegénykém, kb 16h kor kipurcant, és mondta, hogy ha nem csukja be a szemeit, akkor becsukódnak maguktól is :) Íly módon nagy karácsonyozásra nem voltunk alkalmasak, mert mi is hasonló képpen éreztünk gyerekkel, ígyhát 17h kor már durmolt az egész csipetcsapat...másnap reggel 9 ig...
Gyerek legtöbb időt Anyukámékkal töltötte. Szegény anyósom nem sokszor rugott labdába, azért probáltam Őt is ahogy csak lehetett bevonni gyerekkel való programokba, de nehéz volt..mert hát Anyukám szinte végig ott volt..de persze hát Őt is meg lehet érteni..meg is értettem..
Az első hetünk egész kellemesen telt, barátok jöttek mentek,, mi jöttünk mentünk rokonokhoz, ide oda..vidékre stb..aztán szilveszter másnapján teljesen bepánikoltam, hogy nem leszünk készen semmivel, amivel készen akartunk lenni...RENGETEG elintéznivalónk volt otthon, és ez most tényleg nem a szokásos "am fucking busy" duma, hanem tényleg!
Édesapám halála után sok intézni való volt szintén Fonyódon, nem beszélve a sírról..Odavezetett az első utam, ahogyan leértünk!
Kicsikém is velem volt, Apa sajnos betegen feküdt, merthogy benyelt egy gyönyörű vírust (hidegrázás, hasmenés..folytassam? )..De mi kementünk, Tündi (Édesapám élettársa) kicsit elvitte gyereket, hogy egyedül maradhassak pár percre! Kellett az a pár perc nagyon..Tudjátok az ember ilyenkor gondolkozik el azon, hogy jézusom, ennyi?ennyi az élet?komolyan ennyi???60-80 év és egy doboz???????
És basszus ennyi az élet..Ez valakit elszomorít, engem ösztönöz, hogy a maradékát igenis a számunkra lehető legjobban kell töltenünk! Csak mi számítunk, mert ez a mi életünk együtt!
Aputól búcsútvettem örökre...
Aztán vissza Pest, és folytatódott a rohanások rohanása..nem hazudok, a lakás kirámolása valami rémálom volt komolyan mondom..
Minden barátunk otthon elmondta, hogy jójó, hogy most taliztunk, de hogy azért majd még fussunk már össze....még jó, hogy azért jó barátok ám, és nem sértődnek meg, ha megésem :) Na lényeg a lényeg, hogy az utolsó héten elmentünk Ausztriába a legjobb barátnőmet meglátogatni..Ő ott lakik a párjával, egy sípari városban, és mondtam Apának, hogy ha törik ha szakad mi most kimegyünk Zsaniékhoz!!! És kimentünk!!!! ÉS ISTENI VOLT! Hozzáteszem kedden mentünk, szerdán jöttünk is vissza Pestre, de MEGÉRTE!!!!!!!!!!!!!!!!
Aztán még volt kb 3 napunk hogy mindent mindent helyretegyünk...takarítás stb stb...
Na szummaszummárum sikerült! Megcsináltuk MEGINT! Apával minden olyan könnyű..Én egyébként észrevettem magamon, hogy ilyen emelkedett stressz helyzetben hajlamos vagyok elveszteni a fejem..és akkor nem tudok gondolkodni, hogy most mit hogyan kéne csinálni és csak kapkodok...ilyenkor jön Apa és megmondja, hogy Manci most ezt odateszed, azt idehozod, aztán ezt megcsináljuk együtt, utána Te befejezed azt..és így tovább..és MŰKÖDIK!!!
Milyen volt hazamenni?
Első autóutunk alkalmával csak bámultam ki az ablakon és épp azon tűnődtem, hogy mi olyan furcsa... mikor Apa megszólal "olyan kis mocskos nem?"....és bakker tényleg....hát ez volt olyan furcsa...Hogy Mo-n sok hely olyan kis mocskos..az utak, az autók, a buszok..
Majd kis idő elteltével Apa megint megszólalt "hááát Manci, nehéz lesz gyereknek indokot találni rá, hogy miért is akarna majd hazaköltözni.." és megint kimondott egy nagy igazságot...
Aztán teltek multak a napok, és valahogy megszoktuk...Hihetetlen, de 1 hét múlva USA egyszerűen oly távolinak tűnt, hogy el sem hinnétek..mintha 20 éve történt volna, hogy nyertünk a zöldkártya lottón, és hogy itt laktunk egy évet majdnem..Iszonyatosan gyorsan visszaszoktunk "otthonba", ugyanakkor ami nagyon furcsa volt, hogy mindketten Apával önkéntelenül is "haza" nak hívtuk USA t..Érdekes kettősség nem? Hozzáteszem, hogy én már alig vártam, hogy hazajöjjünk, azaz vissza USA ba! Hiányzott az a nyugalom, amit itt körbevesz..itt senki nem rohan, itt senki nem üvölti le a fejem, ha mondjuk lassabban megyek kocsival, mert keresek egy házszámot, itt mindenki köszön az utcán mosolyogva..stb stb. Hiányzott, ez mind mind hiányzott..hiányzott, hogy a gyereket nyugodtan szélnek ereszthessem a motorjával, mert biztonságos az utakon, mert itt nagyon vigyáznak a kocsivezetők..Ez mind hiányzott, de ami a legjobban az a társaságunk....Annyira jól esett, hogy vártak minket haza! huuu leírni nehéz ezt! Tényleg szuper volt.. Bőröndök még hegyekben álltak, de mi már locsogni voltunk Ariéknál..másnap :D ááá klassz volt visszajönni...
Utolsó napok Budapesten
Sajnos Anyukámmal megint rossz hangulatban váltunk el...Utolsó napokban támadó, flegma, elutasító volt velünk! Azt kell, hogy mondjam, hogy ez már nálunk sajnos tradíció, mióta kiköltöztünk USA ba...Amikor ölelni kéne egymást, és jó utat kívánni a másiknak, és örülni, hogy a gyerekek boldogok, mert mi azok vagyunk, akkor pont az ellenkezője történik.. :(
Összegzés
Jó volt otthon, de legjobb ITTHON! :D
